Út a mélybe, út a magasba
Száz méter hosszú sétány, több mint 12 ezer település és az örök láng. Megnéztük a trianoni békediktátum 100. évfordulójára készült Összetartozás emlékhelyét a Kossuth térnél az Országházzal szemben.
A nyári szabad hétvégéken előszeretettel bóklászom a városban. Nem a strandok, népszerű kiülős helyek felé veszem az irányt, hanem Budapest szépségeiben gyönyörködöm. A harmincfokos meleg nem a legideálisabb a sétáláshoz, de úgy vagyok vele, ebben az évszakban a főváros teljesen más arcát mutatja, húsz éve élek itt, mindig rácsodálkozom. A napokban számos ismerősöm posztolt a közösségi médiában képeket, ahogyan városnevek mellett büszkén állva mosolyognak. Ezért ezen a hétvégén a Kossuth tér felé vettem az irányt.
Az Országházzal szemben, az Alkotmány utcában található az augusztus 20-án átadott Összetartozás Emlékhelye. Nem készültem előtte különösebben, gondoltam a helyszínen tájékozódom. Megdöbbentő, mennyi emberrel találkoztam. A sétány előtt egy felirat olvasható:
„Az Összetartozás Emlékhelye
A magyar nemzetnek és a vele együtt élő népeknek ezer évig otthont és hazát adó Szent István-i Magyarország tiszteletére állíttatta Magyarország Kormánya.”
Az emlékhely egy száz méter hosszú, négy méter széles sétány, két oldalán olvasható a sok-sok településnév. Első körben szülővárosomat, Kaposvárt kerestem (volna) és Fonyódot, a települést, mely közel áll szívemhez. Szép lassan haladtam – gyorsan nem is lehetett, annyian voltak –, először a bal oldali falon olvastam végig a neveket. Mellettem egy kisfiú kérdezte apukáját: Mi ez a sok felirat? Miért kell itt lennünk? Gondolom, szívesebben lett volna a strandon, de apukája elmagyarázta: Itt olyan városokat olvashatsz, amik az egykori Nagy-Magyarország területén voltak, gyere, keressük meg a szülővárosomat, kinek sikerül előbb, neked vagy nekem? A kisfiú fellelkesült. Árgus szemekkel nézte a falat, koncentrált, élvezte a keresést. Egy másik család három gyermekkel szintén a keresés izgalmával nyerte meg a gyerekeket, de közben az anyuka elmondta, miket meséltek neki a szülei Trianonról, és ez a rengeteg város mind egy országhoz tartozott. Én kis lépésekben tettem meg az utat, közben el is felejtettem a keresést. Néztem települések neveit, elképzeltem mennyi történet lehet egy-egy apróbb gránitnév mögött. Már csak a velem együtt sétálók kötődését is szívesen hallgattam volna. Egy idős házaspárnál az öregúr törölte ruhazsebkendővel az arcát. Nem csak a nagy meleg miatt itatta fel a verejtéket, a szemei könnyben úsztak. A felesége kedvesen terelte tovább. Milyen emlékeket hozhatott felszínre benne? Nem mertem megkérdezni, tapintatlanságnak éreztem.
A lejtős sétány végén már összefolyt a szemem előtt minden, alig tudtam kivenni a neveket. Nem csak a több ezer település olvasása miatt, felkavaró és mélyen megérinti az embert, ha belegondol, mit lát, mit olvas, mit is jelképez a sok felirat. Két fiatal mondta mellettem a sétány végén: Itt van az emlékhely szíve az öröklánggal. Sajnos hiába kerestem bármilyen információs táblát, hogy pontosabban tájékozódjam, sehol sincs, sem a sétány kezdetén, sem a végén. Így érdemes azért előbb utánaolvasni. Haladtam felfele, néztem a másik falon a neveket, aki megtalálta a keresett települést, már kerültek is elő a telefonok, készültek a családi képek, szelfik. Boldog és büszke arcok mindenhol. Nem keseredtem el, hogy nem találtam meg a városaimat, olvasom a falon a feliratokat, Gyergyóbékás, Temesvár, Csíkszentdomokos, jól láthatóan Kiskőrös és mellette ott van Fonyód! Menyire megörültem ennek a véletlen találatnak. Mellettem két elegáns, idős hölgy meg is jegyezte: Mi is megtaláltuk a településeinket. Összemosolyogtunk.
