Repeszeket is rejtett a gróf portréja
Kisebb repeszdarabokat is rejtett Veress Zoltán festőművész Apponyi Albert grófot ábrázoló híres festménye, melyet a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulója alkalmából restauráltak. Az alkotás történetéről és a felújítás folyamatáról is beszélgettünk Gödölle Mátyás művészettörténésszel, a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának gyűjteményvezetőjével.
– Több jeles politikai felszólalás is volt a történelemben, mégis keveset örökítettek meg a művészetben. Mi lehet ennek az oka?
– Az az igazság, hogy ez a festmény a közhiedelemmel ellentétben nem a párizsi béketárgyaláson elmondott beszédnek állít emléket. A Népszövetségi Ligák Nemzetközi Uniója a Magyar Külügyi Társaság meghívásából 1931. május 24-én, Budapesten tartotta éves közgyűlését, melynek résztvevői ünnepélyesen köszöntötték a 85. születésnapját ünneplő Apponyi Albertet. A korabeli írások szerint a kép pont azt a pillanatot ábrázolja, amikor a gróf a pulpitusra lépve megköszönte a méltatásokat. Személye és szónoki képességei miatt mégis sokan a párizsi eseményekhez kötik az alkotást.
– Őriznek a múzeumban ehhez hasonló, egy felszólalást vagy jeles eseményt megörökítő festményt?
– A politikusokról készült reprezentatív festmények sokkal statikusabbak, és általában nem egy-egy eseményeknek állítanak emléket. Persze van olyan képünk is, ami Ferenc József császár temesvári főtéri látogatását örökíti meg. A fontos pillanatokat, ceremóniákat, mint például az országgyűlés megnyitásának pillanatát vagy egy alapkőletételt sokkal inkább grafikai művek őrzik, így ilyen értelemben az Apponyi-kép ritkaságnak számít.
– A szignatúra bizonyítja, hogy az alkotást Veress Zoltán kolozsvári festőművész készítette. Ki volt ő valójában?
– Veress Zoltán tisztes másodvonalbeli festőművész volt. Apponyi Alberten kívül több elhíresült politikusi képet is jegyzett, például Prohászka Ottokár római katolikus papról, országgyűlési képviselőről és Herman Ottó természetkutatóról is készített portrét. Jelentős volt továbbá a restaurátori tevékenysége is, a pécsi, a győri székesegyház és a budapesti Mátyás-templom falképei is őrzik a keze nyomát. Családja is ismert: apja Veress Ferenc fotográfus volt, aki hosszú időn keresztül Kolozsvár legelegánsabb műtermét tartotta fent, emellett kísérletezett a színes fényképezéssel és a fotó kerámián való megörökítésével is.
– A grófi portré tekinthető Veress Zoltán leghíresebb alkotásának?
– Ezt nem mondanám, hiszen vannak olyan képei, melyek ennél nagyobb közérdeklődésre tartottak számot. A Herman Ottó-portrét a Magyar Nemzeti Múzeum számára rendelték meg, egyes tájfestményei pedig kiállításokon is szerepeltek. Az Apponyi-kép a Magyar Külügyi Társaság felkérésére készült el, a szervezet parlamentben található tanácstermében kapott helyet, a felavatása után a nagyközönség nem láthatta.
– Lehet-e tudni pontosan, hogy a parlament melyik szegletét díszítette egykor?
– Annyit biztosan tudunk, hogy 1934-től, vagyis elkészültétől kezdve az ötvenes évekig a parlamentben volt. Két teremben is nagyon hasonló a faldekoráció, még nem tisztáztuk, hogy pontosan melyik falfelületen függött. A kommunista hatalomátvétel után valószínűleg lekerült a falról, de még valahol az épületben tárolták. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanács Titkársága 1961-ben ajándékozta el a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának, a helyreállításáig a festményraktárban pihent.
– A múzeum a kutatás eredményei mellett azt is közölte, hogy a festmény elkészítéséhez gyűjtést is szerveztek. Miért volt erre szükség?
