Újjáéled a tábornok öröksége

Egy jobboldali ikon feltámasztásának szükségéről ír a Le Point francia hetilap. De Gaulle hárompillérű „nagyságpolitikája” manapság mérvadó lehet számunkra is.

Charles de Gaulle tábornok 1970. novemberi halálát Georges Pompidou ezzel az elhíresült mondattal jelentette be: „Franciaország megözvegyült.” Az eltelt ötven év alatt a franciák nem találtak másik államférfit, aki új távlatot tudott volna mutatni számukra. A megállapítás érvényes a francia jobboldalra is, amely azért küzd, hogy politikai teret találjon Emmanuel Macron és Marine Le Pen között. Alternatívát az jelentene, ha a jobboldal ismét gaulle-istává válna, olyan reformtervekkel állva elő, amelyek előtérbe helyezik a nemzeti érdekeket, nem félve attól, hogy nacionalizmussal vagy populizmussal vádolják – írja a Le Point francia hetilap.

Konfliktusok új korszaka

A világ új korszakba lép, amelyet két nagy változás határoz meg: egy új geopolitikai helyzet, amelyet a nagyhatalmak visszatérése jellemez, valamint a gazdasági paradigmaváltás – és mindkettőre ránehezedik az egészségügyi válság, amely felgyorsítja a változásokat.

Geopolitikai szinten a belső és külső iszlám terrorizmus veszélye szükségessé teszi egy erős, a régióban is befolyással rendelkező állam létét. A vallási fanatizmus elleni küzdelem közepette régi birodalmak újjáéledésének vagyunk tanúi: Irán, Törökország, Kína, sőt Oroszország példája is tökéletesen szemlélteti ezt.

Ezt az új, ellentmondásos geopolitikát a gazdasági paradigma változása kíséri. Az új gazdasági korszak, amelyet Donald Trump második konzervatív forradalma indított el, válasz a 2008-as válságra és a kínai terjeszkedésre. A 2008-as pénzügyi válság aláaknázta az 1980-ban kezdődött neoliberális paradigmát. Az az elképzelés, miszerint a termelőeszközöket az iparosodott országokból a fejlődő országokba kell áthelyezni, hogy az így olcsóbban előállított termékek által meg lehessen őrizni a középosztály vásárlóerejét, csődöt mondott. A 2008-as válság hatásait erősítő Covid–19-válság azoknak az országoknak adott lehetőséget gazdaságuk átszervezéséhez, amelyek korábban nem építették le iparukat – különösen érvényes ez Németország és a kelet-ázsiai országok esetében. Ez pedig csak megerősítette Donald Trump és Boris Johnson azon szándékát, hogy átalakítsák országuk gazdaságát, és alkalmazkodjanak a nagyhatalmak új korszakához.

Gaulle-izmus: az új korszaknak leginkább megfelelő doktrína

Ebben az új konfliktusos korszakban vissza kellene térni a De Gaulle-i gondolkodáshoz, hogy Franciaország visszaszerezhesse méltó helyét a nemzetek zenekarában. Franciaország nagyságának helyreállításához a jobboldalnak vissza kell térnie gyökereihez, és De Gaulle tábornok filozófiájának prizmáján keresztül kell tekintenie a XXI. század kihívásaira. Ehhez valódi reformakaratot kell végigvinnie egy globális fellépés révén, így nyitva meg Franciaország előtt új horizontokat. A gazdaság helyreállítása alapvető pillér, ám a De Gaulle-i cselekvés azt is jelenti: oktatási, társadalmi, energetikai és kutatási területen egyaránt lépni kell, hogy Franciaország az ipar és a tudomány nemzetévé váljon.

Franciaország nem lenne Franciaország, ha nem egy három pilléren alapuló „nagyságpolitika” (politique de grandeur; De Gaulle hazafias gazdaságpolitikája) szolgálatába állította volna minden eszközét. Ezek: az életmódunkért aggódó politikai Európa felépítése, amely Kína és az Egyesült Államok alternatíváját testesíti meg; a független külpolitika; valamint az utóbbival összehangolt védelmi politika. Fontos a jóléti államok elképzeléseinek összehangolása, és egy olyan európai hatalom létrehozása, amely képes hallatni a hangját és stratégiai szempontból egységesen viselkedni.

Pragmatizmus Franciaország nagyságáért

A jobboldal ezen új doktrínájának megvalósításához pragmatizmus kell. Amikor Európa és Franciaország a nemzetközi színtéren egyre inkább elveszti jelentőségét, középosztályuk elszegényedik, és fennáll annak a kockázata is, hogy a történelem elhúzzon mellettük, pragmatikus gondolkodásra van szükség. E tendenciák megfordításához le kell dönteni az összes tabut, fel kell borítani az asztalt, hogy minden kérdéshez nem ideológiailag, de a hatékonyság és a nemzeti érdek eszméivel közelítsünk. De Gaulle zavaró volt, szinte populista, már-már „fasisztának” nevezték – mivel nem foglalkoztatta a politikai korrektség.

De e paradigmaváltás megvalósulásához a jobboldalnak bátorságot és akaratot kell mutatnia. Egy ilyen, a nagyság eszményének szolgálatában álló tervet többen gúnyolni fognak és megkérdőjelezik a hitelességét – először is a letűnt idők nagysága iránti nosztalgiája miatt. Ám ez a bonyolult és pragmatikus projekt, amely az emberek és Franciaország nagysága szolgálatába áll, felborítaná az előre lejátszott meccsek immár bejáratott rendszerét.

Azontúl, hogy ez a legjobb módja Franciaország megerősítésének a nemzetközi kapcsolatok területén, e doktrína világos politikai teret kínál Macron és Le Pen között. Kettejük közül egyik sem kínál olyan politikai alternatívát, amely összehangolja a szabadság és a védelem kettős igényét. A szövetségi Európa víziója és a szabadkereskedelemre alapuló gazdaság naiv eszméje által vezérelt Macron nem lenne képes megtenni a szükséges védőintézkedéseket a különféle külső fenyegetések ellen. Le Pen viszont épp ellenkezőleg: a jobb- és a baloldal egyesítését célzó stratégiájában nem tudott intézkedéseket hozni sem az ország erőforrásainak felszabadítása, sem az innováció előmozdítása érdekében.

De mindenekelőtt a jobboldal újra célt tűzhetne ki maga elé: egy forradalom beteljesítését, mely által Franciaországot visszahelyezné méltó helyére a nemzetek koncertjében.

A szerzők:

William Thay a közpolitikára szakosodott és a jobboldal újjáépítésén dolgozó a Le Millénaire agytröszt elnöke, Emeric Guisset ugyanennek az intézménynek a kommunikációs igazgatója.

 Borítókép: De Gaulle beszédet mond Chartres-ben.