Faültetéssel is lehet kárt okozni

Természetvédelmi területen kertészkedni szigorúan tilos, hiszen jelentős mértékben károsíthatja az őshonos növényeket.

Egyes emberek kimondottan kedvelik, ha rendezett a portájuk, így nem érik be a saját talpalatnyi kertjükkel, és a házuk kerítésén kívüli közvetlen környezetet is gondozzák. Az utcafronton elhelyezett rózsabokrokkal rendszerint nincsen semmi baj, ahogy a patakpartokon és a panelházak között elhelyezett dísznövények sem zavarnak általában senkit, de természetvédelmi területen kertészkedni szigorúan tilos, hiszen az jelentős mértékben károsíthatja az őshonos növényeket.

Közismert, hogy egyesek úgy vélekednek az állat- és növénytartásról is, hogy a szabadban bármi vígan elél. Gondolok itt arra, mikor a „feleslegessé” vált házi kedvenceket – teknősöket, hörcsögöket, de akár ebeket – kidobják a kocsiból, és útnak indítják őket a rengeteg felé. Jó esetben egy felelősségteljesebb gazdi találja meg őket, rosszabb esetben még az éjszakát sem élik túl. Extrém esetben az is előfordulhat, hogy a háziállat beilleszkedik az új környezetébe, és ott szaporodni kezd. Ez óriási problémákat okozhat.

Egy még érdekesebb trend figyelhető meg a növények esetében: a városok, falvak szélén az utolsó utcákon túl szinte mindenütt lapul egy-egy hulladéklerakó. Jobb esetben csak a fűnyesedéket hordják oda, de előfordul, hogy a szemétkupacon ver újra gyökeret a kerti veteményesből eltávolított hagyma.

Van egy másik csoport is, akikre inkább a nemtörődömség jellemző. Így kerülhetett néhány esztendővel ezelőtt kaktusz a Pilisbe. A nemzeti park szakemberei már több mint tucatnyi fajt fedeztek fel a természetben, és azt is tapasztalták, olyan jól érzik magukat, hogy a telet is simán átvészelik, sőt szaporodnak, és akár ki is szorítják az őshonos növényeket. 

Az invazív, vagyis a tájidegen fajok megtelepedése nem új probléma. Az erdőgazdaságok, nemzeti parkok sokszor csak nagy erőfeszítések árán tehetnek rendet, tüntethetik el az oda szándékosan behurcolt fajokat. Éppen ezért igyekeznek azonnal fellépni és cselekedni, ha az őshonos társulások környezetében megjelenik egy nem oda illő növény.

Nemrégiben a Pilisben, pontosabban a kesztölci Pálos Gyógynövénykert feletti dombon fedezték fel Csinoskát, egy kis jegenyefenyőt. A fa karácsony után lelt új otthonra a hegység lábánál. Kellemes, szívmelengető üzenet olvasható a mellette elhelyezett táblán, ami azt sugallja, hogy az ötletgazda nem akarta kidobni a díszektől és égősortól megszabadított fát, hanem adott neki egy új esélyt.

A Pilisben jórészt a tölgyes-bükkös erdők jellemzők, így különcként meredez az ég felé a parányi jegenyefenyő. Másrészt azáltal, hogy odaültették, beavatkoztak a természetbe.

A Pilisi Parkerdő Zrt.-től megtudtuk, hogy a jegenyefenyő – örökzöld fafaj révén – talajárnyalást végez, így a tűlevelű ágak alatti őshonos növényzet szinte biztosan kipusztul. Ideális körülmények között akár harminc méter magasra is megnőhet, abban az esetben jókora terület maradhat kopár körülötte. Nem mellesleg azt is tudni kell, hogy ez a faj a hegyvidéki területeken érzi jól magát, sík vidéken nem csak furcsa látványt nyújt, de nehezebben is viseli az időjárási viszontagságokat.

Az erdőgazdaság szakembere azt is elárulta: az rendben van, ha valaki zártkerti ingatlanján vagy a nyaralója kertjében ültet el egy jegenyefenyőt, de aggályokat vethet fel, ha a réten vagy az erdőben helyezünk el egy ilyen fát. És mint azt többfelé tapasztalhatjuk, a tűlevelű erdőlakók egyre nehezebben viselik a száraz és melegedő klímát, emiatt még balesetveszélyes helyzeteket is előidézhet az elszáradt törzs.

Csinoska ráadásul az Országos Kéktúra nyomvonalának közvetlen közelében, állami tulajdonú földterületen kapott helyet, így elviekben az ötletgazdának nemcsak állami engedéllyel, de a területi vagyonkezelő, jelen esetben a Pilisi Parkerdő Zrt. hozzájárulását is meg kellett volna kapnia ahhoz, hogy szabályosan elültethessen egy fát. Ha ezek megvannak, akkor is csak olyan fajban gondolkodhatunk, amit a jogszabályok megengednek, a jegenyefenyő pedig nem szerepel ezen a listán.

Így mielőtt meggondolatlanul cselekedünk, és megpróbáljuk megvalósítani a jónak tűnő, ám alapjában véve problémás elképzelésünket, érdemes segítséget és tanácsokat kérni a területileg illetékes erdőgazdaságtól. Az erdészek irányt mutatnak, és nekik köszönhetően a faültetésen gondolkodók csak olyan egyedeket helyezhetnek el az arra kijelölt helyeken, amelyek tényleg odavalók.