Hogyan olvassunk többet a tartalmak aranykorában?
A kulcs a megszokások irányításában van: minél egyszerűbb feladatot tűzünk ki magunknak, az annál könnyebben válik szokássá.
Hogy mi az a FOMO? Egy olyan érzés, amit valószínűleg mindenki ismer, még ha nem is tudja megnevezni. A FOMO, azaz a Fear Of Missing Out a kimaradástól való félelem. Az események, még ha most kissé meg is dermedt a közösségi élet, igazán gyorsan peregnek; szinte képtelenség követni, mennyi koncertet rendeznek a városban vagy hogy hány új film jelenik meg csak a jövő héten. Ugyanezt a félelmet egy friss, ropogós könyvekkel teli polc is okozhatja az üzletben, hiszen megszámlálhatatlan új kiadvány érkezik hétről hétre vagy akár napról napra. A szemet gyönyörködtető borítók között pedig alig akad olyan, amelyik ne viselné valamely híres irodalmi díj matricáját, a klasszikus jelzőcímkét, már ha nem éppen egy top 10-es lista dobogóján csücsül. Mégis hogyan lehet a digitális korban, a tartalmak áradatában fuldokolva ennyi könyvet elolvasni? Lássunk néhány tippet, hogyan kerüljük el, hogy csinos porfogó legyen minden megvásárolt kötet az éjjeliszekrényen!
Egy átlagember a karantén idején a statisztikák szerint több szabadidővel rendelkezik, mint korábban, és ez némi változást hozott a médiafogyasztási szokásokban is. A dolog úgy áll, hogy mióta a pandémia elkezdődött, az emberek nyolcvan százaléka több internetes tartalomhoz jut hozzá, és valamelyest az arányok is eltolódtak a hírfigyelő platformok javára. Az élen továbbra is a videós-streaming-tévés szolgáltatások hármasa áll, de jóval többen fordulnak szórakozásképp a podcastok és a videójátékok felé is. A mémkommunikáció, tetszik vagy nem, de viszi a prímet, és a megbízható tartalmak megítélése is megváltozott.
Nem csoda, hogy ilyen körülmények között sokan nehezen fordulnak a könyvek felé – pedig talán épp ez volna a megnyugvás kulcsa az információs tornádó kellős közepén. Ha tudnánk, ha legalább a szemünk előtt lenne egy hatalmas ábrán, hogy mennyi időt töltünk felesleges tevékenységekkel nap mint nap, lehet, hogy megdöbbennénk. Pedig ha kicsit segítségül hívjuk a matekot, egy év alatt elolvashatunk minimum tíz könyvet, ha csak harminc percet olvasunk naponta. Eric Barker, az egyik leghíresebb internetes szerző Barking Up The Wrong Tree című blogját rengetegen olvassák, hiszen minden posztjához számtalan tudományos és pszichológiai kötetet olvas el, hogy aztán egyszerű life hack (trükk az élethez) formába öntse őket. Szerinte a kulcs a megszokások irányításában van: minél egyszerűbb feladatot tűzünk ki magunknak, az annál könnyebben válik szokássá. Ha adunk magunknak mondjuk napi három alkalmat a szociális média megnyitására, szintén meghatározható egy másik, alacsony oldal/nap egység egy új könyv elolvasására. Eleinte az is segíthet, ha több könyvet olvasunk egyszerre, hiszen az a lényeg, hogy megmaradjon a kíváncsiság, az élvezeti faktor: ez az, ami rögzíti a szokásokat.
Mindehhez helyeket is kijelölhetünk: ahol általában csak görgetnénk a Facebookot, vegyük inkább elő a Kindle-t. Metró, mosdó, ebédlőasztal, tömegközlekedés – cseréljük a céltalan böngészést értékes olvasási percekre. Ebben az is segít, ha barátokkal szinkron olvasunk egy könyvet, mint egy klubban. Főképp bizonyos, hogy el fogjuk olvasni az adott kötetet, ha sürget az idő, mert közeleg a kijelölt nap, amelyen megbeszéljük a szöveg tartalmát.
Howard Berg, a világ leggyorsabb olvasója saját módszerével került be a Guinness világrekordok könyvébe. Szerinte ha első lépésként szemmel követjük egy írott soron végighúzott ujjunkat, amilyen gyorsan csak tudjuk, már tíz-húsz százalékkal gyorsítjuk az olvasási folyamatot. Az is igaz, hogy ő a szavakat sosem mondja ki magában, hanem mindig az érzékelésre koncentrál: meg akarja tapasztalni a szöveget, mintha csak benne lenne. Sokan beszélnek arról, akik szeretnek olvasni, hogy a könyv élmény – és valóban, az immerzív tapasztalat létrejöhet, ha minden érzékszervünket elkötelezzük a folyamatnak. A szokatlan gyorsaság elsőre kifejezett feszültséget okozhat, de éppen ez kapcsolja be az agy rejtett mechanizmusait, a fejlődésre való képességet.
Persze még jobb, ha egy pillanatra megállunk a rohanásban, és a mennyiségből végre átlépünk a minőségbe. A Brown Egyetem korábbi igazgatója, Ruth J. Simmons szerint, aki az összehasonlító irodalom elismert professzora, a lassú olvasás előnye, hogy időt hagy a befogadásra, lehetőséget ad a reflektálásra. Egy interjúban úgy nyilatkozott, sokkal többet számít az is, hogy témák széles köréből válasszunk olvasnivalót, hiszen ez nem elsősorban a tudás megszerzéséről kell, hogy szóljon. Mit ér, ha tudok csevegni arról, mi van a Háború és béke történetében, ha nem tudom, mit értettem meg, milyen új gondolatok miatt vált számomra fontossá és miként applikálható az egész a saját életemre?
Lehet, hogy az olvasás talán inkább egy életmód, mint szimpla kipipálandó cselekvés? Az olvasás volna az agyunk működésének legfőbb alapritmusa? Itt nincs szó teljesítendő számokról vagy a mennyiségi önsegítésről. Ha a világ leggyönyörűbb könyvesboltjai gyakran a templomokra hasonlítanak – gondoljunk akár az El Ateneóra vagy épp a portugál Livraria Lellóra –, az nem lehet pusztán a véletlen műve. A könyvek az önmagunkban való elmerülést, a megértést szolgálják, nem pedig a halmozást. Ez a repülés teljesen őszinte, és semmivel sem hasonlítható össze, ha túl merünk lépni a saját határainkon.
