Újra Jóbarátok

Hat fiatal élete felforgatta az egész világot. A kilencvenes évek sikersorozata mai napig hatalmas népszerűségnek örvend, 26 évvel az első rész megjelenése után is milliók nézik. Friends pólókkal bárhol találkozhatunk, annak a generációnak a tagjai is hordják, akik még meg sem születtek a sorozat kezdetekor. A Jóbarátok hamarosan visszatér, ennek apropóján és a róluk megjelent könyv miatt megragadjuk az alkalmat és nosztalgiázunk egy kicsit.

Nem voltam és nem is vagyok egy nagy sorozatrajongó. Annak a generációnak tagjaként, ami a Dallason és a Szomszédokon szocializálódott, talán nem meglepő, ha a soha véget nem érő családi történetek annyira nem hoztak lázba. Tizenhat évesen jött a nagy fordulat, egy csapásra minden megváltozott és „függővé” váltam. Nem a sorozatok, hanem egy sorozat rabja lettem. Számtalanszor megnéztem az összes évadot, kedvenc epizódjaimat szinte kívülről fújom, és egyes mondatok szállóigévé váltak az életemben. Nem lehet megunni, minden alkalommal remekül szórakozom a történeteken és a szófordulatokon. Most, hogy az egyik streaming-szolgáltató újra elérhetővé tette, naná, hogy megint nézem. Tíz éven keresztül követtem a New Yorkban élő hat fiatal mindennapjait, botladozását, útkeresését, szerelmi életét és talán, ami a legfontosabb: a barátságukat. Tizenhat év után úgy tűnik, visszatér a Jóbarátok.

Az első rész

Central Perk kávézó, sárga kanapé, négy barát, és a téma: Monica randija. Amikor megjelenik Ross az esernyőjével és a letargiájával, Joey reakciója a „Sziasztok” üdvözlésére: „Amikor köszön, engem az öngyilkosság kerülget.” (Azt hiszem itt döntöttem el, hogy ezt a sorozatot nézni fogom). Mint kiderült, Ross-t elhagyta a neje, mert rádöbbent, hogy leszbikus lett. A fiú teljesen összeomlott, a kávézó kanapéján ülve Phoebe az auráját próbálja tisztogatni a sok negatívumtól, Joey pedig a maga érzékeny módján teszi fel a mindenkit foglalkoztató, de tapintatból ki nem mondott kérdést:  

- Joey: Sosem sejtetted, hogy leszbikus?

- Ross: Ő sem tudta! Honnan tudhattam volna én?

- Chandler: Néha úgy szeretnék leszbi lenni. (Döbbent csend és arcok) Ezt ki is mondtam?

Ez utóbbi kérdés szállóigévé vált a baráti társaságunkban, amikor a gondolatainkat „véletlen” hangosan ki is mondjuk. „Kimondtam vagy csak gondoltam?”

A következő pillanatban Joey a szingliség kiélvezésére biztatja Ross-t, akit ez cseppet sem vonz: „Megint férj akarok lenni!” Erre a mondatra belép a kávézóba a hatodik szereplő, Rachel Green esküvői ruhában. Chandler reakciója: „Én egymillió dollárt szeretnék.”

Öt perc alatt kiderül a párbeszédekből a néző számára, ki is a hat szereplő és jelenleg milyen élethelyzetben vannak, valamint a karakterek is egyértelműen kirajzolódnak. Már az első rész megfogja és a kanapéra – ha nem is a sárgára – szegezi az embert és többet nem engedi el.

A Jóbarátok története azonban korántsem így és itt kezdődött. „Mi zajlott a színfalak mögött?” – teszi fel a kérdést Saul Austerlitz, aki A Jóbarátok-generáció címmel írt több mint 400 oldalas könyvében mindenre részletes választ ad.

A Jóbarátok sztori háttere

Az ötlettől a világsikerig, avagy egy útikalauz a Jóbarátokhoz. A könyv bemutatja két fiatal forgatókönyvíró útját a televíziók világában, a sorozatok pilot időszakának hátterét, a nagy tévétársaságok, producerek világát, nyomon követhetjük, hogyan választják ki a több száz pályázó közül az ígéretes sorozat terveket, milyen állomások vezetnek az elfogadástól a forgatás megkezdéséig, mennyi buktatóval, harccal, vitával jár kiállni az elképzelések mellett, és hinni a sikerben úgy, hogy először leírják a sorozatot. Saul Austerlitz számtalan interjút készített az alkotókkal és stábtagokkal, így tényleg kirajzolódik a háttérmunka és a hiteles Jóbartok sztori.

