Külföldön is népszerű a magyar irodalom
Pál Dániel Leventével, a Petőfi Irodalmi Ügynökség irodalmi export-importért felelős igazgatójával beszélgettünk.
A koronavírus mindent átírt, a magyar irodalom külföldi népszerűsítése terén is éreztette a hatását. Pál Dániel Leventével, a Petőfi Irodalmi Ügynökség irodalmi export-importért felelős igazgatójával többek között az online térbe költöztetett rendezvényekről, a nyelvtudás fontosságáról és az 1749.hu világirodalmi magazin új funkcióiról is beszélgettünk.
– Külföldi programok terén hogyan alakult az idei esztendő?
– Egyfajta idézőjeles „kultúrdiplomatákként” tavaly ilyenkor arra készültünk, hogy legalább annyi időt dolgozunk külföldön, mint amennyit itthon. Hiszen a magyar irodalom külföldi népszerűsítéséhez és promóciójához ugyanannyi háttérmunkára van szükség, mint amennyi személyes jelenlétre, szervezésre, előadások tartására, programok megvalósítására és tárgyalások lebonyolítására, szerződések előkészítésére és ünnepélyes aláírására. Kezdődött volna a 2020-as év egy vietnami kiküldetéssel, folytatódott volna egy nigériai színházi projekttel, Szabó K. István rendezővel raktunk volna össze abujai középiskolások közreműködésével egy félig dramatizált, félig improvizációs elemekből építkező előadást, melyben találkozási pontokat kerestük volna a magyar és az afrikai népmesék és népdalok, mítoszok és legendák világai között. Aztán jöttek volna a nagy európai könyves vásárok: London, Lipcse, Párizs, Bologna, Prága, Torinó, Varsó, Madrid…
– Csakhogy a pandémia minden számítást átírt.
– Januárban a koronavírus még egy távol-keleti ügy volt, a vietnami utat már erre hivatkozva halasztották el bizonytalan időre, majd ideért hozzánk, és annyira itt hullámzik azóta is, hogy a féléves és az éves igazgatói beszámolómnak ebben a fejezetének táblázatában szinte csak másolom egymás alá a „törölve” szót.
– Melyik nagyszabású világesemény esett elsőként a koronavírus áldozatául?
– Mindegyik. A mi terveink közül mindegyik... Az első világrendezvény, mely a teljes lemondás helyett egyfajta online jelenléttel kísérletezett, a tavaszi Bolognai Gyermek- és Illusztrációs Könyvvásár volt. Mi feltöltöttük az anyagainkat a vásár felületére, illetve értesítettük és segítettük a magyar kiadókat, hogy kezdjék el használni ezt az új digitális platformot. Itt volt először komolyabb live stream is a zárt ajtós programokról. A bolognai szervezők gyorsan léptek, az eredményesség és a siker vegyes volt. Talán azért, mert a könyves világ képviselői még nem álltak át fejben, talán azért, mert a teljes lezárás, a digitális oktatás és a többi elszívta a résztvevők minden szabad kapacitását.
– A Frankfurti Nemzetközi Könyvvásárt rendhagyó módon idén az online térben rendezték meg. Ez hogyan érintett titeket?
– A frankfurti vásár előkészítése körüli bizonytalanságok csak nyúltak, mint a rétestészta. Sorra mondták le a kiállítók, a könyvkiadók, az ügynökségek, a nemzeti pavilonok szervezői és más irodalmi szereplők, majd amikor az igazán nagyok, például az amerikai „big five” is visszalépett, onnantól kezdve tudni lehetett, hogy elmarad, esetleg valamilyen csökkentett üzemmódú vagy félig-meddig online, hibrid formában lesz csak megtartva. Ezért fejlesztettek ők is egy digitális platformot, ahová minden kiállítótól kértek mindenféle digitális tartalmat. Mi feltöltöttük a magyar irodalmat bemutató kiadványsorozatunkat, illetve különböző videós interjúkat, anyagokat. Jelenleg ezek még nem elérhetők, várunk a jóváhagyásra, visszaigazolást még nem küldtek, arra hivatkozva, hogy több tonnányi anyag ömlik be hozzájuk, aminek a feldolgozása rettentő hosszadalmas. De legalább a jóváhagyás után elérhető marad majd az oldalon.
– Frankfurton kívül milyen külföldi rendezvényekre küldtetek anyagokat, illetve szerzőket?
