Egyhangúan vagy egyhangúlag?
A nyelv logika, szokták mondani, de azért a nyelvi logika nem matematikai – tükröződik benne a változás. A nyelvben ugyanis változási folyamatok zajlanak.
Van, amit csak egyféleképpen mondhatunk, van, amit sokféleképpen, ráadásul az idővel az még változhat is. Amit korábban egyféleképpen mondtunk, azt ma lehet, hogy kétféleképpen mondjuk (mert létrejött a szóhasadás vagy valamilyen funkcióváltozás). Ezt tapasztaljuk a -lag, -leg rag használatával kapcsolatban is: „A képviselőtestület a döntést egyhangúan megszavazta”. Helyesen úgy kellett volna mondani-írni: egyhangúlag…
Ennek oka, hogy ezt a határozói körülményt egyaránt kifejezhetjük a –lag, -leg és az -n, -an, -en mód- és állapothatározó raggal: bénítólag ~ bénítóan hatott rá, ezt követőleg ~ ezt követően, és helyes lenne az egyértelműleg ~ egyértelműen egyaránt, de ma már főleg az utóbbit használjuk. Vegyünk Tamási Árontól egy példát: „Helyeslőleg intett a gazdám s beléptünk a szobába – mondja Jégtörő Mátyás.” Ma ezt kétféleképpen mondhatjuk, és mindkettő helyes: helyeslőn vagy helyeslően, mivel az –n és a –leg egyaránt módhatározórag.
Általában megszokott és ezért teljesen elfogadott a -lag, -leg az -ó, -ő melléknévképző után: bénítólag (de manapság már inkább bénítóan), elismerőleg (ma már inkább: elismerően). Ugyanígy az -ú, -ű képzős tő után is elfogadott a -lag, -leg: önhatalmúlag, természetszerűleg, valószínűleg. Utóbbi esetben azonban már érzünk némi bizonytalanságot: valószínűleg – valószínűen. Mintha az első forma pontosabb lenne. És további ilyen esetek: bezárólag, ellenkezőleg, futólag, hozzávetőleg, kizárólag, (ebből) következőleg, pótlólag, tudvalevőleg.
A -lag, -leg határozórag különösen a 19. századi nyelvújítást követően (követőleg? – igen az is helyes!) a hivatali stílus jellemzője lett. Különösen -ilag formákban terjedt: táviratilag, szóbelileg, rendeletileg, levélileg. Például: Levélileg értesítik a határozatról – választékosabban és talán közérthetőbben: Levélben értesítik a határozatról. Újabban ez a használat feléledt, és egyfajta nyelvi iróniát jelent: autóilag jól állunk – ’több autónk van’; könyvileg a helyzet nem rossz – ’elég sok könyvünk van’; rendőrileg nem jó a helyzet – ’kevés a rendőr’; hogy vagytok labdailag? – ’van labdátok?’. Ezek a furcsa alakok csak ironikus-humoros nyelvhasználatban fogadhatók el.
Viszont vannak meggyökeresedett és éppen ezért teljesen helyes formák: lényegileg, gondolatilag, helyileg, futólag, látszólag, tettleg, utólag, tényleg, állítólag, kizárólag. És több szavunkban rejtőzködik a -lag, -leg, észre sem vesszük, ne is bántsuk: egyetemleges, különleges, nemleges, semleges, vagylagos, mellesleg, színleg.
A korábbi nyelvművelő tanács az volt, hogy a -lag, -leg ragot helyettesítsük a következő esetekben: táviratilag -> táviratban hazahív, szóbelileg -> szóban megállapodtak, lényegileg -> lényegében igaza van. A -lagosan, -legesen toldaléktömböt a nyelvművelők nem helytelenítik, legföljebb azt mondják, ha van egyszerűbb forma, inkább azt használjuk: házilagosan -> házilag, kizárólagosan -> kizárólag, érintőlegesen -> érintőleg. De sokszor nincs egyszerűsítési lehetőség: egyetemlegesen, ténylegesen, vagylagosan.
Az egyhangúlag és az egyhangúan megkülönböztetését a nyelvművelés fenntartotta, de a mindennapi gyakorlat elsöpörni látszik. Az egyhangúlag a szavazások világa, azt jelenti, hogy mindenki, egy akarattal. Az egyhangúan pedig a monoton érzelem kifejezése. Hogy klasszikusokat idézzek, akik még különbséget tettek:
Petőfi Sándor: Jó jel! kiáltanak föl egyhangúlag…
Juhász Gyula: a zsolozsmát egyhangún mormolja (ma persze már a kötőhangzós változat a gyakoribb: egyhangúan)
Tehát egyhangúlag, ha egy emberként, például ezt lehet mondani szavazásnál („egyhangúlag megszavazták”) és egyhangúan, tehát monoton, gépies egyformasággal, ahogy például a zsolozsmát mormolják.
