Könyvbemutatók sora a Margó Fesztivál zárónapján

Öt nap alatt, ötven program közül válogathattak az érdeklődők az idei Margó Irodalmi Fesztiválon. A virtuális térben megtartott eseményen 15 új könyvet mutattak be, az utolsó nap programjából két szerző alkotását választottuk ki. 

Péntek Orsolya a beszélgetés előtti pecekben kapta kézhez új könyvét, a Hóesés Rómában is a Margón debütált.

„A jó regény ritka, mint a hóesés Rómában - éppen ideje, hogy elveszítsd magad benne.” – olvasható a könyv fülszövegében. A cím miatt tehát egyből adódott a kérdés, járt-e valaha a szerző hóesésben Rómában? Mivel ez a természeti jelenség elég ritka volt az elmúlt évtizedekben az olasz városban, így az író életéből kimarad ilyen formán ez az élmény. A Hóesés Rómában Péntek Orsolya trilógiájának zárókötete, 2014-ben jelent meg Az Andalúz lányai, ezt követte 2017-ben Dorka könyve, most elkészült a harmadik rész is.

Az új könyv kapcsán a szerző elmondta: az első könyv számára még arról szólt, hogy meg kellett tanulnia regényt írni, ott még nem mert a valóság és a fikció viszonyával eljátszani, bár kénytelen volt, hiszen nem önéletrajzi kötetről beszélhetünk. A másodiknál már megtanulta a dokumentumokat és a fikciót úgy összeépíteni, hogy az olvasó ne találja ki, melyik rész valós és melyik nem. A szerző olyan hasonlattal élt, mintha két doboz legót kiborítana, összekeverné a kockákat és összeépítene belőle egy harmadik dolgot és az elsőben a fiktív elemek vannak, a másodikban a valós elemek. A harmadik, új könyve megint más arányokkal rendelkezik, az egyik szereplő az anya, de nem a saját anyukájáról mintázta, viszont a másik szálnak a kiindulópontja valós személy, ugyanis tényleg az egyik nagynénje a hatvanas években Rómába ment, de Júlia mégis teljesen fiktív alak lett, mozaikok szerepelnek csak abból, amit a nagynénjéről tudott.

A történet kötődik Közép-Európa történelméhez, de az írót jobban érdekelte, hogy az egyesek emberek élete milyen volt az adott történelmi szituációkban. Érdekes pontja volt a beszélgetésnek, ahogy Péntek Orsolya beszélt a regény keletkezéséről:

„Én az anyámról szerettem volna írni egy regényt, tágabb értelemben a Kádár-kori női sorsról és egyszerűen betolakodott az unokanővér szerepe és a felénél azt vettem észre, hogy átvette a főszerepet, valamit nagyon el akart mondani, létre akart jönni és nem lehetett vele mit csinálni és egy idő után észevettem, hogy nem azt a regényt írom, mint, amit elkezdtem.”

A trilógia harmadik részénél úgy gondolta az apa vagy az anya szemszögéből meséli el a történetet, őszintén vallott arról is, hogy az apa szemszögéhez nem volt elég erős, az anyáéhoz igen, de mégsem ő lett a főszereplő. 

„Szerintem egy szöveg öntörvényűvé válik egy idő után.”

A regény kulcsmondata a fülszöveg szerint: „Semmi, ami él, nem lehet valakié.” Az író a beszélgetés alatt megerősítette, ő is a regény kulcsmondatának szánta, és ha ezt a mondatot emelték ki, akkor úgy érzi teljesen átjött az egyik üzenet. Ez a regény az emberi kapcsolatok lehetetlenségéről szól. A beszélgetés végén Péntek Orsolya olvasott fel új könyvéből. 

A Margó Fesztivál záró beszélgetésében Bereményi Géza, Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas írót Szegő János kérdezte Magyar Copperfield című könyvéről. A régóta várt önéletrajzi regényt, több év lázas munkájával írta és csak a végső, kész, szerkesztett könyvet olvasta el. Csupa valódi megtörtént esemény és élő figura szerepel a könyvben, mindegyik szereplőjét próbálta a saját nevén szerepeltetni, nem minden esetben lehetett. A nagyobbik fia elolvasta a könyvet és az író szerint azóta furcsálkodva néz rá. Bereményi Géza új könyve gyermek- és ifjúkoráról szól, tizennyolc éves koráig, 1946 -1964 közötti időszakot ölel fel.  

„Írás közben fedeztem fel a korszakok lelkét, amin keresztül vezet az utam."

Arra a kérdésre, hogyan definiálná a történelmet, miután a regényben a nagyapa tesz egy definíciós ajánlatot, a Kossuth-díjas író úgy válaszolt: neki nem azt jelenti, amit tanítanak az iskolában, hanem amit az emberek kénytelenek átélni egy bizonyos korban.

Miután a szabadság fogalma is szóba került, az író elmesélte, tizenhat éves korában lett személyében szabad, független mindentől és mindenkitől, épp egy szigorú pápai kollégiumban élte át először és „azóta én részeg vagyok a szabadságtól.”

Bereményi Géza a beszélgetésben azt is elárulta, már írja a folytatást, melyben az egyetemi éveiről lesz szó.