A világ legbefolyásosabb szeretői
Gazdagok, gyönyörűek és rendkívül eszesek. Mindketten férfiaknak és ravaszságuknak köszönhetik, hogy sokra vitték. Kleopátra csábítások sorával maradhatott országa uralkodója, Madame de Pompadour egyszerű polgári származású nőként lett XV. Lajos király hivatalos szeretője.
Gyermekkorom meghatározó személyiség és tudás formálója volt a Mi micsoda könyvsorozat. A minap a kezembe akadt az Egyiptomról szóló kötet. Újraolvasva ráeszméltem, hogy korábban mennyire elkerülte (gyermeki) figyelmemet (feltehetően az élettapasztalat hiányában), hogy az egyiptomi uralkodónő milyen tudatosan irányította a kapcsolatait a férfiakkal.
Voltaképpen VII. Kleopátra a teljes neve, ám mert a többiek alig hagytak nyomot a történelemben, a világ Kleopátraként ismeri az egyiptomi uralkodónőt, aki állítólag gyönyörű volt, mérhetetlenül hatalomvágyó, és a hatalom megszerzése érdekében minden ravaszságát latba vetette.
Kleopátra história
Ha hihetünk a férfi történetíróknak, azokban az időkben leginkább két erényt tulajdonítottak a kiemelkedő nőalakoknak: a szépséget és a ravaszságot. Kleopátra elsősorban arról nevezetes, hogy meghódította az ókori világ két leghatalmasabb férfiját: Julius Caesart és Marcus Antoniust. Azt nem tudni, hogy ezek a hódításai számításból, politikai haszonlesésből vagy valódi szerelemből születtek-e; mindenesetre a könyvek és a filmek zöme szerelmi tragédiaként ábrázolja Kleopátra históriáját.
Bár híres volt arról, hogy szeretett fényűzően, mindenféle földi luxusjavakkal övezve élni, Kleopátra nem pusztán a külsőségekkel törődött. Az utókor sok nyelven beszélő, kiváló politikai elmeként tartja számon, aki minden eszközt bevetett, hogy hatalmon maradhasson. A trónt nem egyedül, hanem idősebb öccsével együtt örökölte, ám amikor rájött, hogy testvére egyedül képzeli el az uralkodást, megelőzte őt sötét terveiben, és megölette.
A csábítás mint eszköz
Amikor a hódító Pompeius Egyiptomba érkezett, Kleopátra önmagát ajánlotta fel hadizsákmányként, és mivel a római boldogan elfogadta ajánlkozását, Egyiptom megmenekült. Hasonló taktikát választott Kleopátra később Julius Caesar esetében is, akit egy nílusi hajózáson csábított el. A férfi annyira belehabarodott, hogy végül eltekintett a meggyengült birodalom leigázásától. Kleopátra Rómába is átköltözött, és évekig élt együtt Caesarral, ám a császár meggyilkolása után többé nem érezhette magát biztonságban, ezért új tervet eszelt ki. Ahhoz, hogy magát és gyermekét mentse a még akkor is csupán 28 esztendős királynő, úgy döntött, elcsábítja Marcus Antoniust, az ünnepelt hadvezért, aki a történetírók szerint szép és daliás volt.
Kleopátra káprázatos lakomával várta Róma újsütetű császárát, csábereje pedig működött. Marcus Antonius megbizonyosodhatott arról, hogy Egyiptom hűséggel viseltetik Róma iránt. Kleopátra megbűvölte, magához láncolta a császárt, olyannyira, hogy az egyre több időt töltött Rómától távol a királynő kedvéért. Közben odahaza Caesar fogadott fia, Octavianus egyre inkább megerősödött, és végül Marcus Antonius ellen fordult. Hadai támadásának Marcus Antonius és Kleopátra serege nem tudott ellenállni, a vereség után a férfi kardjába dőlt, az asszony megmérgezte magát, de a történészek zöme szerint szimplán mérget vett be. Így szakadt hát vége az utolsó nagy egyiptomi uralkodó életének: Kleopátra halála után Egyiptom beolvadt a Római Birodalomba.
