Olvasó nélkül a világ
Egyre kevesebb felnőtt olvas, és ez a gyerekekre is hatással van. Mit tehetünk ez ellen?
Minden szándékosság nélkül, véletlenül időzítve szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján és egyben a magyar népmese napján többek között erről beszélgettünk Helmich Katalinnal (HK), a Mesemúzeum vezetőjével és Csörsz Katalin (CSK) múzeumpedagógussal.
A napokban jelent meg az MKKE (Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése) szakmai és a Petőfi Irodalmi Ügynökség (PIÜ) anyagi támogatásával megvalósult, a TÁRKI (Társadalomkutatási Intézet Zrt.) által lefolytatott kutatás eredménye a magyar felnőttlakosság olvasási szokásairól. A számok nem túl biztatók, hiszen 15 év alatt 24%-ról 13%-ra csökkent azok aránya, akik rendszeresen, legalább hetente kézbe vesznek és olvasnak valamilyen könyvet.
Így olvasunk mi
Mennyit olvasnak a magyarok: az új felmérés fontos eredményeket hozott.
Mi lesz így a gyerekekkel? Hiszen az az általános prekoncepciónk, hogy olvasó gyerekekből lesznek majd könyvforgató felnőttek, és hogy a pozitív szülői minta visszafelé is hat: az olvasó felnőttek gyerekei válnak maguk is könyvmollyá. Vajon tényleg így van ez? Mit tehetünk azért, hogy minél több gyerek kapjon kedvet az könyvekhez? És egyáltalán miért fontos az, hogy a gyerekek olvassanak?
– A TÁRKI felmérése arra is rámutat, hogy főleg az elmélyült olvasásban romlottak az eredmények a felnőttek körében, hiszen híreket, cikkeket sokan olvasnak például a telefonjukon, könyvet viszont egyre kevesebben. A gyerekek körében is ez a tendencia?
CSK: – Magyartanárként is dolgozom, és azt tapasztalom, hogy a gyerekek körében is gyengül az értő, fókuszált olvasás képessége, annak ellenére, hogy nem feltétlenül olvasnak kevesebbet, mint mondjuk 15 éve. Az általam tanított általános iskolás korosztály még inkább könyveket olvas, mint internetes cikkeket vagy híreket.
HK: – Mivel a mai gyerekeknek már több impulzusra van szükségük ahhoz, hogy valami lekösse a figyelmüket, ezért már az 5–10 éveseknek szóló Mesemúzeumot is úgy terveztük meg, hogy minél több inger érje őket. A pár hete megnyílt, a 10–14 éveseket megcélzó Háromcsőrű Kacsa Történetalkotó Műhely esetében is a vizualitás mellett a szaglás, a hallás, a mozgás ugyanúgy szerepet kap a foglalkozásokon. Célunk, hogy az olvasást, a történetalkotást egyéni, magányos tevékenységből csoportos feladványokká alakítsuk, hogy minél közösségibbek és élménydúsabbak legyenek ezek az alkalmak, így szeretnénk minél több gyerek figyelmét ráirányítani a könyvekre.
Itt a Háromcsőrű Kacsa
Megnyílt a Háromcsőrű Kacsa Történetalkotó Műhely. Elsősorban a 10-14 éves korosztályt várják, de mindenkit szívesen látnak.
– Miért fontos, hogy a gyerekek olvassanak? Szerintetek mennyi és milyen könyveket kellene forgatniuk?
HK: – A könyvek, azontúl, hogy ismereteket adnak át, az élet sokszínűségét is megmutatják a gyerekeknek, hogy mennyiféle út, választás van és lehet, és hogy nem mindegyik vezet jóra. A jellemformálás is fontos szempont, a szépirodalom például segít a saját szerepük megtalálásában is. Ráadásul a sokat olvasó fiatalok árnyaltabban tudnak gondolkodni, több oldalt meg tudnak vizsgálni és kritikusabbak tudnak lenni, könnyebben felismerik, mi igaz és mi hamis. A kötelező és klasszikus olvasmányoknak is megvan a maga szerepük, összekapcsolják a tudást és közös hivatkozási alapot jelentenek. Ezek mellett persze kell a kortárs gyerek- és ifjúsági irodalommal is foglalkozni, mert azok meg a mostani életünkre reflektálnak.