Marta Kauffman és David Crane írtak már sorozatot, de valami újat, egyedit szerettek volna létrehozni, nem akarták az akkoriban népszerű vonalat követni, olyan történet foglalkoztatta őket, ami hozzájuk is közelebb áll. Los Angelesbe költözve hiányzott nekik a New York-i életük, szívesen elevenítik fel az emlékeiket, a hat fős baráti társaságukat, amiben annyira jól érezték magukat. A nosztalgiázásból született meg az ötlet, hogy barátokról írnak, akiknek az életük, a mindennapjaik összefonódnak. Lázas munkába kezdtek a pilot leadási határidő sürgette őket, gyorsan megalkották a helyszínt, karaktereket és pár vicces sztorit is csaptak az anyagukhoz. Saját és barátaik személyiségjegyeit írták bele a karakterekbe. Hat barát, három nő és három férfi életéről szól a sorozat. A tévétársaságoknak mottót is készítettek: „Életed azon időszaka, amikor a családot a barátok jelentik.”

Az NBC vezetője, Warren Littlefield már egy ideje fiatalokat megszólító tévésorozatban gondolkodott, így amikor Kauffman és Crane vázolta az Insomnia Cafe sztoriját (ez volt a Jóbarátok munkacíme – a szerk.) egyből megragadta és lecsapott a párosra. A sorozatot a Warner Bros. gyártotta. Littlefield a címmel nem volt kibékülve és nem érezte, hogy a kávézó elegendő helyszín lenne, ezért javasolta, hogy legyen hangsúlyos a szereplők lakása is, akik egy épületben, egymással szemben élnek. A címre házon belül versenyt hirdettek, így jutottak el a Friend Like Us változattól a Friends, Jóbarátok végső verzióig.

Amikor kiderült, hogy megvalósul az álmuk, Marta Kauffman és David Crane kutatásba kezdett, hiszen ketten nem tudtak volna egy ilyen volumenű tévésorozathoz forgatókönyvet készíteni. Fiatal, kezdő íróknak adtak lehetőséget, akik saját történeteiket, élményeiket hozták és írták bele a forgatókönyvekbe. Nem túlzás azt állítani, mondataikon a fél világ nevet és idézi. Az írók szobája igazi kreatív műhely volt. A fiatalok összezárva élték az életüket és találták ki az ütősebbnél ütősebb poénokat. Ha azt gondoljuk, ez a munka csupa móka és kacagás, akkor tévedünk. Sokszor azt sem tudták, mikor kezdődik a nap, hol fejeződik be. Minden reggel bementek dolgozni és másnap hajnalig írták a forgatókönyvet. Kimerítő, olykor kegyetlen munka, és mindez tíz éven keresztül. Az eredményt láthattuk.

A sorozat helyszíneinek berendezésére nagy hangsúlyt fektettek. Így lett kultikus hely a Central Perk sárga kanapéja, Monica lakásának színvilágát szintén körültekintően válogatták össze, akárcsak a tárgyakat, ügyelve a karakter ízlésére és arra is, hogy egy fiatal New York-i mit engedhet meg magának. Különleges darabokra vadásztak, sokszor hetekig kutattak a megfelelő darab után. Így lett szintén a sorozat egyik szimbóluma Monica lakásajtóján lévő képkeret.

Kauffmannak és Crene-nek pontos elképzelései voltak a karakterekről is, és tudták, a megfelelő színész kiválasztásán múlik minden. Nem volt egyszerű a feladat a több ezer jelentkező közül kiválasztani azt a hatot, aki az alkotó párosnak tökéletesen megfelel.  Courteney Cox-ot eredetileg Rachel szerepére hívták be, a színésznő ragaszkodott hozzá, hogy Monicát is megpróbálhassa és végül meggyőzte őket. Cox volt egyedül ismertebb a hat szereplő közül, a többieknek mind a Jóbarátok hozta meg a hírnevet. Noah Wyle is átment a castingon, de végül a Vészhelyzetben elvállalta Carter doktor szerepét, így a Jóbarátok szóba sem jöhetett. A könyv bepillantást enged a szereplőválogatás folyamatába úgy, hogy mindkét oldalt bemutatja, átélhetjük, milyen stresszel is járnak a castingok, hogyan élték az életüket a színészek a Jóbarátok előtt. Ha Kauffman és Crean nem volt teljesen biztos egy szereplőben, további meghallgatásokat tartottak, egy hosszú folyamat végén így választották ki a hat színészt a szerepekre.

