Vallás és veganizmus
„Isten nem a gyomrunkat nézi, hanem a szívünket.” Egy nem mindennapi podcast üzenete.
Ha vallás és veganizmus különös párosát látjuk karöltve egy mondaton belül, éppúgy zsigeri válasz lehet egy kételkedő fintor, mint a jóhiszemű kíváncsiság ébredező pislogása. A közös nevező viszont valahol emberi lényegünkben keresendő – legalábbis egy modern vegán-keresztény szerint.
Az egyre népszerűbb Vászonzsákos lány (Évi) 2019 óta készít videókat YouTube-on a veganizmus és a zero waste, a nulla felesleg témájában. Ő ateistának vallja magát, de mivel sokszor megkapta életmódjára ellenérvként a Biblia tanait, érdekelte, hogy mit gondol erről egy olyan fiatal, aki mind a hitét, mind a vegánságát meg tudja élni.
A vendég, Eszter a Filter nélkül csatornától érkezett a podcastbe. Ahogy videósként nevezi magát, Jana általában a szépség, a veganizmus, a zero waste és az életmód témájában készít videókat keresztény szemmel, de a komolyabb kérdésektől sem riad vissza: beszélt már a fogyasztói kultúráról, a háláról és a panaszkodásról, az önbizalomról, és saját dalait is megosztja a követőivel. 24 éves, négy éve házas és vegán. A váltás nála sem volt könnyű: a családja sokáig biztos volt benne, hogy meg fog halni az új életmód miatt, de lassanként elfogadták a döntését. Nagy örömmel látja, hogy mostanában szinte trendi lett ez a mozgalom itthon, Magyarországon is.
Amikor a vallásáról kérdezik, elmondja, hogy hat éve találkozott a baptizmussal, azóta rendületlenül gyakorolja a vallást. Szerinte a hitélet egészen más, mint pusztán egy szokásvilág: a vallás ugyanis egy törvényt követő lét, a hit azonban egyéni, önálló döntésen alapuló elhatározás. Viccesen megjegyzi, hogy ha erről kérdezik, ő azt mondja, a Biblia nem más, mint a „Hogyan legyünk tökéletesek? – Hülyéknek” legrégibb és legtökéletesebb kiadása.
Évi ezután arról kérdezte, voltaképpen milyen megfontolásból lett vegán. Eszter úgy felelt, hogy ő tulajdonképpen nagyon hirtelen döntötte el, hogy teljes életmódot vált. A puszta logika hívta erre a küldetésre, mivel hosszas mérlegelés után úgy látta, ez az egyetlen lehetőség, ha szeretetben akar élni. Ehhez hozzáfűzte: soha nem lenne vérvegán, aki másokra erőlteti az akaratát. Ezt mindenki egyéni felelősségből kell, hogy eldöntse. A Vászonzsákos lány egyetértett, és hozzátette, hogy ez is egy hasonló sztereotípia a vegán emberekről, mint amelyek a keresztények körül keringenek.
Gyakran megfogalmazott érv a vegánsággal szemben, hogy a Biblia nem tiltja a húsevést. Ez így igaz. Eszter Mózes I. könyvéből hozott példát a podcast hallgatóságának: azt mondja, ahhoz, hogy megértsük a vallásunkat, érteni kell a Biblia szavait, az igét. Amikor Isten megteremti az állatokat, a felettük való uralmat az embernek adta (1Móz 1,28). Az uralkodni ige azonban azt jelenti, gondoskodni, házadba fogadni – ez a görög éthosz fogalomig is visszavezethető. Nem hajthatjuk őket igába, hanem igazságosan, szeretettel kell uralkodni rajtuk, ahogy az Úr rendelkezik mifelettünk.
Szerinte itt nagyon fontos az egymás iránt tanúsított megértés, tolerancia. Abszolút nincsen elítélendő senki meggyőződésében, hiszen mindannyian más életúton haladunk, máshol tartunk lélekben, és Isten mindenkit a saját útjára hív el. Iránta tartozunk felelősséggel, nem a többi embernek kell feltétel nélkül megfelelni. „Isten nem a gyomrunkat nézi, hanem a szívünket” – mondja Eszter. Példaként Pál rómaiakhoz intézett levelét hozza: abban az időben, amikor ez az üzenet íródott, a nagy hellenisztikus olvasztótégelyben igazán nagy kavarodás volt az áldozati állatokkal kapcsolatban. Akadtak, akik attól féltek, egy idegen isten imádása volna, ha fogyasztanának a húsból, és olyanok is, akik szerint nem ez a lényeg.
Szerinte az állatáldozat egy Istentől kapott lehetőség volna, fizetségül a bűneinkért, és a zsidó nép bűnös volt. De aztán érkezett Jézus, aki megváltott minket, így erre már nincsen szükség. Ekkor egy érdekes kérdés hangzott el a beszélgetésen: Jézus lehetett vegetáriánus vagy valami ehhez hasonló? Lehet véletlen az, hogy halakat sokasított? Bár Eszter szerint ezt ilyen távlatból képtelenség igazolni vagy cáfolni, azt mondta, hogy mindig a lehető legjobb megoldásra kell törekedni, a szeretet segítségével. Ő maga például már kapott ajándékba nem vegán krémet, de úgy gondolja, mivel a feldolgozás és a gyártás már megtörtént, azzal senkin nem segít, ha a kukába dobja – így felhasználta. Természetesen ettől még nem támogatja a rendkívül környezetszennyező gyártási folyamatokat vagy az állatkísérleteket, de tartja magát ahhoz, hogy teljes szívéből és erejéből cselekszik, amíg a lehetőségek engedik.
A relatív vegánság lehetőségével a podcast vezetője is egyetértett. A boszorkányüldözés ugyanis nem megoldás. Ha valahol nem vegán, csupán vegetáriánus opció van, azt el kell fogadni, hiszen azzal sem ártunk másoknak, és a támadást, az ellehetetlenítést, az akadályozást semmi nem indokolja, még akkor sem, ha a körülöttünk lévők másképp gondolkodnak.
A beszélgetés konklúziója az volt, hogy a zero waste sosem tökéletes, és közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, alacsony hulladékkibocsátású életmódot folytatunk. A nulla hulladék még a mozgalom kezdeményezője szerint is kivitelezhetetlen a késői kapitalizmus társadalmában, de mindenképpen lehet egy jó cél, ami felé minden felelős ember törekszik.
Eszter kedvesen hozzáteszi: „Így van. Mi nem tudunk teljesen olyanok lenni, mint Jézus, ugyanakkor soha nem hagyhatjuk abba a felé való közeledést. Bennünk természetszerűleg ott van valami rossz is, de Isten a szívet látja, és sosem ítél kontextus nélkül.” És nekünk benne kell bíznunk, hiszen ami természetesnek tűnhet, gyakran nem terel a legjobb útra. Hogyan is tudnánk erről biztonsággal gondolkodni, ha az emberi létben alapvető és természetes a bűn is?
Akár egyet tudunk érteni a közösségi felelősségvállalás ezen formájával, akár nem, akár vegánként, akár nem, mindenesetre elgondolkodtató a húsmentesség vallási tényezőin tanakodni. Hiszen a lényegi üzenet nem más, mint hogy a lehető legjobbra kell törekednünk. Ez talán mindenki számára az élet igazi küldetése.
