A digitalizált bizalom – Blokkláncok és kriptovaluták a decentralizált jövőért

Mostanában gyakran belefuthatunk olyan kifejezésekbe, mint bitcoin, kriptovaluta vagy kriptobányászat. Weboldalakon felugró reklámok ígérik, hogy egy alkalmazás telepítésével úgy kereshetünk pénzt, hogy semmit sem kell tennünk érte. Ha pedig rápillantunk az árfolyamokra, milliókat, tízmilliókat érő digitális pénzérméket találhatunk.

Amikor próbáljuk értelmezni ezt a jelenséget, könnyen elveszhetünk a nyúlüreg mélyén, mert ijesztően komplex szakzsargonnal találkozunk. A média ügyesen megkerülte az unalmas háttér-információkat, és hangzatos anekdotákkal népszerűsítette a virtuális pénznemet. Az egész világot bejárta Hanyecz László esete, aki 2010-ben tízezer Bitcoint ajánlott fel annak, aki fizet neki két pizzát. Az a szerencsés idegen, aki belement az üzletbe, mai árfolyamon számolva majdnem kétszázmilliárd forintnyi kriptovalutát szerzett a két pizza árából. Az instant meggazdagodásról és elszegényedésről szóló történetek túlmutatnak önmagukon, és egy olyan új, digitalizált világ körvonalait rajzolják ki, melyben saját magunk pénzintézetei lehetünk.

A 2008-as gazdasági világválság után az emberek bizalma megrendült a bankokban, így létrejött az igény egy olyan fizetőeszköz megalkotására, mely a tranzakció két végpontja között használható, a pénzintézetek közreműködése nélkül. Egy állítólagos japán üzletember, Satoshi Nakamoto 2008. október 31-én közölt egy kiadványt Bitcoin: Egy peer-to-peer elektronikus kézpénzrendszer címen, ez a kilencoldalas fehér könyv fektette le a Bitcoin elméleti bázisát. A következő évben, január 9-én Nakamoto közzétett egy olyan nyílt forráskódú (tehát szabadon felhasználható) szoftvert, mely lehetővé tette az új digitális pénznem mozgatását. Nakamoto kilétéről azóta sem tudni semmit, de a komplex kiadvány alapján valószínűsíthető, hogy nem egy személyről van szó, hanem egy anonim csoportról.

A Bitcoin decentralizált, tehát a biztonságos tranzakcióhoz létre kellett hozni egy olyan virtuális bizalomrendszert, mely a bankok bevonása nélkül biztosítja a pénzmozgások felügyeletét. Így született meg a blokklánc-technológia, mely egy informatikai hálózat végpontjai között közvetlen adatmegosztást (peer-to-peer) tesz lehetővé. Hasonló elven működnek a torrentoldalak, sőt maga az internet is tekinthető egyfajta globális peer-to-peer láncolatnak. A blokklánc védelme kódalapú titkosításon (kriptológián) alapul. A Bitcoin-tranzakcióhoz szükségünk van egy nyilvános, illetve egy titkos kulcsra, melyek egyedi azonosító számsorból állnak. A titkos kulcs egyfajta digitális aláírás, mellyel igazoljuk az adásvétel kezdeményezését. A nyilvános azonosítónk alapján a hálózat többi résztvevője ellenőrzi, jóváhagyja és lekönyveli a tranzakciónkat, majd létrehozza a kifizetéshez szükséges virtuális pénzt. Ez a kétlépcsős, gyakorlatilag feltörhetetlen digitális főkönyv a blokklánc-technológia alapja.

Ezt a virtuális könyvelést, illetve a szükséges valuta létrehozását az úgynevezett bitcoinbányászok végzik. Egy ilyen blokkláncszem kreálásához olyan számítógépes erőforrás kell, melyet egyetlen videókártya sem képes ellátni, így a hálózaton belül, részfeladatokra bontva végzik a tranzakcióhoz szükséges matematikai műveleteket. A bányászatba bárki beszállhat, aki megfelelő technológiai háttért képes biztosítani hozzá, a mi hardveres segítségünk által létrehozott valutából pedig saját Bitcoin-töredéket kapunk. Ez a juttatás bizonyos időközönként a felére csökken, a Bitcoin Block Reward Halving Countdown oldalon nyomon követhetjük, mikor várható a következő jutalékfeleződés, illetve mekkora a jelenleg kinyerhető részesedés aránya.

