Jordan Peterson, a megosztó gondolkodó

Ahol Jordan Petersonról van szó, ott szó van káoszról és rendről is.

Szűk egyetemi vita körében hangzott el az a néhány mondat, amely miatt később egy egész világ megismerte Jordan Peterson klinikai pszichológus nevét: „Különbség van aközött, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad kimondani és aközött, hogy vannak dolgok, amelyeket mondanod kell. És mivel évek óta kutatom az autoriter hatalmak és diktatúrák nyelvezetét és pszichológiáját, kívül-belül ismerem az efféle retorikát. Ezért tehát a kitalált nemi elöljárószavakat, egytől egyig az összeset a PC autoriter neologizmusainak tartom, és mélyen megvetem. Ennyi és kész.”

Idén tavasszal jelenik meg a Torontói Egyetem professzorának harmadik könyve, Beyond Order: 12 More Rules for Life című kötete, ám a publikálás közel sem lesz problémáktól mentes. Egy nemrég tartott közgyűlésen a Penguin Random House Canada kiadójának több dolgozója kezdeményezte a kötet visszavonását. Az élénk ellenkezés a szerző személye ellen nem új keletű jelenség, bár kétségkívül érdekes.

Peterson a kilencvenes években a Harvard Egyetem kutatója és oktatója volt, majd székhelyét Torontóba helyezte. 1999-ben jelent meg első kötete, a Maps of Meaning, amelyben a hitrendszerek és az értelem történetét vizsgálja pszichológiai, irodalmi és neurobiológiai szempontból, az emberi mitológiák és a vallás funkcionális vizsgálatának segítségével. Biblikus tanulmányai és előadásai, jungiánus megközelítése széles körben elismertek, bár sokan meghaladottnak és felületesnek ítélték gondolkodását. Sosem készült ilyen mértékű szerepvállalásra a médiában, és karrierjének kezdete sem volt kifejezetten szokványos. Eleinte csupán a Quora nevű fórumon válaszolta meg számtalan fiatal kérdéseit a pszichológiával és annak tágabb vetületeivel kapcsolatban. Miután követői tábora elért egy bizonyos számot, és nagyobb igény támadt videós válaszaira, elindított egy YouTube-csatornát, amelyre fokozatosan kerültek fel korábbi előadásainak felvételei. Szélesebb ismeretségre csak 2016-ban tett szert, amikor a fentebb idézett módon kritizálta a kanadai kormány által elfogadott és jogszabályos keretekbe foglalt gendertörvényt (Bill C-16). Szavai nyomán a kritikus tömegek elindították ellene egy kollektív támadást, egyetemi előadásain tüntetők és aktivisták jelentek meg, és sorra hívták vendégül a különféle televíziós műsorok, hogy kifejtse véleményét.

A professzort azonban hiába próbálták minden létező módon ellehetetleníteni, népszerűsége – főként a fiatal felnőttek körében – töretlen maradt. Ő maga nem egy ízben nyilatkozott megrendülten arról, hogy fellépései, előadásai és nagy sikerű könyve, a 12 Rules for Life: An Antidote to Chaos dedikálása során mennyi huszon- és harmincéves kereste meg azzal, hogy a túlkorrigált, kizárásokon alapuló és kaotikus politikai hangok reménytelenségében az ő logikus, észszerű és szigorú hangja hatalmas segítség volt. 2019-ben látogatott Budapestre, amikor a Brain Bar keretein belül tartottak vele egy beszélgetést a Szent István-bazilika előtt, és az év őszén még Slavoj Žižek marxista filozófussal is részt vett egy vitán. 

A pályaívében azonban ekkor egy nagyobb törés következett: a sorozatos megaláztatások a médiában, felesége súlyos rákja és saját depressziója, amellyel évek óta küzdött, komoly gondokhoz vezetett. Az orvosai által előírt, növelt dózisú antidepresszáns-adagok kifejlesztettek nála egy benzodiazepin megvonási szindrómát, és a rendkívül problémás rehabilitációs folyamatba, melynek során egy éven keresztül Oroszországban és Szerbiában is kezelték specialisták, kis híján belehalt.

Alakja tehát évek óta heves vita tárgya, ő maga ellentmondásos és rendkívül megosztó személyiség. Az új feministák, a queer aktivisták, az Ivy League (vagyis az USA nyolc legnagyobb és leghíresebb egyetemének) diákjai és tanárai, a liberális érzelmű politikusok és az amerikai média nagyobb hányada káros hangnak titulálta, és minden platformról kizárták. Gyakran a szélsőjobboldali mozgalmakhoz kapcsolták, noha Peterson mindig élesen elhatárolta magát tőlük, a republikánusoktól, Donald Trumptól és egyáltalán bármilyen egyéb politikai törekvéstől. Vádolták már a patriarchális rendszer éltetésével, fasizmussal és hosszan tartó betegsége okán azzal is, hogy vizet prédikál, de bort iszik.