– Mit tehet a szülő, aki olvasó gyereket szeretne nevelni?
– Olvassanak közösen! – vágják rá egyszerre.
HK: – Minden úgy kezdődik, hogy a szülő is olvas. A példamutatás és a közös olvasás élménye nagyon fontos. Kezdetben sokat kell mesélni a gyerekeknek, majd fokozatosan rávezetni őket az önálló olvasásra. A szülők egyébként ma már sokkal tudatosabbnak tűnnek ebben a tekintetben, már akinek ez a téma számít. Szerencsére több nagyon jó kiadó van, amelyek kifejezetten gyerek- és ifjúsági könyvekkel foglalkoznak, így bőven van miből válogatni.
– A háromévente kijövő PISA-tesztek azt mutatják, hogy a magyar gyerekek szövegértési képessége évtizedek óta lényegében stagnál, az OECD-átlag alatt van. A Mesemúzeummal és a Háromcsőrű Kacsával ti mennyit tudtok ahhoz hozzátenni, hogy többet és jobban olvassanak a gyerekek?
HK: – Azok a szülők, pedagógusok, akik elhozzák hozzánk a gyerekeket, eleve tenni akarnak ez ügyben, ez már pozitívum. Azt látjuk egyébként, hogy kilencéves korig a gyerekek ismerik a történeteket, a meséket, az óvoda ilyen szempontból jól teljesít. Mivel nálunk nem iskolai helyzetben vannak, nincs felmérés, feleltetés, így pozitív élményeket szerezhetnek az olvasásról anélkül, hogy teljesítménykényszer lenne. Arra is figyelünk, hogy akiknek valamilyen tanulási nehézsége van, az se maradjon ki a foglalkozásokból. A Mesemúzeumban évente átlagosan 15 ezren fordulnak meg, ebből 10-11 ezer gyerek. Reméljük, hogy a Háromcsőrű Kacsa is hasonlóan népszerű lesz, bár most a járványhelyzet eléggé megnehezíti a mi dolgunkat is, főleg, hogy így év elején az iskolák próbálják behozni a lemaradást, ami a tavaszi online oktatás miatt kialakult.
CSK: – A Mesemúzeumba sokan visszajárnak hozzánk egyébként, ez azt mutatja, hogy a gyerekek és a felnőttek is szeretik a foglalkozásainkat. Eddig főleg budapesti és környékbeli intézményekből jöttek a gyerekek, de bárkit szívesen fogadunk. Sőt azt látjuk, hogy azok, akik hátrányosabb helyzetű térségekből érkeznek, sokkal hálásabbak, és nagyobb élményt jelent nekik az itt eltöltött idő. Ahogy már szó volt róla, igyekszünk az olvasást és a történetalkotást közösségi tevékenységgé formálni, mert az együtt feldolgozott és létrehozott kis történetek összekovácsolják a gyerekeket. A Háromcsőrű Kacsában azok a gyerekek is sikerélményeket szerezhetnek majd, akik kevésbé verbális alkatok, hiszen játszhatnak a hangokkal, a mozgással, a szagokkal is. Szeretnénk egymásra épülő foglalkozásokat is tartani majd úgy, hogy közben kapcsolódjunk a tanmenethez is, így is támogatva a pedagógusok munkáját.
– A Háromcsőrű Kacsa elsősorban a felsős általános iskolásoknak szól. Amíg ezt a helyet is birtokba veszik a gyerekek, milyen könyveket ajánlotok nekik az ifjúsági irodalomból? Egy-egy klasszikust és kortársat javasoljatok, kérlek!
HK: – A klasszikusok közül Karinthy Frigyes Tanár úr kérem könyvét mindenképpen ajánlom. A kortársak közül pedig Zalán Tibor Rettentő görög vitéz című művét, amely régi, mitológiai történetet dolgoz fel nagyon friss, mai, olvasmányos formában.
CSK: – Molnár Ferenc Pál utcai fiúk ifjúsági könyve megkerülhetetlen. A mostaniak közül pedig Böszörményi Gyula Ambrózy báró esetei sorozatát ajánlom.