A tökéletes kombó
Kleopátra legendás szépsége mítosz volt-e vagy valóság? Szépségmítoszát voltaképpen a 3. században élt történetíró, Cassius Dio teremtette meg – róla azonban tudjuk, hogy sosem láthatta élve a királynőt, így leírása aligha mondható megbízható forrásnak. A kétkedők közül sokan felhozzák például, hogy a korabeli pénzérméken Kleopátrának kifejezetten nagy az orra. Mivel műveltsége és intelligenciája messze földön híres volt, nagyon valószínű, hogy a legendás királynő istenigazából külső és belső erényei különleges kombinációjával tudta bűvkörébe vonni az arra érdemes férfiakat.
Nemrégiben egy kedves ismerősöm számolt be nekem róla diadalittasan, hogy szeretője van. Olyan büszkeséggel beszélt a „rangról", mintha a lediplomázása lett volna a téma. Igazán elgondolkodtatott, hogy mi vihet rá valakit, hogy ezekre a legtöbb esetben inkább titkolt viszonyokra ilyen pozitívan tekintsen. A választ hamar az orrom alá dörgölte az élet, mikor is szembetalálkoztam Madame De Pompadour történetével. Úgy látszik még sincs új a nap alatt.
Korlátok között
A 18. századi Franciaország polgára gazdag lehetett életében, de hatalmas biztosan nem, mivel a hatalomhoz rangra és a ranggal járó előjogokra volt szükség. Jeanne-Antoinette Poisson örökölte édesanyja szépségét, és ennek tudatában gyerekkorától arra készült, hogy az életben sokra vigye. A legszínvonalasabb oktatásban részesült, tanult táncolni, énekelni, színészi leckéket vett, házuknál a legkiválóbb magántanárok, operaénekesek és színészek adták egymásnak a kilincset.
A törekvő leány családi kapcsolatait kihasználva egyre többet járt előkelő társaságba, és idővel férjet is okosan választott. Charles-Guillaume Lenormant nem volt szemrevaló férfi, viszont ezt ellensúlyozni tudta a korban sokat jelentő lovagi címmel. Noha két gyermekük is született (a kisfiú hamar meghalt, a kislány tíz évig élt), meg kell mondanunk: Jeanne-Antoinette részéről ez nem volt több érdekházasságnál. Akkoriban azonban ebben nem volt semmi kirívó, hisz a legtöbb házasság érdekből köttetett.
Mindig van följebb
Férje révén még több előkelő kompánia nyílt meg Jeanne-Antoinette előtt, ő pedig azzal a titkos ambícióval vágott bele a társasági életbe, hogy becserkészi magának a nagy vadat. Addig-addig üldözte XV. Lajos királyt – többé-kevésbé szó szerint, mivel igyekezett mindenütt feltűnni, ahol az uralkodó is megjelent –, míg egy álarcos bálon sikerült lecsapnia rá. Magába bolondította a királyt, ami eleve nagyszerű teljesítmény volt – hát még ha azt is hozzávesszük, hogy a hivatalos szeretők sorában ő volt az első polgári származású nő.
Az asszony nem titkolta, sőt nagydobra verte a viszonyt: egész Párizs a király új szeretőjéről beszélt. Hamarosan már Pompadour márkinőként élvezte az új státuszával együtt járó fényűző életet. Villákat és kastélyokat vásárolt, valamint bérelt, de előszeretettel költött pénzt a kultúrára és a tudományokra is. A kor legnagyobb művészei folyamodtak a társaságáért és a pénztárcájáért.
Madame de Pompadour nem érte be annyival, hogy költötte a király pénzét: a magas politikába is bele akart szólni. Ha kellett buktatott és karriereket tört ketté. Főképp azok nem számíthattak tőle sok jóra, akik nyilvánosan kritizálni merték.
Pálfordulás
Bár eleinte óriási volt a szerelem, XV. Lajos és Madame de Pompadour testi kapcsolata alig öt esztendeig tartott. A márkinő kétszer elvetélt, és ez megviselte a szervezetét: leveleiből arra lehet következtetni, hogy egy idő után már nem kívánta a testi együttlétet – viszont nem egyszer személyesen választott szeretőt a királynak. Szeretőből így a király jó barátja lett, de arra mindvégig ügyelt, hogy az új szeretők ne tehessenek szert az övéhez fogható befolyásra.
Madame de Pompadour 43 évesen távozott az élők sorából. Nemcsak élete, halála is fényűző volt: a királyi palotában szenderülhetett örök nyugalomra, holott ez addig csak a királyi család sarjainak adatott meg. Halottaskocsiját ezüst selyemtakaróval borított paripák húzták, a szertartáson mindenki ott volt, aki számított.
