Tenet – Egy hurok az időben
Christopher Nolan összes filmjénél megszokott jelenség, hogy minden új megjelenés alkalmával vérre menő viták folynak néző és néző, kritikus és kritikus közt a műfaji kérdésekben.
A hollywoodi színes-szagos óriás produkciók formájába egzisztencialista drámákat töltő rendező éppen erre játszik. Legutóbbi munkája, a Dunkirk minden oldalról megkapta, hogy valójában nem is háborús, hanem inkább egy horror film – de hát éppen ez a lényeg. Miért nem jut elsőre eszünkbe az, hogy a háború véres valósága nem egy hősi katona tanulságos élettörténete, hanem maga a horror?
A Tenet ezen logika szerint nem hagyományos akciófilm, hanem annak egy inverz változata. Fő tengelye Nolan kedvenc toposza, az idő haladása. De mielőtt még az ember nyugodtan elmélázhatna az emlékek működési mechanizmusán, a nosztalgia természetén, az idő gyorsuló-lassuló érzékelésén, máris fordul a kormány és jön a hajtűkanyar.
Való igaz, hogy talán ez az első olyan film, amelyben az akció-jelleg ekkora amplitúdóval hasít a retinánkba: a pillanat mindig olyan éles marad, hogy akárki torkát elvághatnák a zakatoló percek. Ahogy a Dunkirk arcunkba nyomja a névtelen hősök tehetetlenségét egy náluk sokkal nagyobb harcban – mert nem csak az ellenséges hadak, de az idő is ellenük dolgozik –, a Tenet egész ritmikájával, követhetetlen fonalszövedékével és gyorsaságával arra is rámutat, hányan éljük le sokan épp így az életünket: mintha egy felfoghatatlan képsorozatot néznénk, a történtek pedig csak úgy sodornak magukkal.
A Tenet mibenlétéről nem kapunk egyértelmű felvilágosítást; aki válaszokat szeret kapni egy filmtől, az csalódni fog. Mondhatjuk, hogy egy jövőbeli technika, de értelmezésem szerint (és az angolban szó szerinti jelentésében is) inkább egyfajta hitvallás. Képzeljünk el egy új eszmerendszert, ami nem csupán egyetlen, hanem az összes lehetséges világokat uralja az idő mindegyik dimenziójában, és minden világok legjobbikáért jött létre. Bár isten koncepciója egy szóval sem hangzik el, innentől már csak egy lépés az új genezis-történet, és hát a Tenetről való gondolkodás mégiscsak lehetetlen egy enyhe vallási felhang nélkül.
Hangsúlyos, hogy a film nem az időutazásról szól, annak módjáról és gyakorlati kérdéseiről szól, és nem ez a lényeg. A Főhős (John David Washington) velünk együtt tanulja azt a technikát, amellyel visszafordítható a tárgyak és a dolgok entrópiája. Sorsokról van szó, a determinált életutak teljes megkérdőjelezéséről.
Előkerül még a klímakatasztrófa fenyegetése, az egész világot letaroló háború értelmetlen pusztítása, egyszóval jó pár probléma, ami a mai civilizáció kérdései között szerepelhet. Az ugyan nem túl biztató, hogy a dolgok visszafordítása volna az egyetlen megoldás, de több alkalommal elhangzik a jelmondat: “ami megtörtént, már megtörtént.”
Tulajdonképpen tehát az elkövetett bűnök alól a Tenet sosem kínál feloldást, sőt bizonyítékkal szolgál arra a nagyon is emberi habitusra, miszerint a hibákat kétszer is el lehet követni, ha nem többször. A megoldás igenis áldozatokkal jár, nem tartható fenn a jelen állapota bizonyos dolgok kockára tétele nélkül.
Lehet, hogy sablon, de üzenet még, hogy az egyén önzősége sosem kifizetődő. Nolan mintha azt sugalmazná, hogy egyedül képtelenség megváltoztatni a dolgok menetét, de végső soron nincs olyan, hogy lehetetlen.
Ha a dialógusok kidolgozatlanságán fennakadna valaki, egy aspektus miatt biztosan ajánlom a filmet. A szereplők az idő-sors koordinátarendszerében négy különféle pozíciót foglalnak el, ami érdekes és újszerű bánásmód a karakterek megjelenítésével. Kat (Elizabeth Debicki) minden szempontból passzív: az idővel szemben tehetetlen, és kiszolgáltatott a sorsának. Sator (Kenneth Branagh) az idő rabja, de aktív cselekvő akar lenni, uralni akar mindent. Neil (Robert Pattinson) előre tudja a sorsát, épp ezért tulajdonképpen minden cselekvése álcselekvés, de az idő nem uralja. A Hősünket pedig nem uralja sem az idő, sem a sorsa (hiszen a film elején tulajdonképp meghalt), így valóban ő a végkimenetel legnagyobb aktánsa.
Megszokott minőség, feszült izgalom, újabb kérdések. Ezzel lett gazdagabb Nolan univerzuma.
