Kényszerű megfelelésről és bátorságról beszél a Junior Prima díjas rendező

Már egyetemi évei alatt formabontó rendezésével hívta fel magára a figyelmet. Az ország számos nagy színházában láthatók darabjai. A színház mellett sikeres televíziós sorozatokban is szerepelt. Tehetségének elismeréseként tavaly Junior Prima díjat kapott. A mai trendekkel ellentétben nem építi magát a közösségi médiában. Bűnös szenvedélye a Playstation. Nem mellesleg dobol is.

 – Ha valaki szeretne rólad többet megtudni, biztos nem a közösségi média oldaladon keresztül teheti meg, nem lehet mondani, hogy túl altív lennél ezen a felületen. 

– Amikor az Egynyári kalandot forgattuk, elkezdtek követni Instagrammon ismeretlen emberek, és jólesett ez a fajta felszínes figyelem. De nem szimpatikus, ha a színészek, nem a szakmájukkal akarnak érvényesülni, hanem áltartalmakat gyártanak ezeken az oldalakon. Azzal csapják be magukat, hogy így sok emberhez eljutnak, pedig terméket csinálnak magukból, brandet építenek, és a lájkokért  való harcban muszáj olyan normáknak megfelelniük, olyan social media trendek mögé állniuk, ami a művészi szuverenitás és az árnyalt gondolkodás gátjai lehetnek. Látok persze arra is példát, hogy valaki ezt elegánsan csinálja, de én inkább távol maradok ettől, abból nem lehet baj. 

– Ha megnézem a pályafutásodat nem az egyszerűbb és biztonságosabb utat választottad. Az Egyetem óta szabadúszó vagy, az ország különböző színházaiban rendezel. Tudatos döntés volt, hogy szabadon, a saját utadat járod? 

– Prózaibb oka van, nem hívnak társulathoz. Vannak színházak, ahova leszerződnék. El vagyok kényeztetve feladatokkal, de szeretnék egy csapat tagja lenni, ugyanazokkal az emberekkel dolgozni több előadáson. Ha jobban ismerjük egymást egy színésszel, bonyolultabb dolgokat tudunk előhívni a másikból.

– Az ország számtalan színházában rendezel és talán nem túlzás mondani, hogy egyedi látásmód jellemez. Ha megálmodsz magadnak egy darabot, hogyan közelíted meg, mi motivál, mit akarsz megmutatni?

– Ez darabfüggő. Akkor akarok érdekes lenni, ha nem pontosan értem a darabot. Ha pontosan értem, beérem azzal, hogy elkezdem működtetni, és kihangsúlyozni azokat a gondolatokat, amik engem a legjobban érdekelnek benne. Ebben csak segíthet a forma, de nem végcél. Volt olyan is, hogy valami általam divatosnak gondolt megoldást választottam adott színházi helyzetre, mert nem tudtam igazán az ügyemmé tenni a feladatot. És olyan is előfordul, hogy egy másik előadásomban használt elemet újrahasznosítok, és még ha működik is a régi ötlet új helyzetben, nem tesz igazán boldoggá. Korán jött az elismerés, és nem tudtam mit kezdeni vele. Megszenvedtem az egyetem utáni éveket, mert meg akartam felelni annak a minőségnek, amit hozzám társítottak. Ez gyávává tett, hiába törekedtem bátornak lenni. Ettől függetlenül voltak azóta is olyan előadások, amikre büszke vagyok, és tűzbe tenném értük a kezem. Igyekszem más és más műfajú és szellemiségű darabot választani, mert azt remélem, hogy ez tágítja a látókörömet, és az újfajta szakmai kihívások élesítik a figyelmemet. Szeretnék nem biztonsági köröket futni, ez néha sikerül, néha nem. 

– Rendezőként mindig van egy erős irányvonalad, mennyire vagy „befolyásolható”?