Több mint egy órát időztem az emlékhelyen, ahogy végeztem és a Kossuth térnél egy padon ülve próbáltam feldolgozni az élményt, hallottam, hogy az előttem elsétálók QR-kódról, meg weboldalról beszélgetnek. Annyit sikerült még elkapnom, hogy ezen keresztül könnyebb a keresés. Tehát visszamentem a sétány kezdetére, alaposabban szemrevételeztem és tényleg, a földön a tiltó táblák mellett – kutya, gördeszka, bicikli használata tilos – alig észrevehetően megtaláltam a QR-kódot. Egy picit bosszantott, miért nem vettem előbb észre, vagy készültem fel jobban, de abban maradtam magammal, elsőre pont így volt tökéletes a megemlékezés.
Ahogy hazaértem, hívtam is anyukámat, egyből elmeséltem neki az élményeimet, biztos voltam benne, hogy pár nap múlva visszamegyek felkészültebben és megkeresek minden, a családunknak fontosabb települést. Főleg Gyergyószentmiklóst, nagyi sokat mesélt róla, oda járt iskolába, az apácákhoz a zárdába. A vasfegyelmet nehezen viselte, a kis csínytevések nem álltak távol tőle. Mennyire örül majd, ha az emlékhelynél megtalálom és lefényképezem neki.
Másodszorra már rutinosabban mentem a helyszínre. A QR-kód beolvasása után már fel is ugrott Az Összetartozás Emlékhelye weboldal (oeh.hu) a településkeresésnél. A keresőbe beírom, hogy Gyergyószentmiklós és máris kijön a felirat: Északi fal (a sétányon lefelé haladva a bal oldali). A tájékozódást segíti alatta a kép, ahol a teleülés neve pirossal bekeretezve és a környező városok is jól kivehetők, beazonosíthatók és könnyen megkereshetők.
Mivel hétköznap délután mentem, nem volt akkora tömeg, mint hétvégén. Kényelmesebben lehetett sétálni, keresgélni. Annyi hiányérzetem változatlanul van, hogy az idősebb generációnak ez még mindig nem segítség, és főleg velük találkoztam ezen a délutánon. A több mint 12 ezer település közül nehéz megtalálni szabad szemmel a sajátunkat. Egy hölgy meg is kérdezte, hogy milyen elrendezés szerint lettek felvésve a feliratok, hogyan találja meg a sajátját? Készséggel elmagyaráztam, amit akkor már tudtam az utánaolvasásból, hogy nincs tematika szerinti elrendezés, véletlenszerűen kerültek fel a települések, a háromfajta téglaméret a lélekszámot tükrözi az 1913-as, Trianon előtti utolsó statisztikai összeírás alapján. Hozzánk csatlakozott egy fiatal pár, akik erdélyi barátaiknak akarták lefényképezni városaik nevét, együtt írtuk be a keresőbe. Egy vidéki házaspár a saját pici települését kereste, nem voltak biztosak benne, hogy a feliratok között szerepel, de megtaláltuk. Egy férfi elmesélte, hogy most érkezett haza a nyaralásból és egyből az emlékhelyhez jött, hogy szülei városát megnézze. Örömmel segítettük egymást; amikor az egyik idősebb nénivel megtaláltuk a települését, hosszú percekig simogatta a feliratot, elérzékenyült. Megható pillanatokat élhettem át számomra idegen emberekkel, de ott és akkor mégis közös volt az utunk.
Az emlékhely szíve egy hétfelé hasadt gránitgömb, a hét szomszédos (utód)államot jelképezi, az örök láng a mostani Magyarországot. A nemzet határai nem érnek véget az ország határoknál. Mondhat bárki bármit, próbálhatnak ebbe az emlékhelybe is belekötni, nem sikerülhet, mert mi összetartozunk.