– A nyári hónapokban szerencsénk volt, a cseh főszervezésű Author’s Reading Month meg tudott valósulni. Ugyan csökkentett üzemmódban, a tervezett több mint fél tucat helyszín helyett csak egy-kettőn. Még a PIÜ létrehozása előtt, a tavalyi PesTexten megegyeztünk és kezet fogtunk a fesztivál főigazgatójával, a kiváló Petr Minarikkal, hogy sok-sok év után Magyarország is csatlakozik ehhez az igazán izgalmas, főleg a visegrádi országokat és városokat bevonó, sok helyszínes „turnéfesztiválhoz”, és ha már csatlakozunk, akkor rögtön legyünk is díszvendégek. Ezt azon melegében be is jelentettük sajtónyilvánosan a PesText egyik programján, a Magyar Műfordítók Egyesülete Jeromos Oroszlánja díjátadója előtt. Aztán kezdődött a hosszú előkészítő és szervezőmunka, melyben az egyre fokozódó pandémiás helyzet nem sietett a segítségünkre, mégis be tudott mutatkozni és meg tudott jelenni 31 magyar szerző – többek között Kukorelly Endre, Kemény István, Tompa Andrea, Garaczi László, Nagy Ildikó Noémi, Lackfi János, Totth Benedek, Jónás Tamás, Izsó Zita, Czinki Ferenc stb. – a kinti közönségnek. A munkakapcsolatot folytatjuk, és már javában készülünk a visegrádi együttműködés harmincéves évfordulójára, ennek keretében pedig a csehekkel közösen 16 filmet gyártunk: cseh filmrendezők készítenek portréfilmeket a fesztiválon is szereplő írókról, például Varró Dánielről Erika Hníková, Horváth Viktorról Tomás Bojar, Csender Leventéről Zuzana Spidlová vagy Tóth Krisztináról Zdenek Chaloupka. A PIÜ ebben executive producerként vesz részt. Nagyjából ezt leszámítva majdnem az egész világ átállt online vagy virtuális működésre, ehhez szükséges alkalmazkodnunk, ismereteink és lehetőségeink szerint minden lehetőséget megragadnunk. Folyamatosan érkeznek a megkeresések a világ számos szervezőjétől és fesztiváljától, és tőlünk várják a válaszokat vagy a magyar szerzőket, a szerepléshez szükséges háttérmunkát is. Más esetben mi kezdeményezünk, és keresünk minden lehetőséget és online eseményt, ahová magyar szerzők szereplését el tudjuk intézni.
– Említs egy példát, kérlek!
– Mostanában jelenik meg Kínában Szántó T. Gábor 1945 és más történetek című elbeszéléskötete – melynek megjelenéséhez mi is hozzá tudtunk járulni az egyik pályázati keretünkből –, nem volt kérdés tehát, hogy őt ajánljuk az idei, immár ötödik alkalommal megrendezésre kerülő EU–China International Literary Festival programjába (http://eu-china.literaryfestival.eu/?speaker=gabor-t-szanto) vagy a 2021. január 26–31. között megrendezésre kerülő Taipei International Book Exhibition (TIBE) nemzetközi könyvkiállítás és -vásár „online stream” műsorába.
– Miért Szántó T. Gábort ajánljátok?
– Ő azért is egy nagyon „jól menedzselhető” szerző, mert kiválóan beszél angolul. A nyelvtudás korábban nem volt ennyire hangsúlyos – ha megjelent a könyve, és kiment egy szerző valahová, nem volt nagy pluszfeladat tolmácsot szerezni, én is beugrottam többször fordítani, ha erről volt szó. Az online térbe átrendeződő világban és beszélgetések során viszont nagyon is felértékelődött a jó idegennyelvtudás. Szinte lehetetlen megoldani, hogy egy ilyen online beszélgetésben vagy Zoom-konferencián még a tolmácsok-fordítók is be tudjanak kapcsolódni, ne legyen az egész egy totális, egymás szavába vágó zavar és a közönséget elrettentő káosz.
– Tehát felértékelődött a nyelvtudás szerepe.
