Egy világhírű festőművész Kaposvárról
Rippl-Rónai József 159 éve született, rá emlékezünk.
A sárga villa a hegyen. Nagyon fájt a fogam rá. Úgy terveztem, ha nagy leszek, megveszem és ott tartom az elegáns partikat, ahol megfordul majd a művészvilág színe-java. Lesz majd egy hatalmas zongorám is és a kertben a nárciszok virágzásakor festi meg portrémat Rippl-Rónai. Gyermeki képzelgések. Nem tudtam én még akkor, kit is takar ez a név, kaposváriként sokszor hallottam és valószínű az itt-ott elhangzó félmondatokból raktam össze magamnak ezt a kis világot. Mondanom sem kell, a tervem viszonylag gyorsan dugába dőlt, a kis zsebpénzem nem tűnt elegendőnek az ingatlan vásárláshoz, és sajnos később ért a felismerés, hogy a kiváló festőművésszel nem egy korban élek.
Kaposváron született 1861. május 23-án Rippl József néven. Családnevét édesapja és két testvére is megváltoztatta, így 1889-től Ripp-Rónaiként használja. Fiú testvéreivel együtt nem a mintatanuló jelző címet aggatták volna rájuk és csínytevéseikkel is komoly hírnevet szereztek maguknak. Sokáig nem úgy tűnt, hogy művészeti pályára lép, patikussegédként dolgozott a neves, nagy tradíciókkal rendelkező Fő utcai Arany Oroszlán Gyógyszertárban 1875 és 1879 között. A Budapesti Tudományegyetemen gyógyszerész mesteroklevelet szerzett és ezután még visszatért az Arany Oroszlánba. Szakmája maradandó nyomott hagyott a művészen, egyik alkalommal bal kézfejét kénsavval öntötte le. A patikusok világa több szempontból sem lehetett rá nagy hatással, valószínű nyughatatlan természetével sem fért össze. Pestre ment az Iparművészeti Rajziskolába és innentől már maga mögött hagyta gyógyszertári munkáját és élete új irányt vett, a festészet felé fordult. A müncheni Művészeti Akadémiára járt 1884-től, majd hamarosan újabb mérföldkőhöz érkezett, megismerte Munkácsy Mihályt, aki mestere lett. Így emlékezik róla:
„Munkácsy Mihállyal első sorban kell foglalkoznom. Ő volt az, aki számomra, kezdő művész számára, az érvényesülés útját legelőször igyekezett egyengetni. Lebeszélt a párisi művész-iskolák látogatásáról és felajánlotta a maga műtermét, mert bemutatott dolgaim nagyon tetszettek neki.” (Rippl-Rónai József Emlékezései)
A nagynevű festőművész ajánlására gyorsan felkapták a fejüket, Sedelmeyer is megvásárolta két képét. A mester-tanítvány viszont nehéz jobban érzékeltetni, mint ahogy Rippl-Rónai megtette:
"Bézigue című szalon-képemet maga Munkácsy adta el háromezer frankért, éppen akkor nagy nyomorban voltam s képzelhető, mily nagy örömet okozott vele. De ebben az eladási dologban az volt a legszebb momentum, hogy maga Munkácsy örült neki legjobban: oly boldoggá tette sikerem, hogy megölelt, megcsókolt és könnyezett örömében.” (Rippl-Rónai József Emlékezései)
Munkácsy befogadta, segítette, sokszor meghívta ebédre, fogadásokra, estélyekre.
„Kitűnő konyhájuk volt Munkácsyéknak. Nagyszerűen tálalták fel például a kerti patakban fogott pisztrángot. A rákot meg talán sehol másutt nem főzték még jobban, mint az ő konyhájukon. Borsos fehérboros-lében adták az asztalra: úgy tetszett, nincs ennél jobb ízű nyalánkság, sehol, se rák-, se másfajta.” (Rippl-Rónai József Emlékezései)
Mindezek után érthető, ha életére, festészetére sokáig hatással volt a Mester. Rippl-Rónai felismerte mindezt és szép lassan elszakadt Munkácsy világától, új stílusirányzatokkal ismerkedett meg. Nem aratott osztatlan sikert új irányzatával.
„Bezzeg nem tetszettek ezek Munkácsynak, ki tőlük haragos megjegyzésekkel fordult el! És művészek jó ideig mások se fogadták tetszéssel dolgaimat” (Rippl-Rónai József Emlékezései)
Rippl-Rónait mindez cseppet sem tántorította el. Rátalált saját, egyéni stílusára. Az Emlékezéseiben úgy írja, művészi mottója lett „Minél kevesebbel minél többet, sokat kifejezni.” Első igazi egyéni képe 1889-ből a Nő fehérpettyes ruhában. 1892-ben Neuilly-be költözött, tíz éven keresztül lakott itt, leírása szerint itt élte át legérdekesebb, legszebb részét életének. Ezt az időszakot nevezik „fekete korszaknak”. Franciaországi évei alatt alkotta olyan sikeres műveit, mint az Ágyban fekvő nő, Öreganyám és a Kuglizók.
1895-ben látogat haza, amikor megismerkedik Andrássy Tivadar gróffal, aki később megbízza az Andrássy-ebédlő tervezésével. Az első kiállítása Budapesten 1900. december 22-én volt a Royal Szállóban. A külföldön már elismert és híres festő itthon még nem kap túl sok pozitív kritikát.
Két évvel később költözik haza Kaposvárra. Pár év alatt hazánk is megérett művészetére és végre Magyarországon is elismert, megbecsült festőművésszé vált. Rippl-Rónaival kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy mindig képes volt a megújulásra, a teljes stílusváltásra. Új periódus kezdődik életében a „kukoricás” képekkel. Modern, színgazdag, vidám alkotások jellemzik. Fő műve az Apám és Piacsek bácsi vörösbor mellett. Az édesapjáról készült szakállas portré volt a festő az egyik kedvenc alkotása.
1908-ban vette meg a kaposvári Róma hegyen villáját. A pajtaépületből műteremet alakított át magának. A mellette lévő hatalmas területű birtokon állatokat is tartott, egy alkalommal szamárfogaton ment le a városba. A kaposvári sétálóutcán szobor őrzi emlékét ennek a jelenetnek.
A Róma-villa a művészvilág központi helye, a társasági élet színtere lett. A kor leghíresebb magyar írói jártak hozzá, mint Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc és jó barátja Ady Endre. Nem véletlen, hogy a magyar irodalom kiemelkedő személyiségeiről portrégalériát készített. Négy éve került elő egy Ady Endréről készült képe.
Rippl-Rónai József Emlékezései címmel jelent meg memoárkötet, melyben a következőképp indokolta meg ezen művének keletkezését:
„Azért írok, mert beleugrattak. Néhány íróművész ugratott bele. Meglátták egy művészi dolgokról szóló tárcacikkemet s buzdítottak, írjam össze emlékeimet. Akárhogy írom, mindegy, az írás módja lényegtelen, de mégis talán legjobb, ha úgy írok, ahogy beszélgetni szoktam. Jó, de aztán magukra vessenek.” (Rippl-Rónai József Emlékezései)
Rippl-Rónai József szülővárosában, Kaposváron halt meg 1927. november 25-én. Pályafutása alatt több ezer művet alkotott.
