A fehérférfi-probléma
Michael Sokolove arról elmélkedik, hogy a nemek közötti különbség politikai differenciát is jelent, mely minden újabb választási ciklussal egyre szélsőségesebbé válik.
Hátborzongató cikket közölt a minap a The New York Times. A lap pénteki számában hosszú elemzés foglalkozik a demokrata párti retorika szerint „elnyomó fehér férfiak” politikai preferenciáival és a velük szemben pozicionált nők választási orientációival. Az amerikai elnökválasztási kampány finiséhez közeledve a hajdan mértékadó újság a vad politikai propaganda szócsövévé vált.
A lap régi szerzője, Michael Sokolove Miért nyer Trump fehér férfiakkal? című cikkében arról elmélkedik, hogy a nemek közötti különbség politikai differenciát is jelent, mely minden újabb választási ciklussal egyre szélsőségesebbé válik. „Ha jobban megnézzük, a nemek közötti különbség valószínűleg más nevet érdemel: legyen fehérférfi-szakadék vagy fehérférfi-probléma” – írja.
A jegyzet bevezetőjében aljas inszinuációktól sem mentesen rajzol képet arról, hogyan nézne ki a politikai térkép, ha csak fehér férfiak szavaznának. „Roy Moore szenátor képviselné Alabamát, ahol az állam fehér férfi szavazóinak 72 százaléka (és a fehér nők 63 százaléka) leadta szavazatát egy olyan férfira, akit egy 14 éves lány szexuális bántalmazásával, más kiskorú lányok szexuális zaklatásával vádolnak. (Moore tagadta a vádakat.) … Az Egyesült Államok teljes szenátusa másképp nézne ki … Barack Obama pedig soha nem lett volna elnök.”
Innen, Magyarországról nehéz megérteni, miért van Sokolove bögyében Roy Moore szenátor, de az biztos, hogy bárkit meg lehet vádolni bármivel. És ugye, amíg el nem ítélik, bizony ártatlannak kell tekinteni.
A továbbiakban a szerző teljes elmeszüleményt épít egy kétségtelenül jelenvaló, ám nem túl jelentős különbségre. „A november 3-át megelőző közvélemény-kutatások hatalmas nemi megosztottságot tárnak fel. Úgy tűnik, hogy a választópolgárok készen állnak arra, hogy Trump elnököt nagy különbséggel elűzzék. De nem a férfiak. A The New York Times és a Siena College legfrissebb közvélemény-kutatása szerint a férfiak 48 százaléka támogatja Trump újraválasztását, szemben Joe Biden 42 százalékával. A nőknél ez az arány 35 százalék Trump javára és 58 százalék Bidennek.”
A „hatalmas nemi megosztottság” bemutatása után a szerző rákérdez: „Vajon miért van a férfiaknak és a nőknek – még néha az egyazon fedél alatt élőknek is – ennyire eltérő véleménye arról, hogy milyen kérdések számítanak igazán fontosnak, és milyen emberek alkalmasak arra, hogy vezetőink legyenek?” Felvetésére egy a férfiakra nézve „nem túl hízelgő” kutatással válaszol, amely szerint „a nők általában annak alapján adják le a szavazataikat, hogy mi lesz a legjobb a nemzetnek és a közösségeiknek. A férfiak sokkal öncélúbban szavaznak… Legfőbb gondjuk valószínűleg a megtakarítási számlájukon lévő egyenleg.” Összefoglalásként Melissa Deckmant, a marylandi Washington College politikatudományi professzorát idézi a szerző: „A nők az ország jóléte kapcsán gondolnak a kormányzásra. A férfiak sokkal inkább a pénztárcájuk szempontjából gondolnak erre. Az a fontos számukra, hogy mindez hogyan hat rájuk.”
Kis kitérővel azt is megtudjuk, hogy „a nők nagyobb valószínűséggel támogatják a szociális kiadásokra fordított kormányzati kiadásokat, és ez valószínűleg az egyik oka annak, hogy a nemek közötti különbség 1980-ban kialakult” . (Akkor is kicsivel több nő szavazott a demokratákra, mint a republikánusokra.) „Egyesek azzal érveltek, hogy a nemek közötti különbség azért alakult ki, mert a nők önérdekükből szavaztak.” (Hiszen akkoriban kezdtek elszaporodni ki a nők számára kétségtelen hátrányt jelentő egyszülős háztartások.) „Ám Martin Gilens szociológus, az UCLA Luskin Public Affairs iskolájának mostani közpolitikai osztályának elnöke vitatta ezt az elképzelést. Reagan első ciklusának végén, a Berkeley Journal of Sociology folyóiratban megjelent cikkében ezt írta: Nem hiszem, hogy az olyan női problémák, mint például az Esélyegyenlőségi Alkotmánykiegészítés (ERA), az abortusz kérdése vagy az elszegényedett nők növekvő száma elsősorban felelős a nemek közötti különbségekért, bár bizonyára szerepet játszhatnak benne. Úgy gondolom, hogy a nemek közötti különbség a férfi és a női értékek és személyiségek hagyományos különbségeit tükrözi, olyan különbségeket, mint a férfiak nagyobb versenyző kedve, a hatalom és az irányítás kérdéseivel kapcsolatos aggodalmak, valamint a nők nagyobb együttérzése és gondoskodó hajlama, az erő és az erőszak elutasítása és az interperszonális kapcsolatokkal való nagyobb törődés.”
