Székelyföldi szavazók
Király Farkas | 2020.12.01. | Aktuális

Kisebbség mint biodiverzitás

Nemzeti kisebbségek mint a biológiai sokféleség elemei. Ehhez aztán kell szürkeállomány. Megpróbálom elképzelni, mi járhatott a dokumentum szerzőinek a fejében.

Rég nevettem ennyire jóízűen valamely szervezet programjának olvasása közben. Ahogyan a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) és a Szabadság, Egység és Szolidaritás Pártja (PLUS) koalíciójaként működő USR–PLUS pártszövetség káderei összeraknak egy programot, azt tanítani lehetne, ha másként nem, hát elrettentő példaként. Legalábbis a kisebbségekre vonatkozó intézkedéseik egyik pontját.

De menjünk szépen, sorban. Idemásolom a vonatkozó első három passzust.

1. Az USR–PLUS szavatolja Románia alkotmánya, az érvényben levő törvények és az országunk által ratifikált, az etnikai kisebbségek jogaira vonatkozó nemzetközi szerződések tiszteletben tartását.

2. Az USR–PLUS elismeri a Románia területén élő etnikai közösségeket, amelyek sajátos kihívásokkal szembesülnek, és kész együttműködni a helyi közösségekkel e kihívások megoldása érdekében.

3. Az USR–PLUS elismeri a régiók sokféleségét, azok kulturális, történeti és etnikai sajátosságait, azt, hogy ezek sajátos gazdasági és turisztikai adottságokkal rendelkeznek. E tekintetben támogatni fogjuka környezeti adottságok hasznosítását, a biológiai sokféleség megőrzését és értékesítését…

Itt meg kellett állnom. Hangos nevetés tört elő belőlem, és patakokban csorogtak a könnyeim.

A nemzeti kisebbségek mint a biológiai sokféleség elemei. Ehhez aztán kell szürkeállomány. Megpróbálom elképzelni, mi járhatott a dokumentum szerzőinek a fejében.

Van ugye a Homo sapiens sapiens, amelyhez mindannyian tartozunk, ma élő emberek. (Tudom, van bennünk egy-két kanál neandervölgyi gén is, de őket az őseink lenyomták a túlélésben, és a Homo habilis, a Homo erectus és a többi hominida faj is letörlődött a fejlődés térképéről.) Legalábbis eddig ezt hihettük.

Csakhogy a tudomány naponta fejlődik. Olvasmányom alapján mondhatni rohamléptekkel.

Ha vannak nemzeti kisebbségek, akkor lenni kell többségnek is. Ez nyilván a Homo usereplusicus, amelynek legfőbb ismérve, hogy vigyáz a biodiverzitás megőrzésére. Meg támogatja a környezeti adottságok hasznosítását. 

De vajon hány fajból áll Románia humanoid biodiverzitása? Az országban tizenkilenc nemzeti kisebbséget ismernek el. Ha ezek mind külön fajok, bizony meg kell fontolni a tankönyvek átírását az USR–PLUS ajánlásai alapján, a világ minden táján persze.

Nem is értem, miért nem csatoltak egy fajleírást tartalmazó dokumentumot a programjukhoz. Vajon mi olvashatnánk benne?

„Homo hungaricus. Bizonyíthatóan marslakók, akik a Szíriuszról jöttek (és nem fordítva). A nyelvüket semmilyen más faj nem érti, teljesen ellentmond minden logikának. Kenyeret csak akkor adnak, ha magyarul kéred. Mindegyiküknek van hét szilvafája, aminek gyümölcséből pálinkát főznek, amit, ha megisznak, azt éneklik, hogy ozoszép ozoszép okineko szémékék. Ha kedvesek akarunk lenni, hozzájuk, szólítsuk őket bozgornak.

Homo germanicus, illetve ennek két alfaja: H. germanicus schwab és H. germanicus saxon. Azgardi génállománnyal rendelkeznek. Az előbbi inkább vicces, jó kedélyű, dolgos társaság. Az utóbbi inkább elmélkedő, fennkölt, dolgos társaság. A két alfaj képviselői egymással románul beszélnek. Népi bölcsességünk szerint: akinek nincs egy németje, vásároljon magának. Mi vettünk egyelőre egyet, a biodiverzitás megőrzésének eklatáns példájaként jelenleg államelnöki pozícióban vigyázzuk.”

És így tovább.

Mert ők tudják.

Vajon hányan olvasták el a programot a szervezeten belül? Hányan hagyták jóvá? Röhögtek a markukba? Vagy épp ellenkezőleg, csak nem tették szóvá? Annál is inkább, mert – féligazság lenne, ha nem szólnék erről – a program egészen barátságosan folytatódik:

 3. Támogatni fogjuk a nemzeti kisebbségekhez tartozók jogát, hogy anyanyelvüket használhassák a közigazgatásban, a szükséges küszöb 10%-ra csökkentésével, hogy így valamennyi állampolgár érezze, hogy Románia mindannyiunk közös hazája.

4. Az USR–PLUS szavatolja az anyanyelv használatát az oktatásban. Ennek érdekében szavatolja az anyanyelvű oktatást nyújtó karok, tagozatok és oktatási programok jogi státusát, biztosítva az oktatási törvény előírásainak betartását.

Satöbbi.

Gratulálok e derék embereknek. Így kell belegázolni azoknak a lelkébe, akiknek épp fűt-fát ígérsz. Parlamenti választások előtt. Amely után majd kiderül, hogy valóban többségben van-e a szomszédban a Homo usereplusicus.

Hajrá, skacok!

Borítófotó: Népviseletben szavazók Székelyderzsen a szeptemberi helyhatósági választáson.

Fotó: Beliczay László / Székely szavazók
Névjegy
Fotó: Döme Barbara

Király Farkas 1971-ben született Kolozsváron. Költő, író, műfordító, szerkesztő, újságíró. 2002 óta Magyarországon él.  Az Ambroozia online kulturális irodalmi folyóirat és az AmbrooBook Kiadó egyik alapító szerkesztője. 2016–2019 között az Irodalmi Jelen próza- és műfordítás rovatának a szerkesztője, jelenleg az Országút kétheti lap főszerkesztő-helyettese. Munkásságát egyebek közt Bella István- és Páskándi Géza-díjjal ismerték el. Legutóbbi kötetei: Sortűz (kisregény, 2017), Ha elfogy a fény (elbeszélések, 2019), Út a tengerszemekhez (versek, 2019).


Kapcsolódó cikkek