– Igen, nagyon is. Egyszer talán Demeter Szilárdnak mondtam, félig viccesen, hogy a sok külföldi szereplés és megjelenés szervezése helyett nyelvtanfolyamokat kellene szerveznünk a kortárs magyar íróknak-költőknek, és sikeres teljesítés után aztán már mehetnek a négy égtáj felé bárhová... Mondok egy másik példát, középpontban a nyelvtudással. Magyarország mexikói nagykövetségével közösen készítettük elő irodalmunk bemutatkozását a Guadalajarai Nemzetközi Könyvvásár (FIL) virtuális Európai Irodalmi Fesztiválján. A fesztivál szervezői szigorú listát adtak arról, hogy mind a szerzőnek, mind a vele készült videóinterjúnak milyen feltételeknek kell megfelelnie. Lehetőleg legyen az utóbbi években spanyolul megjelent könyve, magas szintű spanyol, francia vagy angol nyelvtudása, a videó legyen full HD, 8 bites felvétel… Ez volt a feladvány. Szerencsére Kun Árpád azonnal nagy lelkesedéssel igent mondott, és akkor már csak annyit kellett megoldanunk, hogy a második hullám karanténjának Budapestjéről a megfelelő minőségben tudjuk elkészíteni ezt a francia nyelvű videóinterjút a Norvégiában élő magyar íróval.
– Bár sok rendezvény elmaradt, ti nem halasztottátok el a PesText nemzetközi irodalmi fesztivált. Milyen tapasztalatokat szereztetek?
– A Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (MISZJE) által kezdeményezett PesText 2019-ben indult, idén a másodikat szerveztük közösen. Tavaly a fesztivál után a szakmai brunch-okra meghívott főleg európai fesztiváligazgatóktól olyan egészen hihetetlenül nagy elismeréseket és őszinte gratulációkat kapott a stáb, miszerint a PesText felkerült a kontinens irodalmi nagyfesztiváljai közé. Ezzel feltöltekezve és valamivel nagyobb büdzséből tudtunk belevágni idén, rengeteg ötlettel, tervvel, izgalmas irodalmi vagy társművészeti programban gondolkodva. Aztán szeptember elején ismét jött egy Kormányinfó és a hideg zuhany...
– Lesújtó lehetett a hír, de végül megoldottátok a helyzetet.
– Rögtön hívtuk egymást Kollár Árpival, hogy akkor most mi legyen. Egy órát sajnáltuk magunkat, whiskey-t kortyolgattunk, aztán feltettük egymásnak a kérdést: három hét alatt át tudjuk szervezni a teljes fesztivált online tévés műsorrá? Képes arra a teljes stáb, hogy profi fesztiválszervezőből profi tévés legyen, három hét alatt? Képesek vagyunk arra, hogy a főszervező helyett egy gyártásvezető kezébe adjuk a teljes program szigorú kézben tartását, és alázatosan az ő keze alá dolgozzunk?
– Három hét rövid idő, ám az átszervezéshez elegendő volt.
– Végigdumáltuk, majd úgy váltunk el, hogy inkább vágjunk bele a teljesen ismeretlenbe, mintsem megfutamodjunk a feladat elől, és hagyjunk kárba veszni ennyi munkát és ötletet. Aztán hihetetlen tempójú és sűrűségű napok és hetek következtek, a főleg online megvalósuló fesztiválunk pedig idén is elképesztő siker lett. A világ minden tájáról követték – összesítve jóval meghaladtuk a százezer nézőt –, és mindenhonnan gratuláltak, hogy ez a három kamerával felvett, élőben vágott, kereskedelmi tévés minőség egészen magasra helyezte a lécet, a PesTextünk után már mindenkinek oda kell figyelnie a világban, hogy ez a szint, ez alatt nem igazán érdemes elkezdeniük hasonló programokat. Még annyit akarnék hozzátenni, hogy Kollár Árpi, Varga Betti, Sifter Vera és a többiek mind hihetetlenül sokoldalú, szenvedélyes és alázatos, a kihívások teremtette helyzethez alkalmazkodó profi emberek: én nem tudom elképzelni, hogy ezt a fesztivál előtti őrült három hetet bárki mással meg lehetett volna csinálni, főleg ilyen színvonalon nem.
–Térjünk egy kicsit rá az aktualitásokra. Említetted a kiadványaitokat, nemrég díjat is nyertetek.
– A Hipnózison hoztunk el egy ezüst díjat, a „craft – fotó és illusztráció” kategóriában. A kreatív csapatomnak ez volt az első közös munkája, januárban inkább csapatösszerázásnak gondoltam: tanuljuk meg egymás kreatív dialektusát, szokjuk meg egymást, alakuljunk csapattá.
– Mi motiválja a csapatot?
