Ragadozó kiadók
Kaptam egy levelet. Benne egy külföldi kiadó képviselője nem túl jó magyarsággal és nem túl jó helyesírással arról értesít, hogy egyik tanulmányom nagyon felkeltette az ő becses figyelmüket, és annak világméretű forgalmazására vállalkoznának. Ki az, aki ilyenkor nem ugrik fel örömében? És nem jelenik meg lelki szemei előtt egy amerikai díszdoktorság? Mondjuk én.
Ismerem Karinthy Ciniék korábbi tréfáit. Például ezt: Cini angolos kiejtéssel fölhívta telefonon az egyik középszerű magyar írót, és tudtára adta, hogy ő egy neves amerikai menedzser, aki átutazóban van Magyarországon, éppen két gép között Ferihegyen. Hallott a zseniális magyar író egyik regényéről, és szeretne vele találkozni, és szerződést kötni a mű amerikai kiadásáról. A középszerű író taxival robogott ki a reptérre, ahol Cini és társai harsány nevetése fogadta…
Engem pedig ezzel a levéllel kerestek meg, ebben is van némi „akcentus” (csak a kirívó helyesírási hibákra hívom föl a figyelmet.
„Tisztelt Balázs Géza, Az ön munkája, melynek címe "Az abdukció : a megszervezett (öröklött?) helyes vélekedés, következtetés" felkeltette érdeklődésünket, miközben az H. oldalán jártunk. Én Aniko Varga vagyok, tagja az OPG-nek. Mi tudományos könyveket publikálunk és igen nagy öröm lenne számunkra, ha kiértékelhetnénk az ön munkáját az adott szakterületen. Az ön kutatása szélesebb halgatóságot (BIZONY EGY L-LEL, HELYESEN: HALLGATÓSÁGOT) érdekelhet, és mi szeretnénk ha megfontolna egy publikációt nyomtatott könyv formájában, világméretű forgalmazásban. Kedves Balázs Géza, szeretne erről több információt kapni? Mielőbbi válaszában bízva... (kiadó, név stb).”
Mivel nem válaszoltam erre a világméretű forgalmazási lehetőséget, sikert, tudományos karriert sejtető levélre, hamarosan érkezett egy másik:
„Tisztelt Balázs Géza, Habár a legutóbbi két levelemre nem érkezett válasz, még mindig bízom benne, hogy átgondolna egy publikációt velünk. Kedves Balázs Géza, küldhetek önnek egy brossúrát (KÉT S-SEL, EGYÉBKÉNT BROSÚRA) szolgáltatásunkról? Hálás lennék visszajelzéséért.”
Nem válaszoltam erre se, így hát nem lettem világhírű tudós, mint azok se, akik esetleg bedőltek az effajta megkereséseknek. Mert miről is van szó? A tudományban is megjelentek a manipulálók, átverők. Mivel a tudományos tevékenység egyik mércéje a publikáció, sorra bukkannak fel újabb és újabb fórumok (önmagukat tudományosnak nevező lapok, honlapok, könyvkiadók). Többségük úgynevezett parazita, rabló vagy ragadozó (predatory) fórum. A tudományméréssel (tudománymetria) foglalkozók fel is hívják rá a figyelmet, ám egy-egy szakma jó szakemberei pontosan tudják, hogy melyik megjelenési fórum számít, és melyik nem. A ragadozók világhálón található listája ma már hosszabb, mint a valódi tudományos lapoké. Az egyik neves magyarországi egyetem könyvtárának honlapján olvasom:
„Több új, ismeretlen kiadó, illetve folyóirat küldi a kéretlen elektronikus leveleket, amelyekben tudományos közlemény megjelentetésére hívják a szerzőket. Ezeknek a lapoknak tudományos értékük nincs, szakmai bírálatot nem végeznek, valószínűleg gyors megjelenést ígérnek borsos árért. A parazita folyóiratokhoz félrevezető mutatószámok is társulhatnak…”
A parazitáktól védelmet nyújt a tudás, egy adott tudomány ismerete. Ugyanis minden tudományban számon tartják a nemzetközi és hazai hiteles fórumokat. Valamint némi védelmet nyújthat a nyelvtudás is. Hiszen, ha valaki egy világhíres kiadó nevében rossz nyelvezettel, helyesírással ír – az fel kell, hogy keltse bizalmatlanságunkat.
Az engem fölkereső kiadó több magyar szerzőnek jelentette meg könyvét. Egyik sem lett világhírű.
