Könyvritkaság Erdélyből

Gondos odafigyeléssel restaurálták Kájoni János 1676-ban nyomtatott Cantionale Catholicum című szöveges egyházi énekgyűjteményének egy példányát. 

A kötet átvészelte az elmúlt századokat és a járvány után a Hagyományok Háza könyvtárában lehet majd megtekinteni. A nagy értékű könyvritkaságról dr. Árendás Péterrel, a Hagyományok Házának Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívum vezetőjével beszélgettünk.

Erdély virágkora. Így nevezik az egykori fejedelemség életében a legszebb évtizedeket, vagyis a XVII. század első felét. Ebben a dicső korszakban született Kájoni János ferences szerzetes, aki a tudományos, a művészeti életben is maradandót alkotott. Mintegy három évtizeden át járta az országot – legfőképpen Székelyföldön kutatott –, és gyűjtötte az egyes helyeken használatos egyházi népénekeket.

– A kötet különlegessége abban rejlik, hogy az 1600-as évekből több okból kifolyólag nagyon kevés írásos dokumentum maradt fent. Kájoni maga fogalmazta meg, hogy ezzel a gyűjteménnyel „édes hazámnak akartam szolgálni, és másoknak is alkalmatosságot e kis munkámmal adni”. Az volt a célja, hogy az egyházi alkalmakhoz rendelkezésre álljon egy olyan mű, melyet mindenütt egyaránt használhatnak – mondta el Árendás Péter.

Kájoni János 1675-ben megalapította Csíksomlyón a ferences nyomdát, melynek az első kiadványa éppen a Cantionale Catholicum volt, amely egy évvel később jelent meg. Arról nincsenek pontos információk, hogy mekkora példányszámban készült el a kötet, de az biztos, hogy a több mint nyolcszáz oldalas énekgyűjtemény több kiadást is megélt, és évszázadokig használták az erdélyi katolikus közösségekben. Az imádságoskönyv szöveg formájában részben latin, de főként magyar nyelvű egyházi énekeket, dicséreteket, zsoltárokat, litániákat is tartalmaz, sőt két teljes passió is szerepel benne.

– Domokos Pál Péternek, az egyik legjelentősebb néprajzkutatónak köszönhetően már azt is tudjuk, hogy ezekhez az énekekhez milyen dallamok párosultak. Ő Kodály és Bartók nyomában járva elsőként térképezte fel a moldvai csángók archaikus kultúráját. Ebben a közösségben még elevenen élnek olyan dalok és népi imádságok, melyek a Kárpát-medence más részeiről már régen kivesztek. A kutató 1979-ben kiadott egy művet, melyben a Kájoni-féle énekek szövegeit párosította össze a néphagyományban fellelhető dallamokkal – tette hozzá.

Mint azt megtudtuk, a Kájoni-énekgyűjtemény egy darabjára a XX. században egy moldvai faluban tevékenykedő kántornál találtak rá, aki Csíksomlyón végezhette teológiai tanulmányait, és valószínűleg onnan vihette magával a gyűjteményt. Kalandos útjáról többet nem tudunk, például az sem ismert, hogy mikor sérült meg, illetve hogyan vészelte át a Rákóczi-szabadságharcot vagy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeit.

– Az elmúlt évszázadokban nem mindenki óvta kellő gondossággal ezt a gyűjteményt, ezzel is magyarázható, hogy miért volt olyan rossz állapotban. A címoldala például elveszett, voltak benne sérült, eltépett oldalak is. Alaposan tájékozódtunk, és több javaslat alapján a teljes körű restaurálással az ArchivArt Kft.-t bíztuk meg – ismertette.

Általában egy-egy régi mű helyreállításkor van lehetőség arra is, hogy utólag  megírva egészítsék ki a hiányos oldalakat, de arra is van mód, hogy a szakemberek megpróbálják az eredeti állapotnak megfelelően restaurálni az adott tárgyat. A Hagyományok Háza az utóbbi mellett tette le a voksát.

– Először fotódokumentáció készült róla, majd a restaurátorok egyenként portalanították és olyan speciális vegyszerekkel is kezelték a lapokat, melyekkel megállítják a penészedést. A kötetet egységenként szétbontották, és ellenőrizték, hogy melyik oldalak hiányoznak belőle, melyeket üres papírlapokkal pótoltak. Állagmegóvási célból pedig olyan bőrkötést is kapott a kötet, ami teljesen illeszkedik az arculatához – mondta Árendás Péter.

Felmerül a kérdés, hogy vajon készül-e interneten is böngészhető és lapozható változat a gyűjteményből. Az archívumvezető megjegyezte: csak a teljes gyűjtemény digitalizálásának lenne értelme, de ebbe csak azután vágnának bele, ha más intézmény még nem tette volna meg ezt. Először mindenképpen ennek kell utánajárniuk. Addig is a járvány után bárki kutathatja majd a művet a Hagyományok Háza könyvtárában.

– Ha valaki jártas az egyháztörténeti dokumentumok világában vagy a népzenetörténetben, akkor Kájoni János nevét hallva a Kájoni-kódex mellett szinte biztosan erre a művére gondol. Ennek egy példánya van a mi birtokunkban. Igyekszünk mindent megtenni, hogy az utókor számára is megmaradjon ez az érték – zárta a beszélgetést Árendás Péter.