A sorozat sikerének egyik kulcsa a szereplők között lévő teljes összhang. Nemcsak a kamerák előtt, az életben is szoros barátság alakult ki a színészek között. Véd- és dacszövetséget alkottak. Olyannyira, hogy amikor a gázsijukról volt szó egységesen léptek fel az emelés mellett és azonos fizetést kértek maguknak, mert a hat színész teljesen egyenlőnek gondolta magát. Így sikerült elérniük, hogy a kezdeti 22.500 dollár epizódonkénti fizetésből az utolsó két évadra fejenként 1 millió dollárt kapjanak.

Nemcsak a színészek, a teljes stáb élete tíz évét adta a Jóbarátokért. Annyira hittek a produkcióban és olyannyira szerették ezt a sorozatot, hogy az sem számított, hogy akár napi 18 órát is dolgoztak rajta, és a stúdióban éltek. Mindenki a legjobbat és a legtöbbet akarta kihozni. A televíziózásban egyedülálló alkotói csapat állt össze, és a hitükkel, maximalizmusukkal, a sorozat iránti szeretetükkel sikerült tényleg elérni a világsikert. Az összetartozást mutatja az is, hogy Matthew Perry drog- és alkoholproblémái ellenére mindenki kiállt mellette, támogatta, segítette, féltette, úgy, hogy nem volt vele egyszerű együtt dolgozni. A csapat és az NBC is mindent megtett érte, nem hagyták cserben a legnehezebb időszakokban sem. Lecserélése fel sem merült.

Joey nem ad a kajájából!

Nehéz a Jóbarátokból kedvenc részeket és mondatokat kiragadni, mert egész egyszerűen minden epizód tökéletes és a legtöbb párbeszédből lehetne idézni. Phoebe szerzeményét a Büdös Macska című dalt több millióan énekelhettük.

Randibaki, avagy hogyan írja le magát valaki végleg Joey előtt? Tragédia! Mit képzelt ez a lány? Phoebe faggatja Joeyt, milyen volt a barátnőjével az előző esti vacsora és felhívja-e a randi után? Joey hallani sem akar róla, mivel a lány olyat tett, ami megbocsáthatatlan: beleevett Joey ételébe!

Phoebe: „– Te azért nem találkozol vele, mert bekapott pár sült krumplit?"

Joey: „– Hé, figyelj! Itt nem a sült krumpliról van szó, hanem arról, amit a sült krumpli jelképez."

Phoebe: „– Mit?"

Joey: „– A kaját!"

Phoebe: „– Bocsánat, szánom-bánom, hogy összehoztalak ezzel a szörnyeteggel."

Joey: „– Figyelj! Ha én elhívok egy lányt, azt rendel, amit akar. Imádom, ha zabál. Csak ne rendeljen kerti salátát és ne egye meg az én kajámat."

Phoebe értetlenségére barátja világosabbá teszi: „Joey nem ad a kajájából!"

Mondanom sem kell, ha valaki arra vetemedne, hogy megkóstolja az ételemet, minden alkalommal idézem Joey filozófiáját. A sorozat és a mondat népszerűségét mutatja, hogy uzsonnás dobozokra is rákerült ez a „tiltás”.   

A másik talán legjelentősebb idézet a könyvben is külön fejezetet kapott: “Nem tudják, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják, hogy mi tudjuk!” Chandler és Monica viszonya kiderül, de a barátok úgy döntenek, nem fedik fel lapjaikat, ha már a páros sem tette, hanem úgy csinálnak, mintha nem tudnák. Elkezdődik a játék. Monicaék rájönnek, hogy a többiek tudják, de abban maradnak, úgy csinálnak, mintha nem tudnák, hogy a többiek tudják. A csapat másik fele rájön, hogy a duó tudja, hogy ők tudják, de úgy csinálnak, mintha nem tudnák, hogy tudják… és a történet addig feszül, amíg a két fél harcba indítja egy-egy emberét. Phoebe feladata elcsábítani Chandlert. A csóknál azonban Chandler feladja és bevallja, képtelen ezt tenni és titkolózni, mert szereti Monicát. Az alkotók nagyon értettek hozzá, hogy a poénok mellett hogyan ábrázolják a mély érzelmeket.  