– Az első pillanattól kezdve egy szemléletváltásban gondolkodtam, egy olyan csapaton, amelyik egyik fele tapasztalt irodalmárokból, a másik fele pedig profi reklámipari szakemberekből áll. Számunkra mint ügynökség számára az az alapkérdés, hogy hogyan tudjuk eladni a magyar szerzőket és műveket külföldön. Erre nem jó önmagában egy bölcsész válasz, de nem jó egy túltolt kreatívos-reklámos válasz sem: a jó megoldás valahol a kettő érzékeny és szerencsés ötvözetében van. Az ehhez vezető, nem minden konfliktust vagy vitát nélkülöző felfedezőút során viszont el lehet jutni olyan válaszokhoz, melyek egyszerre szépek és ugyanakkor működnek is. Azt hiszem, sikerült egy olyan sorozatot megalkotnunk, amelyben harmóniába kerül az esztétika és a funkcionalitás, az irodalmi érték hangsúlyozása és az irodalmi mű mint termék eladhatósága.
– Számítottatok a díjra?
– A nevezést nagy nyugalommal adtuk le, akkor sincs semmi, ha nem kapunk semmit. Éppen ezért különösen megtisztelő volt rögtön ezüstöt nyerni, mégiscsak Magyarország egyik legrégebbi és legrangosabb kreatív reklámversenyéről van szó, nemzetközileg is magasan jegyzett zsűritagokkal. Egy olyan területen értünk el sikert, ahol az irodalom mint téma csak egészen kivételes esetekben bukkan fel.
– Nemrégiben még egy örömteli hírt osztottál meg velünk, miszerint az 1749.hu oldal hamarosan egy új, érdekes funkcióval bővül. Mit tudhatunk meg erről?
– Három hónap előkészítő munka után idén tavasszal elindult az 1749 című online világirodalmi magazinunk. Itt is hasonló módon gondolkodtunk, mint a „BEST OF” kiadványaink esetében: a klasszikus és a kortárs világirodalmat hogyan lehet úgy csomagolni, hogy abban érvényesül mindenféle közönségcsalogató reklámos-marketinges, online magazinos tapasztalat is. Ha már van arra lehetőségünk, hogy létrehozzunk egy ilyen izgalmas tartalmú lapot, akkor az ne csak az irodalom belügye legyen, hanem ragadjunk meg minden olyan eszközt és dolgozzunk ki minden olyan ötletet, amellyel el tudjuk érni a lehető legszélesebb olvasóközönséget.
– Hogyan valósul meg mindez a világirodalmi magazin esetében?
– A klasszikusan értelmezhető, „régi vágású” irodalmi szerkesztőség – Lanczkor Gábor, Izsó Zita, Zelei Dávid, Kelemen Réka – munkája kiegészül egy kreatív-marketinges csapattal: Stift Viktória a szövegezésért és a PR-, illetve sajtókapcsolatokért, Németh L. Dániel pedig a magas színvonalú grafikai-vizuális megjelenésért felelős. Ilyen összetételű és szemléletű szerkesztőség Magyarországon talán annyi van, hogy egy kezemen meg tudom számolni. Ehhez hozzá lehet azt is tenni, hogy csak és kizárólag a világirodalomra fókuszáló lapból meg ezen a bolygón van nagyon kevés...
– Milyen fejlesztésekkel emelitek a portál színvonalát?
– Az új funkciók megint csak egészen egyediek lesznek, némileg talán át is alakítják az olvasási szokásokat, de legalábbis tudatosítják az olvasási szokások átalakulását. Az egyik egy térkép lesz, a másik pedig egy idővonal. Az ezekhez szükséges filológiai háttérmunkát már bő hónapja csinálja Csóka F. Katalin, aki könyvtárosi-kutatói precizitása mellett egyébként fél tucat nyelven is folyékonyan beszél.
– Hogyan kell elképzelni ezt a két fejlesztést?
– Minden nálunk megjelent irodalmi szöveghez felvisszük a hely-idő koordinátákat, ezek jelennek meg egyrészt egy zoomolható világtérképen, másrészt pedig egy Fortepan idővonalához hasonló timeline-on. Most már van akkora szöveges adatbázisunk, hogy ez jól nézzen ki, a következő években pedig egyre nő mind a használhatósága – akár egyetemi-akadémiai szempontok szerinti kutatásokhoz –, mind az olvasás expedíciós élményszerűsége. A megfelelő szűrők beállításával ott lesz előtted, hogy az adott időszakban vagy évben a világ mely táján milyen irodalmi szöveg keletkezett, ezzel pedig olyan véletlen találkozások és egymás mellé helyezések sokasága jelenik meg, amelyek sorra nyithatják az új horizontokat az olvasás és az értelmezés előtt. Mi ez, ha nem egy kísérlet arra, hogy a digitális világban megújítsuk az olvasás tevékenységét? Mutass még egy irodalmi lapot, amelyik ezt tudja!
