Így néz ki a toróckói Szent Korona
Torockón lévő erdélyi Duna-házban helyezik majd el a Szent Korona és a koronázási ékszerek másolatát.
– Hogyan jött a másolatok megvásárlásának ötlete?
– A felvidéki mester egyik magyarországi ismerőse hívta fel a figyelmünket, hogy a Galánta melletti Taksonyfalván él egy díszműkovács, aki egyéb munkái mellett évek óta dolgozik a Szent Korona és a hozzá tartozó ékszerek vasból készült hiteles másolatán. Mint az előzményekből is kitetszik, a korona megvásárlása csak azután merült fel bennünk, hogy személyesen is megismertük Panyik Imrét. Mátyusföldi látogatásunk során lenyűgözött minket az a mesterségbeli tudás, amellyel Panyik úr bánik a vassal, méghozzá hagyományos, kézi szerszámokkal. Az általa működtetett étterem és panzió külső és belső bútorzatát, dísztárgyait mind maga készítette kovácsoltvasból. Jelenleg éppen egy korhű Visegrádi terem kialakításán dolgozik az 1335-ös királytalálkozó emlékére, a jelenlegi sikeres V4-es együttműködés tiszteletére.
– Panyik Imre felvidéki díszműlakatos folyamatosan tanulmányozta az eredeti műtárgyakat? Mit lehet tudni a másolatok elkészítéséről? Méretre, anyagösszetételre teljesen megegyezik az eredetivel?
– A mester valóban több éven keresztül tanulmányozta a Szent Korona szerkezetét, regényes történetét. Azt kell tehát mondanunk, hogy átlagember tudását messze meghaladó ismeretekkel rendelkezik a magyar államiság és összetartozás ezen jelképéről. Számtalan leírást, rajzot, festményt és fényképfelvételt tanulmányozott, mielőtt az első próbáknak nekiállt volna. Még azt is pontosan felmérte, milyen deformációk láthatók a Parlamentben kiállított eredeti koronán. Az aranyat, a drágaköveket természetesen vassal helyettesítette, ennek ellenére a korona súlya néhány dekagramm eltéréssel pontosan megfelel az eredetiének. Ugyanakkor tárgyak esztétikai értéke sem csökkent, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a mesternek a nemes anyagok szépségét, csillogását, a saját keze munkájával kellett kihoznia a rideg vasból.
– Miért éppen a Duna-házban helyezték el a koronázási ékszerek másolatait?
– Panyik mester munkája olyan erős jelképi erővel bírt, hogy fel sem vetődött bennünk más lehetőség. Adva van egy felvidéki, tehát az egyik elszakított országrészben élő kézműves, aki a történelmi Magyarország legfontosabb jelképét, a Szent Koronát mintázza meg a saját verejtékes munkájával. Célja az, hogy ez a műalkotás – a hasonlóan a műhelyében elkészült jogarhoz és országalmához – olyan magyar közösséghez jusson el, ahol szükség van a nemzeti együvé tartozás eszméjének megerősítésére, ahol fontos az ott élők számára a Szent Korona üzenete. Tervei között szerepelt a szórványmagyarság egy-egy erős bástyája, például Ausztráliában vagy Kanadában, de nyomban elfogadta javaslatunkat, hogy az első „készlet” Torockóra, Erdély szívébe kerüljön. Reméljük, hogy a mesternek lesz ereje és lehetősége még néhány további hiteles másolatot készítenie, így a világban máshová is eljuthat majd ez a magasztos jelkép.
– Milyen funkciót szánnak nekik Erdélyben?
– A kézzel kovácsolt, az eredeti szépségét másként kifejező koronaékszer-együttes a torockói Duna Ház legfőbb látványossága lesz. Tudni kell, hogy társaságunk, a Duna Médiaszolgáltató Zrt. azért vásárolta meg az egykori híres vasműves székhely egyik megmentésre váró történelmi épületét, hogy megmentse az enyészettől, s ott a régió egyik kulturális bázisát hozza létre. Emlékeztetek jogelődünk, a Duna Televízió alapító atyáinak jelmondatára: „haza a magasban”. A Duna műholdas antennája a kilencvenes, kétezres években a magyarul beszélők közösségét közelebb hozta egymáshoz. Minket kötelez ez az örökség, s nemcsak a kozmoszban és a virtuális térben, hanem a földön is. A Kárpát-medencében és a szórványban egyaránt. A Duna Ház minden akadémiai évben rendszeresen programokat kínál a torockói és közép-erdélyi magyarok számára: kiállítások, előadások, szakkörök, filmvetítések segítik fenntartani a magyarságtudatot. A minden év június 4-én megrendezett Duna Nap pedig több ezres tömeget vonzó egész napos látványosság, vagyis inkább kulturális demonstráció. Most, hogy a Szent Korona ezen míves másolata a ház könyvtártermét ékesíti, lehetővé vált, hogy minden programunkat a magyar koronaékszerek rövid történetének bemutatásával, a szent korona-tan megismertetésével kezdjük. Szakavatott történészek meghívásával terveink között szerepel egy előadássorozat is a magyar korona regényes évszázadairól. Természetesen nem zárkózunk el attól sem, hogy a másolatokat egy-egy rendezvényre kölcsön adjuk más erdélyi magyar közösségeknek.
– Milyennek látják az erdélyi magyarság helyzetét? Miben látják az összefogás, összetartozás erejét?
– Erre a kérdésre csak nagyon röviden, vagy nagyon hosszan lehet válaszolni. Az erdélyi magyarság helyzete olyan lesz, amilyet kiküzd magának. Ha sikerül az ifjabb korosztályokban is megőrizni az anyanyelvet, ha a világlátás nem kivándorlást jelent, hanem hazahozandó tapasztalatok gyűjtését, ha az esetleges vegyes házasság nem jár az identitás elvesztésével, ha a politikai erők nem széthúzásra, hanem összetartásra törekszenek, akkor van remény. Az anyaország, benne a közmédia, számtalan kapaszkodót nyújt ehhez a belső küzdelemhez. Ilyen apró kapaszkodónak tekintjük a korona-másolat felvidéki mesterművének megvásárlását és Erdélyben történő elhelyezését.