– Egy színésznek szerintem nem az a feladata, hogy rendezői döntéseket hozzon, hanem, hogy a rendező által felkínált  rendszerben megtalálja a játékmódot és azt megtöltse tehetsége szerint. Pech, ha bizonytalan a rendező, mert akkor a színésznek olyan feladatokat is el kell látnia, ami eltereli a figyelmét a sajátjáról. Olyan próbafolyamatban is vettem már részt, amiben a színész kollégák bizalmatlansága kasztrálta a rendezőt és az nem tudta végigvinni, amit akart, a végeredmény pedig katasztrófa lett. De azt sem tartom egészségesnek, ha olyan légkör alakul ki, amiben egy színész nem oszthatja meg az aggályait egy elképzeléssel kapcsolatban.  A próbafolyamat elején általában gondolok valamit arról, hogy az adott darab milyen játékmódban tud működni, engem mi érdekel benne, de az sem kőbe vésett, nem megváltoztathatatlan, és kell is, hogy változzon. A próbák  során derül ki két-három hét alatt, hogy jó az út, vagy sem. Gyakran egy jelenet kivilágít a többi közül, ilyenkor megfigyelem, hogy mik azok az elemek, amiktől működik, és utána ebben a szellemben átalakítom a többit. Így homogén formája lesz az előadásnak, nem csak jól megoldott jelenetek egymás után.

– A te színészi éned kedvelné a te rendezői énedet? Egy olyan típusú rendezővel, amilyen te vagy a te színészi éned jól tudna együttműködni?

– Azt hiszem igen. Színészként arra is figyelek, hogy hogy vezet engem egy rendező, és elcsenem, amit jónak látok, de próbálom elkerülni a hibáit, amikor én kerülök az ő helyébe.  Sokféle színész van. Figyelnem kell, hogy ki milyen jellegű instrukciókra fogékony, segíteni, hogy értse a feladatát, és felkelteni az érdeklődését, ha ő maga nem tudja ügyévé tenni az előadást. 

– Te miben méred a sikert? 

– Örülök a gratulációnak és persze én is azt szeretném, hogy mindenkinek tetsszen, amit csinálunk, de ezt is helyén kell kezelni, mert mindig lesznek fanyalgók és  vakon rajongók. Azért mindig van egy belső hang, ami megsúgja, hogy valami jól sikerült, vagy sem. A legjobb azt látni, amikor egy színész jobb lesz, mint, amit tudatosan tud, és abban nekem is részem van. Az meg már hab a tortán, ha ezt a nézők is méltányolják. 

– Tavaly kaptad meg a Junior Prima Díjat, azt gondolom ez azért egy elismerés, hogy igenis jó úton jársz. 

– Nagyon örültem. Ez a pálya is, mint sok másik, folyamatos megfeleléssel és félelemmel is jár, hogy én ezt tudom-e csinálni, jó vagyok-e ebben, amit csinálok, ezért ha jön egy ilyen visszajelzés, az nagyon jó érzés. 

– Az elmúlt pár hónapot, a koronavírus alatti karantén időszakot, hogyan élted meg? 

Volt időm sokat olvasni, elővettem olyan könyveket is, amiket mondjuk korábban olvastam már, de nem emlékeztem rájuk. Sokat Playstationöztem.

– Rá tudsz kattanni? 

 – A Call of Duty nevű lövöldözős játékkal játszunk együtt sokan színész és rendező barátaimmal. Nagyon rákattantunk az elmúlt két hónapban. Egy ideig lelkiismeret furdalásom volt, aztán azt gondoltam miért ne lehetne csinálni?  Hamarosan vége ennek az időszaknak és remélhetőleg július elején már kezdek próbálni Marosvásárhelyen, ami tolódott a koronavírus miatt. 

– Megfogalmazódott benned valamilyen ötlet, gondolat ebben az időszakban? 

– Két hónap alatt azért sok minden nem történik, nem lettem más ember, néhány dolgot talán helyre tettem magamban, meg jól esett a pihenés. Közben azért zoomon elkezdtük elemezni a Tonio Krögert, Hajduk Károllyal, Vilmányi Benettel és Fekete Ádámmal. Ezt nagyon élvezem. Az eredeti tervek szerint szeptemberben bemutattuk volna, de most minden bizonytalan. A Fészekben szeretnénk bemutatni, de nem tudjuk mikor. Jelenleg kivárunk. És pár napja a marosvásárhelyi Tompa Miklós társulattal megtartottuk a Piros fű című Boris Vian regényéből adaptált darabunk olvasópróbáját is.