Lehetnék bárki – rendhagyó bemutató a Margó Fesztiválon

Százhatvan vers, száztíz magyar költőtől, kortárstól és kortalantól. Ami közös bennük, mindegyiket harmincéves kora előtt írta szerzője. A Lehetnék bárki című versantológia szerkesztőjével, Péczely Dórával beszélgetett Vinczellér Katalin a Margó Irodalmi Fesztiválon.

Rendhagyó Margó Fesztivál, rendhagyó körülmények között, rendhagyó könyvvel. És ha már minden rendhagyó, akkor beszélgetés felvezetésének is meg kell adni a módját, erről a Caesar's Bread gondoskodott, Kellerwessel Klaus: Szerenád című versét zenésítették meg.

Péczely Dóra az elmúlt egy évben több száz verset olvasott el, míg kiválasztotta, leszűkítette a kört a kötetben találhatókra, így adódott a kérdés: Mitől jó egy vers?

Akkor jó egy vers, ha az önnön törvényeinek megfelel – válaszolta a szerkesztő. Szerinte minden érzés, gondolat, történet már mások fejében is megfordult valamilyen szinten, ezért a különbséget az adja, hogy mindez, hogyan költözik be egy versbe, tehát aki ezeket az érzékesek, gondolatokat, történeteket versbe szedte, annak milyen a kapcsolata önmagával és a nyelvvel.

„Tisztában van-e azzal, hogy amit érez, az univerzális és egyedi és csak és kizárólag azon múlik, hogy milyen lesz, hogy tudja-e önmagát, a nyelvet, és – a harmadik – a költészetet egyénileg látni.”

Péczely Dóra úgy véli, aki nem ismeri az irodalmat, a verseket, nem fog tudni jó verseket írni. Egy érdekes hasonlattal élt: ha papucsot kell készítened, de soha nem láttál jót, nem tudod mitől kényelmes, hogyan kéne kialakítani, akkor lehet, hogy egyszer-egyszer sikerül eltalálni, de mégsem lehet jót alkotni.

A versantológia főleg a kamaszoknak szól, nem véletlen, hogy ebben a könyvben kortársak által szólítanák meg a kortársakat, bár tegyük gyorsan hozzá, nem a hétköznapi értelemben. Mivel a kötet kétharmadában a mai húszas éveikben járó szerzők versei szerepeltnek, egyharmadában pedig a köztünk már nem élő költők harminc éves koruk alatt írott művei.

Vinczellér Katalin kérdésére, hogy akkor mitől is lesz egy vers kamaszoknak szóló vers, Péczely Dóra azt mondta, korábbi kötete, a 2017-es Szívlapát szerkesztése közben kezdett letisztulni benne. Akkor és a mostani kötetnél is olyan verseket próbált válogatni, amihez szerinte egy fiatal tud kötődni. A városhoz, faluhoz, vidékhez, évszakokhoz és ezek kapcsán létrejövő műalkotásokhoz tudnak kapcsolódni. A kötetet éppen ezért nyolc – tágan értelmezett – ciklusra osztotta, 20-20 verssel. A beszélgetésből az is kiderült, hogy egy-két szerző más versét szerette volna inkább megjelentetni,  mert korai alkotásaitól úgy érezte már eltávolodott, de ha nehezen is, sikerült meggyőzni mindenkit.

A beszélgetés alatt több vers is elhangzik színészek előadásában. Szintén nem hétköznapi körülmények között, autóban szavalt Kovács Lehel és Mórocz Adrienn két kortalan költőtől, Juhász Ferenctől és Kaffka Margittól.  

Péczely Dóra a kortalan költők versei közül olyanokat próbált kiválogatni, melyek mai napig kevésbé ismertek, illetve amelyek a fiatalokat érdekelhetik és tematikailag sem kötődik annyira az adott szerzőhöz. A könyv szerkesztője azt is elmondta, hogy a válogatás során saját magának okozott nehézséget azzal, hogy a nyolc általa megjelölt ciklusba és a szintén maga által kitalált 20-20-as elosztásba, hogyan rendezze el a verseket, előfordult olyan, hogy az utolsó pillanatban cserélt ki két alkotást. A beszélgetés alatt szóba került a címadás, a nyitó és befejező vers kiválasztása is.

„Ez a kötet maga az identitást kereső olvasó és író, nekik szól és ők írták, akkor is, ha már nem élnek.”

A Margó Extrában a Többet magunkról előadás kapcsán Ott Anna beszélgetett Grecsó Krisztián íróval és testvérével, a táncművész és koreográfus, Zoltánnal. Szóba került az irodalom, a meghatározó könyvélmények, a zene, testvéri kritika és az apaság is. A több, mint negyven perces beszélgetés minden pillanatában érződik a testvéri szeretet, egymás tisztelete, de nem marad el a zrika sem.

Zoltán elmesélte, mindig nagy hatást gyakorolt rá a bátyja, az irodalmi és zenei ízlését is alakította. Hét évesen kapta tőle első, Depeche Mode válogatás kazettáját, nyolc évesen megkapta műsoros kazettán a Rapülőket, de ő igazán a Republicért rajongott. Később a filmzenék formálták a zenei ízlését.

Grecsó Krisztián 14 éves korából emlékszik arra a pillanatra, amikor először meghallotta a Kispál és a Borz „Tejjel kifli, ha megyek a boltba, lenyeltem egy kétforintost, hogy telefonáljak a magányomba” dalszövegét és azt érezte, igen, ezt a zenét kereste. Bakeliten most is szívesen hallgat Depeche Mode és The Cure albumokat, de utóbbiért a kislánya nem nagyon rajong. A karantén alatt Zoltán végig Sade-t hallgatott.

A meghatározó könyvélményről Grecsó Zoltán elmondta, a Száz év magányt bátyja ajánlására olvasta fiatalon, azt is elárulta később hogyan változott érdeklődése:

„Abban a pillanatban, hogy a bátyám kortárs író lett, kiderült számomra, hogy vannak kortárs írók és onnantól kezdve megismerkedtem az összes kortárs íróval, mindenkitől volt egy kortárs könyv a táskámban, biztos, ami biztos.” – Krisztián azért közbevetette, hogy ha nem is mindenkitől, de sokaktól.  – Mire Zoltán úgy reagált, nem azt mondta, hogy olvasta, de cipelte.

Érdekes kérdés, hogy egy íróra, mely írók voltak hatással. 

„Én Hrabalt nem tudnám letagadni, szerintem nekem a korai prózámban elég komoly lenyomata van, akár a mondastruktúrámban, akár, hogy hogy lehet az örömről írni.”

A Grecsó testvérek Többet magunkról előadása várhatóan szeptemberben lesz a Várkert Bazárban. A Margó Irodalmi Fesztivál vasárnap fejeződik be, az utolsó napról is beszámolunk itt, a Hajónaplón.