– A kép megrendelője a Magyar Külügyi Társaság volt, ami tulajdonképpen civil szervezetként működött. Bár szoros átfedés volt a társaság és a kormányzat külpolitikája között, mégis független költségvetése, tisztségviselői voltak, tagjai között politikusokat, minisztereket, közéleti személyiségeket is tisztelhettünk. Alapvetően a szervezet tagjainak körében hirdették meg a gyűjtést a költségek előteremtésére, de erről a budapesti elit egy része is értesült. A Külügyi Szemle rendszeresen közölte a befizetők névsorát és azt, hogy ki mennyivel járult hozzá a kezdeményezéshez. Nem kell nagy adományokra gondolni, mivel személyenként 20, 50 vagy éppen 80 pengőnyi összeget ajánlottak fel erre a célra, és így gyűlt össze 1077 pengő. Egy középpolgári átlagfizetés akkoriban olyan 200-300 pengőt tett ki, így elmondhatjuk, hogy sokan fontosnak tartották, hogy elkészüljön ez a portré.
– Veress Zoltán jelen volt a nagy eseményen vagy fotó alapján festette meg a képet?
– Az biztos, hogy a festőművész nem volt jelen az 1931-es eseményen. Találtam egy fotót, ami szinte teljesen ugyanebben a szögben ábrázolja a grófi portrét. Akár ez is lehetett a kép alapja. Ezt az állítást igazolja a szoros képkivágás és az, hogy csak a pulpitus egy része, illetve Apponyi Albert látható a vásznon.
– Hiába a fénykép, a festmény mégis egy kicsit eltér a valóságtól, hiszen például az Apponyi-címer is szerepel rajta. Ezzel kívánta kiemelni a szerző a grófi tekintélyt?
– Ez egy régi hagyomány a magyar arisztokráciáról készült, úgynevezett ősgalériás festményeknél. A XVII. századtól kezdve a családi címer eminens része volt a portréknak, ami magát a személyt és a nemzetséget is reprezentálta. A festőművész fontosnak tartotta ezt, ezért szolidan ábrázolja az Apponyi-címert. Érdekesség továbbá, hogy a háttérből hiányzik egy falikép is, mely a szűk képkivágás miatt szinte alig látszódott volna. Az alelnöki széknél pedig egy ismeretlen staffázs alak figyelhető meg.
– Korábban említette, hogy a festményraktárban mintegy 2800 kép található. Miért döntöttek úgy, hogy éppen Apponyi Albert portréját restaurálják?
– A trianoni békeszerződés kapcsán ő a legismertebb magyar politikus. Mindenféleképpen úgy véltük, hogy személye és a századik évforduló miatt is sokak számára érdekes lehet a portré, függetlenül attól, hogy nem a híres párizsi felszólalást ábrázolja. A restaurálást Országh Borbála festő-restaurátor művész nagy szakértelemmel végezte el egy külső műhelyben, a helyreállításról egy hosszabb videóban számolt be. A munkálatokat pedig a Trianon Kutatóintézet, illetve a Magyar Művészeti Akadémia támogatása tette lehetővé.
– A vakkeret és a vászon közé becsúszva fém repeszdarabokat találtak. Mire következtetnek, milyen harcászati esemény során sérülhetett meg a kép?
– Ezt biztosan nem tudjuk, de akár Budapest ostromakor vagy később, az 1956-os forradalom és szabadságharc idején sérülhetett meg a vásznon. Szintén érdekesség, hogy a kép díszkeretének rekonstrukcióját archív fotók alapján végezte el a Tokaji Képkeret Kft., melyhez afrikai eredetű, puha szálú fát is felhasználtak, az újrafaragott díszítést pedig aranyozott réteggel látták el.
– Az új keret teljesen megegyezik a korábbival?
– Vannak ugyan felvételek az eredeti keretről, de a fotók minősége miatt nem lehet teljesen kivenni a mintázatot. Információk hiányában a szakemberek csak egy nagyon hasonlító másolatot készíthettek, ami teljes mértékben nem egyezik meg a korábbi változattal.
– Ettől függetlenül az eredmény önmagáért beszél. Hogyan és milyen módon láthatja a nagyközönség a restaurált portrét?
– Apponyi híres párizsi beszédének 101. évfordulóján kamarakiállítás keretében terveztük bemutatni a festményt és a rekonstruált díszkeretet. A járványhelyzet ezt az elképzelésünket felülírta, de nem tettünk le arról, hogy a jövőben bepótoljuk ezt az alkalmat.