Filmtrilógia készül Nyirő történeteinek átirataiból

Kisjátékfilm készül a Hargitán Nyirő József Uz Bence című regényrészletének átiratából, a Szemfedő című alkotás a havasok világáról szóló filmtrilógia újabb epizódja. A forgatáson jártunk.

– Műhóval telepakolt stábautó indult február végén Budapestről Csíkszeredába, a határőr minden iratot rendben talált, csak azt nem értette, miért kell havat vinni a Hargitára – meséli nevetve Sándor Cecília sajtófelelős a forgatás helyszínén. Valóban szokatlan, hogy február végén lyukad a hótakaró Hargitafürdőn, a stáb sem erre számított, de nem lesz fennakadás a Szemfedő című kisjátékfilm forgatásán, már csak azért sem, mert Farkas György rendező szándéka, hogy „emberekkel takarja el a tájat”, vagyis ne engedje, hogy a szemet gyönyörködtető totálok elvonják a néző figyelmét a lényegről, az emberi történetekről. A rendező azért kezdett el behatóbban foglalkozni Nyirő műveivel, mert érdekelte a magyar kultúra megosztó személyisége. Tervezi, hogy Nyirő megítélésével, politikai megnyilvánulásaival dokumentumfilm keretében foglalkozik majd, hiszen a filmművészeti egyetemet követően jórészt dokumentum- és ismeretterjesztő filmeket készített, most viszont arra törekszik, hogy leválassza a szerző munkásságát a magánéletéről, és félórás kisfilmjeiben mentesítse Nyirő műveit azoktól a toposzoktól, amelyeket az irodalomtudomány, a filmművészet aggatott rájuk.

Évekkel korábban a költői ábrázolásáról híres író közkedvelt novellája, a Most már jöhetsz, Jézuska című írás ragadta magával a rendezőt, tavaly novemberre el is készült annak filmes adaptációjával: a Most már jöhetsz... című rövidfilm két ember, az üldözők elől menekülő feleséggyilkos és a családját és hitét vesztett, megkeseredett férfi találkozásáról, illetve gyanakvásokkal terhelt közeledéséről szól. A bemutatót követően fogalmazódott meg a rendezőben, hogy Uz Bence-trilógiává bővíti a filmet, a már elkészült epizód második részként jelenik meg a nagyjátékfilmben. Ebben az is ösztönözte, hogy közel nyolcvan éve, a Szőts István által rendezett Emberek a havason óta nem készült film Nyirő elbeszéléseiből.

Uz Bence és Roth Sámi, a székely favágó és a zsidó kereskedő különös találkozását idézi meg az újabb, Szemfedő című epizód, az átiratban drámai történet körvonalazódik: a havasokban élő Péter gyilkosságot fontolgat, hogy pénzhez juthasson, mert nincs miből eltemetnie elhunyt édesanyját. A sors egy báránybőrrel kereskedő zsidóval hozza össze, akinek rozoga szekerén kívül semmije nincs, de megszánja a székelyt, segít rajta. – A transzszilvanizmusnak nincs pontosabb megfogalmazása, mint egy zsidónak és egy székelynek a barátsága. Két különböző kultúrából érkező ember találkozik a történetben, összebarátkoznak, majd egy irányba haladnak tovább, vagyis Erdély az a tér, ahol a különböző kultúrájú emberek segíthetik és inspirálhatják egymást – indokolja a rendező a témaválasztást.

Farkas György arra a következtetésre jutott, hogy Nyirő elutasítása félreértéseken alapszik, az írót már a nagyvárosi kortársai sem értelmezték helyesen, úgy csodálkoztak rá az általa ábrázolt világra, mint azok a rendszerváltás után Erdélybe látogató anyaországiak, akik a fennmaradt hagyományos, paraszti kultúrával szembesülve skanzenként tekintettek egész Erdélyre, holott a Székelyföld az ott élő emberekben rejlik. Az alkotó feltett szándéka, hogy a trilógiát mentesíti a mítosztól, a paraszti romantikától, és hitelesen ábrázolja a székely ember sajátos életvitelét, értékrendjét. – Erdélyi vagyok, ezért zavaró a hamis kép, amelyet nem mi alakítottunk, hanem rólunk alakítottak ki mások – jegyzi meg.

Letisztult tereket, formákat keresett a stáb az új epizód helyszínéül, a választás a Gyimesekre, Borospatakára esett, de Csíkszeredában és Hargitafürdőn is forgattak, harminc statisztát is sikerült bevonniuk. Az éjszakába nyúló forgatásokon egyelőre nem kellett bevetni a műhavat, viharkeltésre tökéletes eszköznek bizonyult a sípályák hóágyúja, sűrű köd helyett viszont ragyogó napsütés nehezítette a munkát.

A színészek öltözetének megválasztásában is hitelességre törekszik a stáb, mellőzik a mítosszá vált sémát, mely szerint a székely ünneplőben éli hétköznapjait. Elnyűtt posztókabátban vágja a villám sújtotta fát Fülöp Zoltán abban a jelenetben, amelynek forgatásába beleshettünk, a Csíki Játékszín színművésze a puritán embert alakítja, aki a hegyekbe menekül, és ott tökéletes szimbiózisban él a környezettel, érti, olvassa a természetet, és hallatlan empátiával viseltetik az emberek iránt. Fülöp Zoltán szerint ez az embertípus ma már nem létezik, a mai székely is szereti a természetet, de inkább csak kihasználni.

Átázott csizmáitól próbál szabadulni Pálffy Tibor, aki mindkét epizódban főszereplőt alakít, ő kalandként éli meg a forgatást, megtapasztalhatta, mennyire nehéz lehetett egykor a havason élő emberek élete. – A harminc percbe sűrített dráma főhősében a gyilkostól a bűnhődő önfeláldozóig sokféle ember lakik – magyarázza a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze, és kifejti, hogy véleménye szerint a színháztól eltérően a film a rendezőé, az ő feladata pedig megtalálni a pillanatok objektív igazságát, mert minden, ami a pillanaton túl van, hogy ki írta, miért, mire gondolt írás közben, az már magyarázkodás, értelmezés.

A zsidót alakító színész kiléte egyelőre ismeretlen, de van még idő a színészválasztásra, nyáron forgatják a további jeleneteket, várhatóan őszre áll össze a kisfilm. Összefüggő történetfüzér készül ugyan, de a történetek különálló epizódokként is értelmezhetők, a stáb szerint ezek oktatási segédanyagként is kiválóak lehetnek irodalomórán, hiszen Nyirő József bekerült a Nemzeti alaptantervbe. A film operatőre Sepsi Gergő, producere Tálas György, a kisjátékfilm készítését a Magyar Nemzeti Filmintézet és a Bethlen Gábor Alap támogatja.