Gyakorlatilag újjá kell szervezzük az egész életünket

Várunk. Várakozunk. Bezárva. Elzárva. Kizárva. Korlátok között. Mégis szabadon. Hogyan is lehetnénk szabadok, vészhelyzetben, karantén idején? – Simonné Goschi Gabriella klinikai szakpszichológus és sport-szakpszichológus útravalója a koronavírus idejére.

– A legfontosabb dolog az, amit a pszichológiában úgy hívunk, átkeretezés. Ilyenkor azt vesszük alapul, hogy korlátok közé vagyunk szorítva, vagy úgy értelmezzük a helyzetet, hogy teszünk valamit magunkért és embertársainkért. Tehát gátakat építünk magunk köré vagy megtaláljuk a krízisben és a válságban azt a szabadságot, amit ez a helyzet magában rejt.

– Mit jelent mindez a gyakorlatban?

– Az emberek eddig napirend szerint éltek. Fel kellett kelni, el kellett vinni a gyerekeket az iskolába, maguk is eljártak dolgozni, volt munkaidő. Tehát napi ritmusunk külső elvárásrendszer szerint működött, külső kontroll irányította az életünket. Most viszont szabadok vagyunk, abban az értelmében, hogy elkezdhetjük meghallani a saját belső hangunkat, ami szintén diktál egyfajta ütemet.  Megtalálhatjuk magunkban azt, hogy mikor vagyunk a legkreatívabbak, hogyan tudunk a legjobban pihenni, teljesíteni.

– Mit tanácsolna, hogyan építsük fel napjainkat, a saját új világunkat, mert jelenleg talán a legtöbben kicsit elveszettek vagyunk?

– Az elmúlt hetekben inkább a káosz és a szorongás uralta az embereket, hiszen, ha valamilyen rutinból kiesünk és a megszokásból kibillenünk az szorongással és stresszemelkedéssel jár. Úgy gondolom, már mindenki megértette, hogy hosszabb időre kell berendezkedni, komoly dologról van szó, amit nem lehet félvállról venni. Az egymásra való odafigyelés lesz a kulcsa ennek az időszaknak. Mikroközösségekben, családokban az odafigyelés, türelem, tolerancia kiemelt szerepet kap, de tágabb értelemben már a nemzetünket az egész emberiséget tudjuk segíteni. Mostanra mindenki megérkezett abba a lélektani állapotba, hogy elfogadta, valamit változtatnia kell. Azt javaslom, egész nyugodtan üljünk le fehér papírral, tollal és kezdjük el leírni mire készülhetünk. Ha például van gyermek a családban, gondoljuk át, neki a távoktatás milyen nehézségekkel jár, hogyan tudjuk megsegíteni, fenntartani a napi rutinját. Nagyon fontos, hogy a napi ritmus meglegyen. A párom dolgozik-e, kinek mikor vannak fókuszált helytállásai, teljesítményhelyzetei. Ezek a fókuszpontok akár egy nap, egy hét tekintetében valószínűleg máshova esnek. Ahány tagú a család, annyi fehér lappal lehet leülni és végiggondolni, hogyan tudjuk összerakni – akár egy mozaikot – a sok-sok életet, hogy végül összhangban működjön.

– Mire érdemes még figyelni?

– Biztos mindenkinek vannak elmaradásai, de ésszerű, ha nem egyből ezeket akarjuk pótolni, hanem apránként illesztjük be a napi- vagy heti rendszerünkbe. Fontos, hogy a szabadidőt is el tudjuk különíteni a munkától és legyen helye a mozgásnak, mert a stressztűrést is növeli, a fizikai és biológiai ellenálló képességünknek is fontos. A mozgást komolyan kell venni.

– A kirakatban élőket – a színészeket, zenészeket, sportolókat – jobban látjuk. Bár sokan közülük gyorsan feltalálták magukat a virtuális térben, azért az ő életük a teljesítményről, fellépésekről, versenyekről szólt. Mi történik velük, ha elveszítik mindezt?