Újabb kutatási eredmény következik: „A Rutgers Egyetem mai Amerikai Nők és Politikai Központjának 2012-es jelentése áttekintette a közvélemény-kutatások eredményeit, és összefoglalta a férfi és női választókat megosztó kérdéseket. Megállapította, hogy a nők nagyobb valószínűséggel támogatták a kormányzati beavatkozásokat, a garantált egészségügyi ellátást, az azonos neműek házasságát és a lőfegyverek korlátozását. A férfiak politikai nézeteit sokkal inkább egyfajta individualista szemlélet alakította – állapította meg a jelentés –, az érzés, hogy a kormánynak nem kellene ennyire segíteni.”
Majd jön a magyarázat, ezúttal dr. Deckmantól, a Washingtoni Főiskola professzorától, aki így fogalmaz: „Azt várjuk, hogy a nők gondoskodóak legyenek… Többet foglalkoznak a gyerekekkel, az idős szülőkkel. Ez elég univerzális az egész világon, de itt, az Egyesült Államokban tartós magatartás.”
Különösen feltűnő Sokolove igyekezete, hogy a témához keverje valahogy az abortusz körüli vitákat, amelyeknek szemlátomást semmi közük a nemekhez. Az 1980-as választással kapcsolatban megjegyzi, hogy „Reagan beleillett a republikánus párt abortuszellenes politikájába, annak ellenére, hogy Kalifornia kormányzójaként aláírt egy liberális abortusztörvényt”. A Rutgers Egyetem jelentéséből pedig kiemeli, hogy a nők „nagyobb valószínűséggel támogatták a korlátozások nélküli legális abortuszt, bár a közvélemény-kutatások a férfiak és nők körében időnként meglehetősen egyenlő támogatottságot mutatnak az abortusz ügyében”.
A következtetés magától adódik, ki sem kell mondani: a férfiak önző, egoista lények, nem úgy, mint a nők, akik minden döntésükben a közösséget képviselik. A felvetés mögött ott lappang a kortárs feminista mozgalom minden bárgyú előítélete, mely a nők jelentősebb közéleti szerepvállalásától várja a társadalmi viszonyok javulását.
A következő felvetés már az amerikai politikai térkép felé mutat. A szerző szerint az „Európában és más nyugati demokráciákban élő nők ugyancsak nagyobb valószínűséggel szavaznak a baloldali jelöltekre, de a nemek közötti különbségek általában szerényebbek. Ennek oka – mondta Rosie Campbell, a londoni King’s College politikájának professzora – az, hogy az Egyesült Államok politikai pártjai által felvetett kérdések nemi szempontból is megosztók. A szociális jóléti programok, a közegészségügyi kérdések, az abortuszvita, a fegyvertartás problémája máshol többnyire nincsenek az asztalon.”
Ugyanakkor Amerikában „a két nagy párt egyszerűen nemek és fajok szerint pozicionálta magát… A Republikánus Párt a fehér férfiakat és a fehér férfiként gondolkodó embereket igyekszik megszólítani. Ha egy közvélemény-kutatás ilyen kérdéseket fogalmaz meg: Egyetért azzal, hogy Amerika egyre puhábbá és nőiesebbé válik?, akkor – dr. Deckman szerint – az igennel válaszolók erőteljesen republikánusok.
A Demokrata Párt a nők és a színes bőrű emberek pártja, akik még megbízhatóbb demokraták, mint a nők. Mindemellett egyre inkább a főiskolán végzettek pártjává is válik: szeptember végén a Washington Post–ABC News közvélemény-kutatásában Trump nyolc százalékponttal vezet a diplomás fehér férfiak körében és 39%-kal a főiskolai végzettség nélküli fehér férfiak között. Más szavakkal a fehér egyetemi végzettségű férfiak egyre inkább úgy szavaznak, mint a nők és a színes bőrűek. Ezek az emberek egyre szorosabban összefoghatnak, hogy elhárítsák a fehérférfi-szavazás legszélsőségesebb megnyilvánulásait.” Azaz Trump újabb elnöki ciklusának esélyét.
Hogy ez miért olyan fontos, arra is kitér a The New York Times uszítása. „Trump szinte minden korábban létező megosztottságot kiszélesített Amerikában, és nehéz elképzelni olyan jelöltet, aki alkalmasabb lenne a nemek közötti szakadék kanyonná szélesítésére.”
A propagandaanyag választási esélylatolgatással zárul: „A nemek közötti különbség nem válik el a státushoz kapcsolódó nőgyűlölettől. Néhányan azt állítják, hogy ez a valódi nőgyűlölet. Mindenesetre nemzetünk megtört kultúrájának jele, hogy a férfiak és a nők nem tudnak megegyezni az alapvető erkölcsi kérdésekben: az integritás és az emberi tisztesség fontosságában, a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjaival való humánus bánásmód kérdéseiben vagy abban, hogy méltó-e az az ember nemzetünk vezetésére, aki látszólag lefizetett egy pornósztárt, hogy hallgasson.
Bármi történhet még most és november 3. között, de Trump esélyei talán olyan gyorsan és erősen halványulnak, hogy Biden megnyerheti a férfi szavazatokat – bár nem a fehérférfi-szavazatokat.”