A bányászathoz szükséges technológiai háttér megteremtése rendkívül költséges (drága videókártyák, még drágább számítógéptelepek), ha pedig Bitcoint vásárolnánk, megdöbbentően magas összeget kell kifizetnünk. Bár megtehetjük, hogy csak pénzérmetöredékeket veszünk, egy másik megoldásként befektethetünk alternatív kriptovalutákba, úgynevezett altcoinokba is. A legismertebb ilyen valuta az Ethereum, ennek bányászatához egy átlagos laptop is elegendő, csupán le kell töltenünk hozzá egy ingyenes szoftvert (például a Honeyminert), és persze figyelembe kell vennünk, hogy az itt keresett töredékek kevesebbet érnek. Ezek az olcsóbb digitális valuták általában többet ígérnek a vásárlóknak, mint amire valójában képesek. Blokkláncmechanikájuk sokszor kiforratlan, hamar elveszíthetik az értéküket, felhasználási területük jóval korlátozottabb, mint a Bitcoiné. A jelenséget jól demonstrálja egy sikeres vírusmarketing: egy ismeretlen üzletember (UET CEO néven) 2017-ben létrehozott egy „Haszontalan Ethereum Token” nevű oldalt, ami a világ első őszinte altcoinját hirdette. A leírásban szerepelt, hogy ez a pénznem értéktelen, nem biztonságos, ne vegye meg senki. A felhasználók három nap alatt több mint ötvenezer dollárt fektettek bele.

Az alternatív digitális pénznemek azonban rejtenek még kiaknázatlan lehetőségeket: a Facebook 2017 óta dolgozik egy saját kriptopénznem és blokklánchálózat kialakításán. A Diem névre keresztelt valuta a közeljövőben debütálhat, és lehetővé teheti a Facebookhoz tartozó közösségi oldalakon történő azonnali adásvételt. Ezzel a lépéssel Mark Zuckerberg gyakorlatilag egy élő árnyékbankként funkcionálhat majd. A Diemet ezért számos kritika érte a pénzügyi világban, a francia pénzügyminiszter, Bruno Le Maire már 2019-ben kijelentette, hogy Franciaország nem fogja engedélyezni a Facebook-valuta terjesztését az EU területén belül. A globálisan negatív visszhang miatt a Facebook azóta dolgozik a Diem üzletpolitikájának finomításán, hogy kiküszöböljék az adatvédelmi aggályokat.

Josh Riddett, az egyik legismertebb brit kriptobányász több ízben felhívta a figyelmet arra, hogy a digitális tranzakciók csak a jéghegy csúcsát képezik, a blokklánc-technológiában jóval több lehetőség rejlik. Az online csomagrendelés, a globális fizetéshálózat, gyakorlatilag bármilyen adatcsere átültethető a blokkláncok mechanizmusába, így a bürokrácia egy gyors, biztonságos rendszer segítségével kerülhető meg. Ilyen forradalmi próbálkozás volt az AXA biztosítócég Fizzy nevű szolgáltatása, mely a repülőjegyárak visszaigényléséhez kínált azonnali kompenzációt, az Ethereum blokkláncán keresztül. Tehát ha utazásunk feltételei nem teljesültek, a rendszer automatikusan és azonnal kártalanított minket, megkerülve a hosszadalmas visszaigénylési folyamatot. A szép reményű Fizzy-projektet 2019 végén váratlanul megszüntették, mert a szolgáltatás túl kevés embert érintett, nem érte meg fenntartani.

A bankok megkerülése persze nem csak előnyökkel jár. A pénzügyi vállalatok (itthon például a Magyar Nemzeti Bank) rendszeresen figyelmeztetnek a kriptovaluták lehetséges veszélyeiről. Egy fiatal pénznemről van szó, az árfolyamváltozások egyelőre kiszámíthatatlanok, és mivel nincs külső szerv, ami felügyelné, mennyi pénz kerül forgalomba, az értékhullámzást nem lehet megfelelően kontrollálni. A bankok megkerülése azt is jelenti, hogy semmilyen hivatal nem garantálja az általunk kezdeményezett tranzakció teljesülését, ahogy a kártalanításunkat sem biztosítja senki. Az EU-n belül a kriptovaluták jogi szabályozása nem kiforrott (pénznemenként változik), így a befektető tájékoztatása sokszor ködös és pontatlan. Emellett a lenyomozhatatlan tranzakciók táptalajt kínálnak az illegális kereskedelemhez és a pénzmosáshoz, ezek globális felügyeletére nincs hatósági kapacitás.

Eközben itthon is egyre több helyen látunk Bitcoin-automatákat, vannak már kriptobankkártyák, könnyen használható mobilos appok. Széles marketinghálózat igyekszik hagyományos fizetőeszközzé alakítani a digitális pénznemeket. Egyelőre nehéz megjósolni, hogy a kriptovaluta múló hóbort lesz-e, esetleg csak egy kényelmes, gyors fizetőeszköz, vagy lassú lépésekben haladunk a decentralizált, bürokráciamentes bürokrácia világa felé.