Magyarország 365

Már több mint hatvanezren tekintették meg a Magyarország 365 fotópályázat online kiállítását, mely alátámaszt egy sokszor elhangzó, de amennyire egyszerű, annyira igaz kijelentést: gyönyörű országban élünk. A pályázat sikeréről, a tárlat visszhangjairól, illetve a magyar fotóstársadalom helyzetéről Kaiser Ottóval, a kiállítás mentorával, a zsűri elnökével, elismert fotográfussal beszélgettünk.

A magyar kormány tavaly hirdette meg a Magyarország 365 elnevezésű fotópályázatot, melynek nem titkolt célja volt, hogy felkeltse az érdeklődést hazánk ismert és rejtett értékei iránt. Ötezer pályázó élt a lehetőséggel és mintegy huszonegyezer alkotást bocsájtottak a zsűri elé. Ezek közül került ki az a 365 remekmű, melyeket online kiállítás formájában mutatnak be a közönségnek.

Kaiser Ottó szerint átfogó gyűjtemény, válogatás jött létre, ami a pályázat keresztmetszetét is ábrázolja.

– Több ok miatt döntöttünk a közzététel mellett. Egyrészt így bárki visszakeresheti a saját fotóját, de tanulmányozás céljából is bátran lehet böngészni a képeket. Úgy gondolom, hogy a kiállítás akár egy fotográfiai tankönyvnek is megfelelne, hiszen nagy terítésű, emellett pedig minden kategóriát érint – mondta a zsűri elnöke.

A képekre pillantva számos ismert helyszínre lelhetünk. Csak néhány példa a teljesség igénye nélkül: budapesti Szabadság híd, Eger, Tihanyi apátság. Emellett a szemfülesebbek – vagyis akik tüzetesebben is megnézik a kiállítás anyagát – temérdek elgondolkodtató, egyben lenyűgöző fényképpel találkozhatnak.

– Hiába tekintünk kicsi országként hazánkra, szépen tagolt a területe, a magas hegyektől az alföldig, kis tavaktól a folyókig sok minden található itthon. Húsz-harminc éve járom fotográfusként Magyarországot és néhány fényképnél mégis felkaptam a fejem, hogy vajon ez hol készült? – tette hozzá.

Kaiser Ottó megjegyezte: természetes, hogy a legtöbb felvételen a felkapottabb, ismertebb, népszerűbb és nem utolsó sorban a legjobban fényképezhető tájegységek szerepelnek. Ám mégsem nevezi őket „közhelyeknek”, hiszen készítőik sajátos szemszögből örökítették meg a látottakat.

A kiállítás mentora olykor meglepődött azon is, hogy néhányan újszerű megközelítési módot alkalmaztak. Sok amatőr, illetve félamatőr pályázó például gyönyörű képeket készítettek drónokkal.

– Már önmagában az is dicséretes, hogy áldoztak a technikára, annak elsajátítására és a helyszín megtalálására is. Ehhez kell bizonyos fokú fantázia is, hiszen el kell képzelni, hogy a levegőből nézve milyen mértani formát rajzol ki az adott táj. Sok esetben el kellett olvasnom a képaláírást, hogy megtudjam, hol alkot ilyen gyönyörű egységet az erdő, a föld és a víz. Ez egy nehéz műfaj, hiszen számtalan körülmény nehezíti az alkotó munkáját. Egy kép készítése is több időt vesz igénybe, mint amikor a földön járva fényképezünk – jelentette ki.

Kaiser Ottó elmondta, bár csak néhány hete töltötték fel a kiállítás anyagát, már több mint hatvanezren tekintették meg a fotókat. A tárlattal kapcsolatban pozitív visszajelzéseket kaptak az érdeklődőktől és pályázóktól egyaránt.

– Az első pályázat kapcsán nyugodtan elmondhatjuk azt is, hogy nagyon igényes fotográfusi réteggel találkoztunk. Hiába szűntek meg újságok, küzd problémákkal a könyvkiadás és a reklámipar, van a társadalomnak egy rétege, mely a gondok ellenére is szorgalmasan teszi a dolgát. Személyesen néztem át mind a huszonegyezer fényképet és napról napra megdöbbentem, hogy milyen jól dolgoztak a fiatalok. Büszkén kijelentem, hogy jó helyzetben van a magyar fotográfia – mosolygott a zsűrielnök.

A kiállítás kurátora kitért arra is, hogy szeretnének konzultációkat, fórumokat szervezni, ahol bárki tanácsot, ötletet kérhet és kaphat idősebb vagy fiatalabb fotográfusoktól. Akár egyfajta fotótanfolyamként is tekinthetnénk ezekre az alkalmakra, bár kevésbé lennének tematikusak és kategorikusak.

– Az alapot leraktuk, a kaput kinyitottuk, célunk, hogy megtaláljuk a magyar fotográfia következő korosztályát. Jelenleg a három kategória teljes mértékben lefedi a szándékunkat, de lehet, hogy a következő években egyes témákra erősebb fókuszt kellene irányítani. A közeljövőben konzultációsorozatot tartunk majd a zsűritagokkal, hiszen a nyár minden szempontból kiváló időszak arra, hogy a következő pályázatra elkészüljenek a fényképek – mondta a fotográfus.

Kaiser Ottó úgy véli, hogy lehet még tovább emelni a pályázat színvonalát és bízik benne, hogy a jövőben bátrabbak lesznek azok, akik embereket és közösségeket szeretnének megörökíteni. Tudja, hogy ez a legnehezebb kategória, de az online kiállítás anyaga, a konzultációs alkalmak és a tárlat alkotásaiból megjelenő fotóskönyv is kellő inspirációt nyújthat majd kezdő és gyakorlott fotográfusoknak egyaránt.