Mi és a fotós tanfolyam
Mondom a férjemnek, kár volt visszaadni a vállalkozói engedélyt, mert mától fotós leszek, amiből jó pénzt húzhatunk. Voltam ezen a fotós tanfolyamon, magyarázom neki, most már mindent tudok, amit kell. Ja, hogy ez csak az első óra volt? Mit számít az, az alapok megvannak, a többi meg tehetség.
Még jó, hogy senki nem hallotta, amit az imént a férjemnek mondtam az alapokról meg a tehetségről, morgolódom, amikor a házi feladatnak kiadott fényképet próbálom elkészíteni. Erősen zúgolódom, amikor az asztalra kitett köcsög nem olyan lesz a képen, ahogyan azt elképzelem. Pedig minden szabályt betartottam, amit az első órán mondtak a blendéről meg a zársebességről. Sőt, még a tanfolyamra velem járó kollégám, Nyírő András képeit is alaposan tanulmányoztam, aki persze már másnap teljesítette a kiadott feladatokat. Ötöst kapott. Na, és? Majd az enyém is ötös lesz, gondoltam akkor, most persze a századik elrontott felvétel után más a véleményem. De ezt úgy sem vallom be senkinek. Meg azt sem, hogy a tanfolyam előtt meggyőződésem volt, hogy zseniális képeket csinálok, mert istenadta tehetség vagyok. Persze az első órán az is kiderült, hogy még a fényképezőt sem tartom jól.
Na, de vissza a köcsöghöz, meg a frissen vásárol fényképezőmhöz, amit szülinapi ajándékként kikunyeráltam a férjemtől – a szülinapom februárban van, még kicsit messze a tél, de kicsire nem adunk–, szóval felidézem, hogy a tanfolyam vezetője, Beliczay Laci mit mondott a zársebesség beállításáról. Kutatok a fejembe töltött információk között, meg erősen lapozom a jegyzetfüzetemet, és azt találom, hosszabb zársebességnél (1/60 alatt) már nagyon nehéz fixen tartani a gépet, nem is érdemes ezzel a magamfajta amatőrnek próbálkozni. Ezt is leírtam, bár gondolom, ezt nem Laci mondta, csak önkritikusan lejegyeztem. Ugyanakkor érdemes kísérletezni a zársebesség kézi beállításával, mert a kép részlet gazdag lesz, kijön a fény és árnyék közötti különbség.
Ez nekem való, gondolom, lehet vele majd művészkedni. Lövök is így egy képet a köcsögről, persze nem lesz jó. Homályos. Béna vagyok. Hogy lesz ebből új vállalkozás? A rövidebb zársebességről is lejegyeztem valamit: 1/250 körül van az optimális beállítás és olyan fotó készül vele, ami még a vízcseppet is megállítja. Forgatom a kezemben az új gépet és eszembe jut, hogy Laci megmutatta, ha az S-beállítást használom, a zársebességet én határozom meg fényképezés közben, a blendét a gép automatikája. Gyorsan mozgó dolgoknál rövid zársebesség szükséges, hogy ne mozduljon be a képen, amit fotózol. Hosszabb zársebességgel elérhető, hogy elmosódjanak a dolgok. Akkor érdemes a zársebességgel kísérletezni, ha futó embert, vagy gyors autót akarunk lefotózni, írtam le a füzetbe jó nagy betűkkel. Akkor gondolom, ez fontos információ lehet. Próbálom megjegyezni.
Ha a gépen található A-jelzéssel fotózok, épp ellenkezője a helyzet: a blendét határozom meg én, a zársebességet a gép. Ezt tutira össze fogom keverni, gondolom, ezért felírom egy sárga ragacsra és gépre ragasztom. És akkor mi is az a blende?, kérdi a férjem, amikor nagyképűen újságolom, amit az első órán hallottam. Pillanat, mondom, mindjárt jövök, csak mosdóba megyek, de szavad ne feledd! Naná, hogy most is a jegyzetfüzetben kutatok, nem a szappanok között. Azt olvasom a blendéről: azt mutatja meg, milyen nagyságú lyukon megy be a fény a gépbe. Ez annyira nem bonyolult, jól elő tudom majd adni a férjemnek. Ezzel nem is volt baj, de a második keresztkérdésnél újból elakadtam. Mert arról faggatott, mikor élesebb a kép, ha a fény kicsi lyukon érkezik, vagy ha nagyobbon? Fenébe, Beló mit is mondott? Mintha azt ecsetelte volna, hogy minél kisebb a lyuk, annál élesebb a kép. A férjem bőszen bólogat. Húsz év után most kell megtudnom, hogy ő is járt fotós tanfolyamra. A fotósok amúgy azt mondják: a legtöbb objektívnek f8 érték körül van a leg élesebb képe azon a ponton, ahova az élességet állítottam. A füzetembe megjegyzésként odakörmöltem: portrénál ne legyen minden éles, de tájképnél igen. Ok, értem, legalábbis mindaddig így gondolom, amíg ki nem próbálom majd. A férjemen nem merek kísérletezni, nehogy bekérdezzen, ezért egy nagy macit ültetek le, róla készítek portrét úgy, hogy a blendét jobban kinyitom. A kijelzőn mos 4-es értéket látok, erre állítottam be a gépet. Tájképnél majd átállítom 8 és 11 közötti értékre, mert azt írtam le, hogy úgy kell. A szobában ezt nehezen tudnám kipróbálni, várnom kell hétvégéig, akkor majd lencsevégre kapom a Balatont. Addigra össze kell szednem magam, nem éghetek be máris a második órán.
A fotózás szentháromságához – ez nem szakkifejezés, saját hülyeségem – tartozik még a fényérzékenység kérdése is, az ISO érték, amihez a füzetben egy keresztet rajzoltam, ki tudja miért, talán azért, mert később templombelső fényképezéséről is szó esett. A ISO tulajdonképpen fényérzékenységi mérték. Minél alacsonyabb az ISO érték annál kevésbé lesz szemcsés a fotónk. A füzetemben azt is leírtam, szemcsés egyenlő zajos, ami nyilván fotós szakkifejezés, mert Beló is így mondta, szóval meg kell jegyeznem, ha a nem létező fényképezési tudásommal akarok majd villogni. De félretéve a hülyeséget, azt azért fontos tudni, hogy akkor használunk magas ISO beállításokat, hogyha gyenge megvilágítással vagy rossz fény viszonyok között fotózunk. Na, itt jött szóba a templombelső, meg a 800-as ISO érték, ami nem az alapbeállítás, mert az a 100-as ISO.
Bevallom, teljesen lefáradtam szeretett fotós tanfolyamom első órájának végére, ahol Beló laza könnyedséggel azt is odavetette, a képkészítésnek csupán a fele múlik a megfelelő fényképezési technikán, a többi utómunka. Ezen bizony felszisszentem, mint azon, amikor egy plasztikai sebész hosszan bámult, majd felajánlotta, hogy jó áron megoperálná az orromat. De hát minek, csak jó fotózás és némi utómunka kérdése és holnaptól műtét nélkül is Pisze Matyi leszek.
