Sándor Móric gróf tüze Bécsig látszott

Bajnán a mai napig ápolják a gróf emlékét. A járvány miatt most új utakat keresnek.

Lehet-e akkora tüzet rakni Bajnán, hogy azt az osztrák fővárosban is látni lehessen? A legenda szerint igen, a helyiek pedig minden évben követik gróf Sándor Móric példáját és április 30-án máglyát állítanak az Őr-hegyen. A koronavírus miatt idén nem lobban fel a láng, ám a helyiek újszerű látványossággal készülnek a nagy napra. A legendáról és az idei alkalomról Pallagi Tiborral, Bajna polgármesterével beszélgettünk.

– Igaz, hogy Bécsben is látni lehetett az Ördöglovas máglyájának a fényét?

– A legenda szerint gróf Sándor Móric, az Ördöglovas egy bécsi bálban fogadott apósával, Metternic kancellárban, hogy akkora tüzet rak Bajnán, melynek fényét Bécsben is látni lehet majd. A 364 méter magas Őr-hegyen ásatott le 10-12 méter hosszú gerendákat, alá máglyát rakott, az éles eszű gróf az oszlopokra pedig zsírszalonnát köttetett. Ahogy melegedett a hús, az abból kicsöpögő zsír táplálta a tüzet, a legvégén pedig belobbant az egész farakás, melynek fénye beragyogta a környéket. Arra már nincsen élő tanú, hogy vajon tényleg látták-e tüzet Bécsben.

– Úgy gondoljuk, hogy a bajnaiak titkon bíznak benne, hogy a gróf nyerte meg a fogadást.

– A legendának akár lehet valóságalapja is. Akkoriban még nem volt ennyire fejlett a közvilágítás, nem volt akkora fényszennyezés. Ha a tüzet nem is láthatták, az elképzelhető, hogy halvány vöröses fény azért megjelent a horizonton. De tulajdonképpen mindegy is. Nekünk közösségi ügy lett, hogy a kísérlet emlékére minden évben április 30-án, Sándor Mórichoz hasonlóan tábortüzet gyújtunk a hegyen.

– Fontos a közösségben ez a hagyomány?

– Örömmel mondhatom, hogy senkit sem kell külön felkérni az esemény megszervezésére, hiszen mindig az éppen 20-25 éves korosztályba tartozók vállalják magukra a feladatot, vagyis generációról generációra adjuk át a stafétát. 1983-85 között társaimmal együtt én is vonszoltam a fákat, majd jöttek a fiatalok. Egyébként az esemény csapatépítés szempontjából sem utolsó. A hegytetőre nem lehet felmenni járművel, így a fiataloknak a vállukon kell cipelniük a hatalmas gerendákat. Ez mindig nagy összefogást igényel, és komoly erőket kell megmozgatni.

– Általában hogyan készülnek a nagy napra?

– Már hetekkel a máglyagyújtás előtt beszerezzük az engedélyeket, egyeztetünk a terület többségi tulajdonosával. Eddig sosem maradt el tábortűz, a tűzgyújtási tilalom is megkímélte a hagyományt.

– Fellobbanhat-e most is a láng az Őr-hegyen?

– A járványra és a kijárási korlátozásra való tekintettel közösségi eseményt nem szervezhetünk, így tüzet sem rakunk. Csütörtök 18 órától péntek reggel 6 óráig, saját hatáskörben lezáratom a hegyet, oda csak a Bajnai Hagyományőrző Tábortűz Egyesület vezetőségének három tagja mehet fel engedéllyel. Ők áramfejlesztő segítségével reflektorokkal világítják meg a hegyet és az égboltot. A fény a hagyományt, a legendát és a tavasz illatát fogja szimbolizálni.

– Számítanak arra, hogy a tábortűzhöz hasonlóan a reflektorok fényeit is látni lehet majd Bécsben?

– Úgy gondolom, hogy a mai világban ez csak a technika kérdése. Nem hisszük egyébként, hogy a fejlett közvilágítás miatt látni lehetne, de bízunk benne.

– Online is közvetítik majd az eseményt?

–  Nem tervezünk internetes közvetítést. A bajnai családok számára fontos ez a hagyomány, a tábortűz pedig úgy szép, ha az emberek a saját portájukról nézik. Egyébként ezen a napon a pincetulajdonosok is ki szoktak látogatni a telkükre és kisebb összejöveteleket rendeznek. Egy jó baráti társasággal és finom bajnai borral emlékeznek meg a legendáról és gróf Sándor Móricról. Sajnos idén a borozgatás is elmarad.

– Erőt adhat a fénycsóva látványa a lakosoknak?

– Mindenképpen. Fontos számunkra, hogy ne szakítsuk meg a hagyományt és ha csak ily módon, de éltessük azt. Ez a nap jelentős szerepet tölt be a helyiek életében. Az apukák büszkén mondhatják gyermekeiknek, hogy valamikor ők is hordták a fát, vagy segédkeztek a tűzgyújtásban. Nem ritka az sem, hogy egy család három generációja, tehát nagyapa, édesapa és a gyermek is részt vett a hagyományőrzésben. Bár most le lesz zárva a hegy és mindenki csak az otthonából gyönyörködhet a látványban, bízom benne, hogy jól sikerül az egész.