Koffeinmentes zabos kávé
Balázs Géza | 2020.08.23. | Aktuális

Koffeinmentes zabos kávé

Már nem elég egy kávézóban jó kávét főzni, föl kell készülni sajátos igényekre is. Régen kávét kértek, presszót, az idősebbek még szimplát, azután meg duplát (ki mondana ma már ilyet), majd változtak az idők, kérték tejjel (ha sok tejjel, akkor tejeskávé), ma ugyanazt café latte-nak mondják, mert úgy sokkal előkelőbb. Azután igény támadt koffeinmentes kávéra is, megvolt ennek is elődje, gyermekkoromban ez volt a cikóriakávé. Gyerekek is fogyaszthatták, kamaszkoromban azt mondták, jó a pattanások ellen.

A minap, műanyagmentes júliusban, ülök kedvenc kávézómban, várok valakire, s felfigyeltem egy fiatalos, egy kicsit trendi, egy kicsit bohém, egy kicsit laza társaságra, valamilyen hivatalból jöhettek kávézni.

– Van koffeinmentes kávé? – kérdezték a felszolgálót.

– Persze, hogy van.

– És laktózmentes tej?

– Természetesen.

– És cukormentes szirup?

– Az is van, de esetleg adhatok egy üres csészét is.

A felszolgáló a csészébe tette a humort, de vagány fiatal társaság még fogyasztott humorbonbont, tehát leültek, később pedig szürcsölgették a koffeinmentes kávét laktózmentes tejjel és cukormentes sziruppal. Kértek még hozzá zéró vagy lájtos, azaz kalóriamentes kólát és (szénsav)mentes ásványvizet, de nem is akármilyet, hanem olyat, amelyik pótolja az ember ásványianyag szükségletét.

Gondoltam, fokozom a hangulatot, és jó hangosan rendeltem: Én is kérek kávét, de növényi tejjel, zabtejjel, és természetesen édesítőszerrel. Erről eszembe jutott egy fanyar vicc, de ezt nem mesélhettem el akkor, csak most. A Szahalin szigete fölött lelőtt repülőn kávét kínál a stewardess: Hogyan kéri a kávét? Cukorral vagy cukor nélkül? – Naná, majd szahalinnal! – mondja az utas.

Hamarosan megkaptam a kávépótlékomat, én is humorbonbonnal: Tessék a zabos kávé!

Csakhogy én értem a tréfát, hozzátettem: Életünket és vérünket, csak zabot nem! Régi magyar szólás, a viszonylagos áldozathozatalra utal.

Furcsán néztek rám. Míg meg nem érkezett a vendégem, följegyeztem a kis párbeszédet, majd pedig előjöttek korábbi emlékek. Nemrégiben láttam cukormentes cukrászdát is. Komoly dolog, hiszen cukorbetegek vannak, és ők is szeretik a süteményt. Csakhogy a cukormentes cukrászda azért nyelvileg – és persze lehet, hogy nem csak úgy – mint kifejezés összeférhetetlen. Cukor cukor nélkül?

Viszont beláthatatlan távlatokat nyit meg a trendik előtt. Lesz majd kenyérmentes kenyérbolt? Gyógyszer nélküli patika? Zöldségtelen piac?

Miért ne, hiszen van már műanyag vállfa, beton talpfa és fém kapufa is. És gyerek nélküli családot is hallottam már emlegetni.

Nekem már az alkoholmentes sör is gyanús volt. Tudják, hogy mit mondtak a fiúk Kőbányán a gumióvszerre? Használata olyan, mint zokniban lábat mosni. És hogy ez sem kitaláció, arra akkor jöttem rá, amikor katona lettem. Bizony láttam srácokat a zuhanyzóban zokniban lábat mosni. Azt mondták, így sokkal egyszerűbb: egyszerre mosnak lábat és zoknit.

Mindeddig vendég nélküli vendég voltam a kávézóban. Ekkor megérkezett a várva várt vendégem. Ha nem érkezett meg volna, az én történetem is tovább tartott volna.

Fotó: unplash
Névjegy
Fotó: magyartanszek.partium.ro

Dr. Balázs Géza 1959. október 31-én született Budapesten. Nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, intézetigazgató-helyettes. Édesapja, P. Balázs János, a Nyelvtudományi Intézetnek csaknem negyven éven át munkatársa. 1966 és 1974 között a Keresztúri Úti Általános Iskolába járt, majd 1974-től 1978-ig az I. László Gimnáziumba Kőbányára. Érettségi után az ELTE BTK magyar–népművelés szakára nyert felvételt, letöltötte az előfelvételis katonaságot (1978–1979: honvéd Hódmezővásárhelyen), majd következett az egyetem (1979–1984). Az első év végén fölvette a néprajz szakot is. Magyar nyelv és irodalom szakon hamarabb végzett egy évvel; rögtön kapott egy ösztöndíjat. Mire néprajzból végzett, már tanársegédi állást kínált számára Fábián Pál tanszékvezető a Mai Magyar Nyelvi Tanszéken. 1985-től tanársegéd, 1987-ben egyetemi doktorrá avatták. 1987 és 1993 között az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar Gödöllői Képzési Helyén is tanított. 1990-ben a néprajztudomány kandidátusa; a munkahelyén ettől az évtől adjunktus, 1994-től docens, 2003-tól professzor.


Kapcsolódó cikkek

Szavazás

Ön kóstolta már a koffeinmentes kávét?