Pennától a golyóstollig

A BBC Future című rovata a mai napon a golyóstoll történetére és Bíró Lászlóra emlékezett. A következőkben lapunk szemléjét olvashatják a toll csodálatos meséjéről. A cikk digitális pennával íródott.

1945. október 29. – A New York-i Gimbels üzletház ezen a napon kezdte árusítani az első, forradalmi jelentőségű íróeszközt, a golyóstollat. A Reynolds International Pen Company eszköze a világon elsőként vette fel a harcot a tintapacákkal, a kényelmetlenül kezelhető pennákkal, írótollakkal. Az elv egyszerű: egy kis golyó a tűben, ami a gravitáció közbenjárásával biztosítja, hogy a tinta egyenletesen szivárogjon a belsőből. Az egyetlen probléma az ára volt: az első darabokat 12,5 dollárért árusították – ez ma 180 dollárnak (azaz körülbelül 58 ezer forintnak) felel meg.

A Bíró László neve által fémjelzett golyóstoll elődjének számít az első, hasonló típusú íróeszköz, az amerikai John J. Loud által 1888-ban szabadalmaztatott modell. Megvalósítása meglehetősen döcögősre sikeredett: a toll Loud tervei szerint működőképes lett volna fa és fém felületeken is, ez a terv azonban végül kudarcba fulladt, ráadásul a papírral is túl durván bánt. A toll ekkor még nem vált széles körben elterjedtté.

Az anekdoták szerint az eredetileg újságíróként működő Bírót rendkívül zavarta a töltőtollak igénytelensége, kényelmetlensége. A fő gond az volt, hogy a hagyományosan használt tinta rendkívül lassan száradt. Erre megoldásként Bíró testvére, György (aki kémikus volt) kifejlesztett egy expressz, villámsebességgel száradó folyadékot, amit a gördülő tollheggyel praktikusan el lehetett dolgozni írás közben.

Bíró az első szabadalmat 1938-ban, Nagy-Britanniában szerezte meg, a második világháború azonban elnapolta a terveket. 1941-ben emigrált Argentínába, és ott próbálta meg sikerre vinni a tollat. Az első megrendelők között volt 30 000 darabbal a Royal Air Force, de a golyóstoll híre ekkoriban még nem hagyta el Dél-Amerika határait; később az amerikai piacra az Eversharp Co. és az Eberhard Faber Co. együttműködésével tört be. Miután Reynolds felvásárolta a terveket és elkészítette az új dizájnt, a Gimbles áruház 50 000 darab golyóstollat rendelt, és ebből az első héten 30 000 darabot el is adtak. A termék hamar hatalmas siker lett.

A golyóstoll letisztult formái, a mára megszokott dizájn persze nem volt mindig ilyen egyértelmű. A fejlesztések első fázisa mindig az imitálás: az első golyóstollak a töltőtollak nehéz fémszerkezetét utánozták. Magának a tollnak egyébként volt egy státusszimbólum jellege is: a jó minőségű anyagok komolyságot, megbízhatóságot és hitelességet tükröztek, de aki igazán olcsó íróeszközre vágyott, mindig inkább ceruzával dolgozott. A Parker elegáns töltőtollaihoz hasonlóan a  golyóstoll ezután még évekig csak kevesek kiváltságának számított. A történetben Michel Bich francia ipari vállalkozó hozta meg a várva várt változást, aki felismerte, hogy tömegesíteni kell a gyártást, hogy minél többek számára elérhetővé váljon az eddigi legfunkcionálisabb írószerszám. Felvásárolt egy kiszuperált gyárat Párizs külvárosában, és megalapította saját cégét, Societe Bic néven. Ezután tulajdonképpen fillérekért árulták az új, immár műanyagvázas golyóstollakat Európa szerte.

Ez a kezdeményezés nemcsak a tollak és az íróeszközök piacát forradalmasította, hanem magát az írás aktusát is. Addig az írásra mindig csak egy bizonyos jól felépített, meghatározott környezet volt szükséges: egy asztal, ahol tucatnyi szükséges szerszámra volt szükség a felhőtlen (és pacátlan) munkához. Ezután viszont bárhol, bármikor, bárki képes volt papírra vetni gondolatait, akár egy imbolygó hajón, az utca kellős közepén, ülve vagy állva. Az írás ma automatizmus, szinte öntudatlan gyakorlat.

A mindenki által jól ismert hatszögletű dizájn, a Bic Cristal becslések szerint 1950-es árusításától 2006-ig számítva több mint százmilliárd példányban kelt el világszerte. Az eldobható golyóstollak elterjedtsége persze mára inkább számít problémának, semmint elképesztő innovációnak, az egy főre jutó éves hulladéktermeléshez ugyanis jócskán hozzájárulnak ezek a mindennapi tárgyak. Jelenlétük az asztalon, a zsebben, a táskában ma már annyira egyértelmű, hogy föl sem eszmélünk, amikor elveszítünk egyet a napi rohanásban, és mint egy buszmegálló állandó vendége, szinte minden sarkon találni egy elárvult darabot.

A Bic ma már 74 százalékban újrahasznosítható műanyagból gyártja termékeit, de még mindig hosszú ideig kell várni a teljes átállásra. A fémtollak újbóli térnyerését a drága előállíthatóság korlátozza, és egyéb alternatíva még nincs a láthatáron. A digitális kultúra a golyóstoll népszerűségét meg sem érintheti. Ennek egyik oka valószínűleg az, hogy a papíralapú gondolkodásban, az általa biztosított szabadságban rejlik egy olyan aspektus, amit semmilyen eszközzel nem sikerült még helyettesíteni. Még Elon Musk sem a tabletért nyúl öntudatlanul, amikor hirtelen ötlete támad.

Hiába, a nagy találmányokhoz kell egy rágcsálható kupak.