Könyvfesztivál helyett – beszélgetés Pál Dániel Leventével

Valljuk be, kevesen számítottak arra, hogy a koronavírus- járvány ekkora méreteket ölt majd. A pandémia áldozatául esett több európai könyvfesztivál, köztük a budapesti is. Völgyi Tóth Zsuzsa Pál Dániel Leventével, Petőfi Irodalmi Ügynökség Irodalmi-Export Igazgatóság általános igazgatójával beszélgetett a sosem látott helyzetről és arról, hogy milyen hatással lehet az olvasáskultúrára és a magyar irodalom nemzetközi ismertségére.

Mennyire lehet érezni az ember hangján a sajnálatot, mikor több hónapnyi szervezési munka pillanatok alatt a semmibe vész. Bátran kijelenthetjük: nagyon.

Völgyi Tóth Zsuzsa és Pál Dániel Levente beszélgetése során szóba került emellett az is, hogy a könyvfesztiválok történetében még nem volt példa hasonlóra, így a főszervezők jogászok bevonásával dolgoznak az utólagos kármentésen.

– Erre senki sem készült fel – jelentette ki az igazgató.

Völgyi Tóth Zsuzsa úgy véli, a Petőfi Irodalmi Ügynökség irodalmi-kulturális exportért felelős szervezete első alkalommal lépett volna ki a fényre, a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál jó lehetőség lett volna a bemutatkozásra. Csakhogy a sors másként akarta.

Pál Dániel Levente a hazai és külföldi rendezvények kapcsán elmondta, mérlegelniük kellett: az egyik serpenyőbe a szervezést, a befektetett energiát és a várható sikert helyezték, „vele szemben” pedig ott állt a kockázat, vagyis, hogy a könyvfesztiválon elkapják a vírust és tovább terjesztik azt. Belátták, hogy nem ér annyit az egész, az emberélet mindennél fontosabb.

Habár csak érintőlegesen, de szóba került az is, hogy mit hozhat a jövő. Lehet, hogy a koronavírus elhozza a home office forradalmát, de annyi bizonyos, jelentős változásokra kell számítani.

Bár sajnálatos, ha elmarad a rendezvény, az internet segítséget nyújt, főleg abban a tekintetben, hogy ma már a könyvek kiajánlása is elektronikusan történik.  A nemzetközi kapcsolatrendszerekre is minden bizonnyal hatással lesz a járvány, mindenki óvatosabbá válik, új szempontok válnak hangsúlyossá.

Vajon az írói tevékenység vagy az olvasás magányosabb? Ezt a kérdéskört is feszegették a felek, majd a dramaturg rávágta,  írni akár még háttérzaj mellett is lehet – és itt kitért a Nyugatos szerzők kávéházi íráskultúrájára – de az olvasás magányosabb, mert bele kell merülni mások gondolataiba. Talán most jön el az idő arra, hogy elolvassuk végre az ágy mellett felhalmozott köteteket.