– A pszichológia két fogalmat is használ ezzel kapcsolatban: traumanövekedés és reziliencia. Az elkövetkező hónapokban traumákat fogunk megélni, s lehetnek mélypontjaink és rossz időszakaink. Azonban, ha a traumákat túléljük, és képesek vagyunk velük megküzdeni, akkor a személyiség növekszik, érik, magasabb szintre lép.  Nem veleszületetten van meg az emberben, hogy „a jég hátán is megél”. Az ilyen tudást a kritikus időszakok, problémák megoldása során szerezzük meg. Ha nem a negatívumokra, hanem a protektív faktorokra figyelünk, az ellenálló képességünk is növekszik a stresszel és a krízissel szemben. A legnagyobb sportolóink előtt például, ott lebegett az olimpia, nekik az életük négyéves ciklusban zajlik és pár hónappal a nagy esemény előtt, most „minden elveszettek”. A sportolók és az előadóművészek azonban gyakran állnak olyan helyzetben, amikor fogukat összeszorítva tovább kell küzdeniük. De nem kell sportolónak lenni ahhoz, hogy céljainkat semmivé tegye a járvány. A hétköznapi emberek szintjén is rengetegen vannak, akik személyes tragédiaként élik meg a munkahelyük elvesztését, egzisztenciájuk bizonytalanságát, kapcsolataik válságát.

Ezért is fontos, hogy az előadóművészeink és sportolóink ilyen nagyszerűen nyilatkoznak ebben az időszakban, bátran felvállalva személyes megélésüket is.

Érdemes meghallgatni művészeink, sportolóink iránymutatását, ötleteiket, kreatív megújulásaikat, mert ők már számtalanszor megküzdöttek a legkritikusabb helyzetekkel, éppen ezért tudják, hogyan kell megtalálni önmagukban azokat az erőforrásokat, amik segítenek továbblépni, túlélni.

– Amíg „normális” mederben zajlott az életünk könnyebb volt célokat meghatározni, jelenleg azt sem tudjuk, mennyi ideig kell szembenézünk ezzel az élethelyzettel. Egy ilyen speciális szituációban, mint ez a mostani, mi lehet a mi nagy célunk?

– A kérdés az, hogy valóban nagy célokat kel-el meghatározni? A sportolókkal való közös munkám alatt megfigyeltem, legtöbbször az olimpiai, világversenyek helyezései szerepelnek a nagy céljaik között. De ha ilyen nagy célokat határozunk meg és azokat próbáljuk elérni, akkor a legkritikusabb helyzetben az össze is nyomhat minket, a szorongás felerősödik és ilyenkor sokszor elbukjuk az álmainkat. Ezért javaslom például azt, hogy egy lépcsőt képzeljenek el, ahol minden lépcsőfoknak megvan a maga feladata, a maga kis teljesítményemelkedése, amit el kell érni. Minden lépcsőfok egy kis cél. Így megyünk előre, lépésről lépésre. Nyilván nagyon nehéz lélektanilag és fejben odáig eljutni, hogy egy olimpia döntőt is egy utolsó lépcsőfoknak tekintsünk. Ha a jelenlegi életünkre és a válságra gondolunk, most sem szabad hatalmas célokat kitűzni. Lehet most akár olyan célom is, hogy a kamasz gyerekeimmel együtt megéljünk olyan időszakot, amikor nem a rohanás és a teljesítmény a legfontosabb, hanem az együttlét és a harmónia megteremtése.

Ez a helyzet befelé fordulásra késztet minket, ezért érdemes megkeresni magunkban olyan rejtett képességet, aminek felkutatására eddig nem volt lehetőségünk.

Nem gondolom, hogy csak egy lehetséges életút van, de általában egyet választunk. Mi lenne, ha a mostani időszakot felhasználnánk arra, hogy megkeressük a bennünk rejlő további lehetőségeket, valódi érdeklődéseinket?

És ami a legfontosabb, maradj otthon! A karantén ideje alatt pedig hallgasd meg minél többször az LGT örök érvényű számát, a Neked írom a dalt neked énekelek!  ismert személyiségek előadásában.