A legnagyobb vitákat aktuálpolitikai kérdésekben gerjesztette, elsőként tehát a genderrel kapcsolatos elképzelései miatt. Elveti az LMBTQ+ megnevezéseinek törvényekbe iktatott szabályozását, és bár a melegjogokat nem tagadja vagy ellenzi, kétségei vannak a melegházasságokban felnövekedett gyermekek kérdésében. Véleménye szerint a nukleáris család önmagában a lehető legkisebb egység, amelyben emberi közösségről beszélhetünk, és amelyben a nevelés feltételei megvannak. Ezen egység további redukciójának mindenképp ára lesz. Felszólalt a #meetoo mozgalom, a nyilvános üldöztetés ellen, és számos vitában kifejtette gondolatait arról, hogy a feminista mozgalmak hozadéka az egész jelenség. A liberalizmus kritikája sem áll távol tőle, mert elmondása szerint a narratíva káros volta abban áll, hogy nincsenek meghatározott határai: például nem lehet tudni, mi számít pontosan erőszaktételnek, zaklatásnak. Ha a norma fogalmát egészében elvetjük, akkor mindehhez konkrét viszonyítási pontjaink (tények) sem voltak soha, és minden vélemény kérdése marad. Akkor viszont milyen jogon léteznek gendertörvények például Kanadában? A professzor több ízben azt is kijelentette, hogy a sokszor hangoztatott fehér privilégium nem létezik. 

Jordan Peterson gondolkodásának központi eleme, hogy az élet nehéz, a lét alapvetően bűnökkel terhelt, de a keresztet viselni kell, és a világos gondolat, az akaraterő és a jó szándék segítségével az egyén meg tudja oldani saját problémáit, sőt másokon is segíthet, és képes felülkerekedni mindenen. Hisz az élet szentségében, alázatra és határok meghúzására, elvek felépítésére buzdít, ugyanakkor elveti az áldozati narratívát és a harc nélküli világ illúzióját. Sikerének kulcsa talán leginkább abban rejlik, hogy egyre több ember ismeri fel az istenét vesztett kultúrák zsákutcáját. A XXI. századi individuum közösségre, szeretetre és az életbe vetett hitre vágyik, sőt szomjazik. Amit Peterson kínál, az egy éles és kristálytiszta felszólítás a jóságra és az emberi univerzálék visszanyerésére, a mostanában megfogalmazódó, folyton változó ideológiák, szexuális identitások, politikai szélsőségek és a relativizálás káosza ellenében. Semmi újat nem mond vagy kér – de mindent, ami kell a tartalmas és értelemmel bíró élethez. A kollektivizálással, az erősödő és lassanként rendszerszintű univerzalizálással szemben, az  egyéni felelősségvállalás jegyében 12 szabályt fogalmazott meg:

1. Hasat be, mellet ki! Merjük kimondani, amit gondolunk, akkor is, ha a véleményünk érvényesítése konfliktussal és nagy kockázattal jár.
2. Segítsünk önmagunkon – mert akkor Isten is megsegít, és a rátermettség másoknak is erőt adhat.
3. Barátkozzunk azzal, aki a javunkat akarja. Magyarán: találjuk meg azokat, akikkel különböző gondolataink, de közös elveink lehetnek.
4. Saját múltunkhoz viszonyítsunk, ne mások jelenéhez – magunkhoz tegyünk fel kérdéseket, és ne féljünk a problémáink megoldásától.
5. Ne hagyjuk, hogy megutáljuk a saját gyerekeinket, mert az utódaink által teremtett világ azon múlik, mi mit hagyunk rájuk, és ha nincsenek korlátok, az agresszió és a negatív emberi természet mindig győzni fog.
6. Takarítsuk ki a saját szobánkat, erős egyének híján ugyanis teret kap Hitler, Sztálin és az arctalan tömeg rémtetteket szentesítő ideológiája. 
7. Adjunk értelmet az életünknek – gyűlöletből vagy a siker, a gazdagodás és az egyéni gyarapodás megvetésével nem születhet semmi, ami felsőbb, isteni, csak tévutak.
8. Mondjuk igazat, de legalábbis: ne hazudjunk. Ahol nem lehet nemet mondani bármire, ott fakad a totalitárius rendszer.
9. Mindig gondoljuk azt, hogy a másik ember tud valamit, amit mi nem. Csak egymás történetének megértésével lehet vitatkozni és az igazságokhoz közelebb kerülni.
10. Fogalmazzunk pontosan! Káoszból rend, rendből káosz keletkezik, és így tovább. A teremtés mindig kétoldalú, és az erre való képességet csak a tökéletességre való törekvéssel érhetjük el.
11. Hagyjuk gördeszkázni a gyereket! Az embernek nem biztonságra van szüksége. Kitalált ideológiai konstrukciókkal sosem sikerül legyőzni az emberi agressziót és a rossz természetét. Minden rendszerszintű probléma egyéni szintekre redukálható, s csak ott kezelhető.
12. El kell engedni az ideák képzetét, mert az élet tragikuma fölött nem kerekedik felül minden alkalommal a gondolat és az értelem ereje. Az egyéni fájdalomban a másik ember öröme segíthet csupán. Hit és bizalom kell a másikban. 

Képzett és agyonolvasott filoszként természetesen bárki illetheti a felszínesség vádjával a fenti játékos mondatokat. Szó sincsen kőtáblákról és új szövetségről. Függetlenül Peterson szavaitól, bármilyen újságírók és médiaszereplők véleményétől, minden gőgöt, cinizmust és nihilizmust félretéve elég körülnézni az utcán. Láthatjuk, hogy milyen messze van a megváltás, és mennyi még a munka.