Szilágyi István: Hollóidő – könyvajánló

Az erdélyi író történelmi regénye tökéletesen leírja a mohácsi vész utáni társadalmi viszonyokat.

Revek a világmindenség közepe, legalábbis Terebi Lukács tiszteletes úr apródja szerint. A harangláb toronyárkádjáról leskelődő deák nem is sejtette, hogy a parókián, valamint a településen túli világ tele van gyarló emberekkel. A kor változásaiból is mindössze annyit észlelt, hogy a folyami rév jelentéktelenné vált, a lakosok már nem nyüzsögnek élelemmel megpakolt szekerükkel a parton, hisz nincsenek rabokkal megpakolt dereglyék, nincsen már kit táplálni. Végigfut az elméjén egy kósza gondolat? Vajon ő is a hömpölygő folyamon érkezett Revekre? Az apátlan-anyátlan deák csak később értette meg igazán, hogy a velejéig romlott kalmárok pénzért adják-veszik a jószágokat, és a portékához hasonlóan az országot és a hitet is képesek aranyban mérni.

Revek nyugalma csak látszólagos, a forrongó világ veszedelme elől nem lehet elbújni. Terebi Lukács is hiába védekezik az Ószövetség fajsúlyos utalásaival. A hitetlenek ellen semmit sem tehet néhány átokkal, így isteni szószólóból pillanatok alatt rabbá tették őt a török hadak.

De vajon elég-e váltságdíjként a nürnbergi Világkrónika? Mi módon nyerheti vissza a szabadságát a tiszteletes? Mindez csak a deákon, illetve Fortuna Illés iskolamesteren múlik, tervükbe pedig az elnyomók által keresett hajdúkat is bevonják…

Szilágyi István Hollóidő című művében alapvető emberi kérdések merülnek fel. Ahogy a cselekmény halad előre, és egyre jobban megismerjük a szereplőket, az ő jellemrajzaik, vitáik révén bepillantást nyerünk a Mohács után három részre szakadt ország életébe.

A regény kezdete némileg becsaphatja az olvasót. Olyan érzés foghatja el az embert, mintha a szerző szándékosan arra törekedne, hogy csak lassan, kellő várakozás után értsük meg, mi rejlik a háttérben. Hitelességéhez kétség sem fér, történelmi értelemben valósághűen írja le az elnyomottságot, a kiszolgáltatottságot és a magyarok jövőbe vetett megrendült hitét.

Vajon történelmi regény-e a Hollóidő? Igen, értelmezhetjük így is. Egy biztos, hogy nem a legkönnyebben fogyasztható műről van szó, de megér minden egyes, olvasással töltött percet.

Hol olvashatom el a könyvet? A Digitális Irodalmi Akadémia jóvoltából ingyenesen IDE KATTINTVA olvashatjuk el a könyvet!

Így vélekednek az íróról:

„Szilágyi István műveiben a lélek megmaradása a kérdés, az író újra és újra azokat a kérdéseket járja körül, amelyek időkön, emberéleteken túliak” – ezekkel a szavakkal méltatták a szerzőt, aki Erdélyért életműdíjat vehetett át az RMDSZ Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért díjátadó gáláján. (kronikaonline.ro)

Így vélekednek az alkotásról:

„A regény fogadtatástörténetében volt, aki »mániákusan mai erdélyi regénynek«, volt, aki »magyar sorsregénynek«, illetve históriás énekekből összeszövődő »imaginárius magyar népeposznak« nevezte. 2001-ben a Magyar Irodalmi Díjról döntő Magyarország Európában Alapítvány Réz Pál elnökölte kuratóriuma úgy határozott, hogy a Hollóidő és Balla Zsófiának a Bodor Ádámmal készített beszélgetéskötete, A börtön szaga megosztva részesüljön az elismerésben. Ezt Szilágyi visszautasította, zavarta ugyanis a riport műfajának a szépprózával való összevetése, egyenrangúvá tétele. Körülröhögnék a hősei, ha elfogadná a díjat – a szájhagyomány szerint döntését így indokolta. A jóvátétel azonban nem késett: 2004-ben az UNESCO Kosztolányi Aranysárkánya és Krúdy Napraforgója mellett a Hollóidőt választotta ki a világnyelvekre történő fordításokat szorgalmazó programjában.” Márkus Béla, MMA Lexikon

„Ez a regény úgy különbözik alapvetően írója korábbi reprezentatív műveitől, hogy az azokban kipróbált írói eszközöket, nyelvet, szerkesztésmódot, történetépítést folytatja, látásmódja, gondolatisága szervesen kapcsolódik a már megismerthez.” Gróh Gáspár, Magyar Szemle

Ezt gondolja egy olvasó a műről:

Egy olvasó szerint a cselekmény van olyan izgalmas, mint a híres Szökés című sorozat. Némi párhuzamot is felfedezett a produkció és Szilágyi István műve között – de a regényhez némileg le kell lassulni.

Idézet a könyvből:

„– »Bölcsen viseljétek magatokat a kívülállók irányában, a jó alkalmatosságot áron is megváltván.« Mindenkor Pál apostol ezen szavaival intettelek benneteket. Most, hogy a máskori kívülálló hívatlanul belül került a templom falán, félretevődik e tanítás.

– Elhallgatsz végre, te, kutya! – szólt föl erre az öreghez a vojvoda.

Erre mintha az a hajdani Lukács prédikátor éledt volna újra a szószéken, akire csak a korosabb hívek emlékezhettek:

– »Rendületlen az ő szíve; nem fél míglen ellenségeire lenéz« – váltott át ekkor a Zsoltárok könyvének verseire Terebi úr. Lehet, ez volt az a pillanat, amikor ráeszmélt: hiábavaló volt minden békeszerző igyekezete.” 1. fejezet