Hogyan őrizzük meg a süllyedő világot?
Környezetvédelem, mobilitás, újrahasznosítás kultúránk megóvásáért.
2019-ben a híresen csodálatos lebegő várost, Velencét katasztrófa sújtotta övezetnek nyilvánították. Bár a közvetlen veszélyhelyzet már elhárult, ez a státus az elkövetkező évtizedekben nem változik. A becslések szerint harmin éven belül a 118 sziget, a Szent Márk tér, a Piazetta, a Rialto híd és megannyi szemet gyönyörködtető palazzo süllyed majd örökre víz alá – addig pedig ötévente a tavalyihoz hasonló megpróbáltatásokkal küzdhetnek meg a lakosok.
A kulturális örökségek kezelése általában kimerül az egydimenziós megoldásokban. A világ értékmegőrző programjai, ahogyan az a nevükben is benne van, leginkább a konzervációs/prevenciós folyamatokat támogatják, és kevéssé segítik a változáshoz való minél ügyesebb alkalmazkodást. Márpedig a helyzet világszerte egyre sürgetőbb – így szerencsére több szakértő fordul a környezeti innovációk felé.
Az alkalmazkodás módjai
A szakértők szerint mindenképp szükség van a folytonos helyreállításra, ezzel viszont önmagában mégsem tartható fenn például a New York-i Szabadság-szobor. Némely épület, szobor, terület fizikai védelemre is szorulhat: gátak építése, tengeri falak százai kellenének a tökéletes biztonságukhoz. Ezek tartóssága azonban szintén kétséges.
Van azonban egy megoldás, ami a leginkább megbotránkoztató volna, hiszen nem barikádol, nem konzervál, tehát elsősorban nem az érintetlenséget helyezi előtérbe, hanem a látható átalakításokat szorgalmazza. Ez az épületek és látványosságok emelését, mozgatását, térben való újraformálást jelentheti. Az ilyen projekteket (és azok általános érvényesítését) a különféle szerződések, tulajdonjogok és az országonként eltérő törvények, rendszerek nehezítik igazán.
A klímaváltozásnak kitett örökségek listája
Erin Seekamp professzor szerint a kezdeményezések csak akkor indulnak meg, amikor egy látványosság rákerül a veszélyeztetett világörökségi helyszínek impozáns listájára. Ez azonban semmiképp sem előnyös, hiszen rossz hatással lehet egy régió turizmusára, és nemritkán elrettenti azokat a pénzügyi támogatókat is, akik nélkül a helyreállítás és a védelmi rendelkezések nem is volnának kivitelezhetők.
A szakértő a nézőpont gyökeres megváltoztatására szólít fel, ezértegy új kategória létrehozását sürgeti az UNESCO-nál és a hasonló szerveknél: a klímaváltozás transzformációs helyszíneinek kategóriáját. Ez a fajta megközelítés két fő szemléletet, az átalakítást és az alkalmazkodást helyezi középpontba, ami egy sokkal kevésbé apokaliptikus és negatív gondolkodást feltételez örökségeinkkel szemben. A projektek kialakításában, tervezésében sokkal nagyobb szerepet kapna az érintett helyi közösség, és Seekapm szerint a változtatások hatásainak visszakövetése is könnyebbé válna.
Hogyan tovább?
De ha a világörökségek minősége nem főként abban áll, hogy huzamos ideje ugyanúgy maradtak fenn, mint azt egykori elődeink megálmodták és megalkották, akkor mégis mi teszi értékessé ezeket a helyeket? Persze, a dózse palotája úgy jó, ahogy van – de ha jobban belegondolunk, a sérülések sosem voltak teljes mértékben elkerülhetők. Az örökségek helyreállításának és a modernizálásának a mindennapi csiszolgatásokon túl még olyan extrém példái is vannak, mint mondjuk Drezda teljes városképének rekonstruálása, amelyet a második világháború után tulajdonképpen porból és hamuból kellett felemelni.
A modern értékmegőrzés szemlélete számos tényezővel kell dolgozzon: valószínűleg nagy szerepet kapnak majd az újrahasznosítható és egyben időtálló alapanyagok, a mobilitás, a társadalmi igények és a környezetvédelmi szempontok. A világhírű tudós-dizájner, az MIT kutatója, Neri Oxman és találmányai remek példaként szolgálnak mindezek kombinációs lehetőségeire. Ő például olyan anyagokkal kísérletezik, amelyek a természetben fellelhető mintákon (például egy rovar kitinpáncéljának strukturáján) alapulnak – csak a képzelet szabhat majd határt a felhasználhatóságnak.
A cikket a szerző a The Conversation magazin Preserving cultural and historic treasures in a changing climate may mean transforming them című tanulmánya alapján írta.
