Habkönnyű élvezet
Magyar filmdömping várható ősszel a mozikban. Minden hónapra jut legalább két premier. A héten mutatták be az év legédesebb vígjátékaként beharangozott Hab című filmet, megnéztük mi látható a cukormáz alatt.
Lassan elindul a kulturális élet ősszel, a színházak megkezdték az új évadot, számtalan irodalmi, művészeti program várja az érdeklődőket szeptembertől. A mozikba – ha nem is a megszokott széles kínálattal – sorra érkeznek az új alkotások, és annak mindenképp örülhetünk, hogy igazi magyar filmdömping várható. Csak remélhetjük, hogy a koronavírus második hulláma nem érinti a premiereket és nem foszt meg a mozizás élményétől. Nyáron tettem egy kísérletet és fél év kényszerszünet után megnéztem egy ígéretesnek tűnő filmet, de inkább csak a kánikula alatti hűsölés miatt érte meg. A nézőszám messze elmaradt a korábbitól, talán ha húszan választottuk ezt a kikapcsolódást, betudhatjuk a nyaralás időszakának, de azért az óvatosság is jellemző. Az elsőként bemutatott Pesti balhé a negatív kritikák ellenére hetvenezer embert vonzott. Még szeptemberben érkezik a Nincs parancs! és a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című film, októberben jön az Éden és a Toxikoma, novemberben várható a Becsúszó szerelem, a Hét kis véletlen és a Spirál premierje, de az év utolsó hónapjára is jutnak új magyar filmek, A béke követei, az Így vagy tökéletes és a Post mortem. Mindegyik a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült. Színes a kínálat, drámák, történelmi filmek és romantikusok.
Már látható a mozikban Lakos Nóra első mozifilmje, a Hab, az előzetese alapján kíváncsivá tett, amúgy is szeretem a romkomokat, de azért ebben a kategóriában nem állunk túl jól idehaza. A főszereplő, Kerekes Vica miatt úgy éreztem, nem csalódhatok, az Apró mesék után reméltem, nem kell sokat várni a következő magyar filmjére, melyet az év legédesebb vígjátékaként harangoztak be.
Ismerős a történet? Beleszeretni valakibe, akivel úgy érezzük minden tökéletes és mégis mást választ? A csalódástól, fájdalomtól esténként egyedül sírni otthon? Nem értjük mi történhetett? Kapaszkodunk az emlékekbe, felidézzük a legszebb pillanatokat, nem tudunk továbblépni. Majd teljesen magunkba zárkózunk és arra a következtetésre jutunk:
„Az igazi szerelmek sosem teljesednek be.”
Ez a történet bárkiről szólhatna, most Dóra (Kerekes Vica) sztoriját ismerhetjük meg, aki egy szerelmi csalódást próbál kiheverni, nehezen tudja megemészteni, hogy az élete szerelmének hitt férfi mást vesz feleségül. A munkájába menekül, a cukrászdájával próbálja megédesíteni a saját és vendégei életét. A habos sütiket hollywoodi filmsztárokról nevezte el, az üzlet is a régi klasszikus mozik hangulatát idézi, nem csak a sütik látványosak, látszik, hogy Dóra mindene a kis cukrászda, a Hab. Ha már a magánélete romokban hever, kiéli magát az alkotásban. Mi történik akkor, ha teljesen kicsúszik a lábunk alól a talaj és az egyetlen menedék is oda? A bevétel és a kiadás versenyben a kiadás nyert, Dóra veszített, bezárhatja cukrászdáját. De létezik egy kiskapu, családi vállalkozások pályázhatnak 30 millió forintos támogatásra. Ha valakinek se kutyája se macskája és épp boldogtalan szingli életet él, egy megoldás létezik a tökéletes süti recepthez: végy egy gyereket és egy férjet. Nem is tűnik olyan bonyolultnak, a szomszéd kis srác is megteszi és az első ránézésre tipikus nőcsábász férfiismerős is épp kéznél van. Azért kicsit nehezebbnek tűnik elnyerni a 30 milliót, mint elkészíteni egy sütit, főleg ha egy négy napos táborban kell bizonyítania, mint szerető család, és egy apró adalékanyag, az ex és a másik nő is részt vesz a vetélkedésben. A tökéletesnek látszó családok egy dologra hajtanak, a pénzre. Azért előbb-utóbb kiderül, mi van a cukormáz alatt.
Az elsőre elcsépeltnek tűnő, hétköznapi történet még nem biztos, hogy a mozivászon elé csábít, de a Hab különlegessége az összetevőkből áll. Jelen esetben a képi világ, a színek és főleg a zene olyan hangulatot áraszt, hogy szinte érezzük az édes illatot, ami egy cukrászdába belépve egyből elvarázsol. Mondhatnám, van itt minden, mi szemszájnak ingere: a pedáns, tökéletesen fegyelmezetett család, az ősmagyar, hippi és biomániás érdekes elegyét alkotó família, az ex és fiatal, kedves felesége és persze a kölcsöncsalád. Számtalan humorforrás, a gyengébb jeleneteket, poénokat a színészek játéka ellensúlyozza. Kovács Lehel és Elek Ferenc igazán élvezhette a szerepét. A film nem csak a felszínt kapargatja, és ha nagy mélységekig nem is vezet a humor, a felnagyított, ironikus szituációk mögött az emberi kapcsolatok nehézségeit mégis hitelesen ábrázolja. Hiába tűnik úgy, hogy minden tökéletes, sokáig nem tudják megjátszani magukat az emberek, az elnyomott feszültségek, hazugságok felszínre kerülnek és kiderül, nem minden az, aminek látszik. Gyarmati Erik játékán keresztül pontosan érzékelhető, még a legkisebbek is cipelik a terheket és a saját szintjükön komoly problémákkal kell megküzdeniük.
Lakos Nóra filmje azért is üdítő, mert minden karaktere a hibáival együtt szerethető. Kerekes Vica pedig maga a Hab. Karakterén, Dórán keresztül látjuk az eseményeket, végig követhetjük kudarcait, kétségbeesett lépéseit, bizonytalanságát és félelmeit. Egy magabiztosnak tűnő nő összes kételye, előítélete, megingása és hibája látható. Ha valaki nála bekerül egy skatulyába, onnan nem mászhat ki. Csak azt nem veszi észre, ami kiszúrja a szemét és pont arról nem vesz tudomást, aki tényleg törődne vele. A saját maga építette kis világból nehezen lép ki, de fejlődésében és felismerésében segítségére van a kamuférjet alakító Mátray László, akinek kétségtelen remekül áll a laza, macsó szerep, de az apa-fia jeleneteknél láthatjuk a másik oldalát. Persze néhol túl sok a szirup és cukormáz, de összességében, élvezzük ezt a filmet, mint egy habkönnyű finom süteményt. A befejezés pedig hab a tortán.