A könyvet olvasva elég egyértelmű, hogy az írónak nem Ross a kedvence, és ha őszinte akarok lenni, nálam sem végzett az élen. A Rachellel való se veled, se nélküled kapcsolata, szerencsétlen mondatai, tettei nem kedveltették meg, bár tény, hogy számtalan poén forrása. Austerlitz könyve 5 részben foglalja össze kettejük kusza viszonyát, ami az első epizódtól az utolsóig tart. Érdekesség, hogy az alkotók egyáltalán nem gondolkodtak az elején abban, hogy a hat barát közül bármelyik szerelmi kapcsolatba bonyolódjon a másikkal, de már az első pillanatban látni lehetett a Ross és Rachel közötti vibrálást, így a sorozat írói átgondolták eredeti álláspontjukat. Az egyik alkalommal, amikor Rachel besokall, azt javasolja, tartsanak egy kis szünetet. Ross maga alá kerül, és egy lánnyal vigasztalódik. A kaland kiderül, saját védelmében pedig azt az érvet sikerült felhoznia: „Szakításban voltunk.” Ez a mondat a későbbieken többször visszatért a sorozatban.

Közvélemény kutatásom eredményeként a kedvenc karakter Chandler lett. Matthew Parry mondatai, mimikája, hangsúlyai zseniálisak, a legtöbben őt idézik a sorozatból. A leszbikus esküvőn hangzik el a sorozat egyik legjobb poénja:

Joey: „– Olyan reménytelen, érzed? Itt ez a sok nő – és semmi. Úgy érzem magam, mint Superman az ereje nélkül."

Chandler: „– Most legalább tudod, mit érzek én minden áldott nap. A világ az én leszbikus esküvőm.”

Vendégsztárok 

Az alkotók számtalan sztárt meghívtak egy-egy rész erejéig, több-kevesebb sikerrel. Sok színésznek okozott igazi kihívást becsatlakozni az összeszokott csapatba, és a legnagyobb világsztárok lába is megremegett, amikor nemcsak a kamerák, hanem a felvételeken jelenlévő közönség előtt kellett szerepelni. Nem szoktak hozzá a nézőkhöz és az élő reakciókhoz. Charlie Sheen miatt a forgatás is leállt, mert annyira bepánikolt, hogy képtelen volt elkezdeni a jelenetét. 

Nem reprezentatív kutatásom eredményeként a legnagyobb sikert Brad Pitt színre lépése aratta. A színész akkor már egy párt alkotott Jennifer Anistonnal, a sorozatbeli énje viszont utálta a lányt, hiszen Rossal az iskolában az „Utáljuk Rachel Greent” klubot együtt alapították. A nézők nem véletlen rajongtak ezért a részért, Aniston és Pitt zseniális volt együtt – nem csak a sorozatban.

Kritika

A kritikusok nagy része valójában nem lelkesedett a Jóbarátokért. A legtöbb vád, ami a készítőket érte, hogy túl fehér a sorozat. A hat főszereplő fehér, a barátaik sem elég sokszínűek, ami egy New Yorkban játszódó történet esetében még csak nem is hiteles. A szakma és a közönség véleménye cseppet sem egyezett. A Jóbarátok berobbant Amerikába és a kedvenc sorozattá vált, 175 országban adták, 40 nyelvre fordították le. Átlagban 20 millióan néztek egy epizódot, az utolsó részt 52 millióan látták, csak Amerikában. A gyártó dollármilliárdokat kaszált a tíz évadon és még mindig termeli a pénzt. Ezt a sikert azóta egy sorozat sem tudta megismételni. Talán nem csoda, hogy a még mindig hihetetlenül népszerű sorozatot felélesztik és egy rész erejéig visszatér a hat jó barát. Bevallom fenntartással várom a visszatérést. Ahogy mondani szokás, felmelegítve csak a káposzta jó.

Miért is szeretjük ennyire a Jóbarátokat? Mert fiataloknak szól, fiatalokról. Időtálló. Kortalan. A problémák, az útkeresés, karrier építés, párkapcsolat, barátságok, mind-mind olyan terület, amely napjainkban ugyanúgy érdekes, életünk fontos része. A humor pedig mégis csak az élet legjobb fűszere.