Az elveszített bizalom
Az Egyesült Államokban az emberek médiába vetett bizalma alacsonyabb, mint valaha – olvasható az Axios egy hónappal ezelőtti jelentésében. Mi lehet az oka ennek a történelmi bizalomvesztésnek? Valóban csak az internet a felelős, ahogy azt sokan hiszik?
Az Egyesült Államokban a médiába vetett hit történelmi mélypontra süllyedt – derül ki az Axios felméréséből, amely szerint a megkérdezettek csupán 46 százaléka bízik a sajtó hírközlésében. A képet árnyalja, hogy a közhiedelem, mely szerint a republikánus választók szinte egyáltalán nem, míg a demokrata szavazók pedig csak kicsit nem bíznak a médiában, további igazolást nyert. A felmérés szerint ugyanis a republikánus szavazók csupán 18 százaléka bízik a médiában, miközben a demokratáknál ez a szám 57 százalék (ha valaki most a fejét vakarná, hogy hogyan jön ki ebből a kettőből a 46 százalék, az vegye még figyelembe a párt nélküli válaszadókat). Ezek a számok – amik egyébként elég lehangolók – egyáltalán nem meglepők, ha figyelembe vesszük, hogy az Egyesült Államok legnagyobb hírszolgáltatói (a klasszikus sajtó képviselői) mára mind tagadhatatlanul balra tolódtak (kivéve a Fox, amely meg ugyanennyire jobbra). Ennek fényében a konzervatívok 18 százalékos eredménye nem is szorul további magyarázatra, azonban a baloldali média munkatársainak elég nagy pofonnak hathatna az nem túl veretes 57 százalék. A sajtó okolhatja ugyan Trumpot a bizalomvesztés miatt, ám abban bizony nekik maguknak is hatalmas szerepük van – állapítja meg Matt Taibbi baloldali újságíró, publicista a blogposztjában.
A publicista a bizalomvesztés okát a sajtó két káros szokásában látja: egyes lehetséges történetek riadalomkeltő felvezetésében, majd elengedésében, amikor az mégsem történik meg, valamint az erős kettős mércében. Az első probléma kapcsán Taibbi vagy fél tucat olyan hírt elevenít fel az elmúlt évekből, amikor egy sztorit a sajtó nagy csinnadrattával felkonferált, majd úgy engedte el, mintha sosem írtak volna róla, amikor az végül nem következett be. Például a választás előtt sok hírt lehetett olvasni egy esetleges orosz beavatkozásról, amikor viszont Biden nyert, akkor lehozták, hogy ez volt minden idők legtisztább választása. Hogy mi lett az orosz beavatkozással, azt sosem tudtuk meg – lamentál Taibbi.
A média kettős mércéjét Taibbi a Washington Post zavarba ejtő szerkesztői kinyilatkoztatásával példázza, miszerint a sajtó hibát követett el az elmúlt években akkor, amikor a saját berkeikben hagyták megszólalni a szerintük szélsőjobboldali hangokat a „kétoldalúság rozsdás pajzsa mögé bújva” – jelezve, hogy náluk ilyesmire ezentúl nem kell számítani.
Taibbitől elrugaszkodva fontos megemlíteni, hogy a bizalomvesztés hiánya nem egyedül a baloldali média műve, ugyanis a médiának megszavazott bizalom nem az elmúlt években zuhant be az Egyesült Államokban. Michael Schudson, a Columbia Egyetem újságírói tanszékének professzora szerint a sajtó iránti bizalom már az 1970-es évek óta (egész pontosan Nixon óta) csökken, valamint más kutatások szerint az USA bizalmi válsága kiterjed az emberek egymásba és kormányukba vetett hitére is, melyek szintje szintén esett az elmúlt évtizedekben.
Globális perspektívába helyezve a képet pedig további felmentést nyerhet az amerikai főáramú baloldali média a teher egyedüli cipelésétől, hiszen a Reuters Institute 2019-es kutatása szerint szerte a nyugati világban esik a médiába vetett bizalom (igaz, ők csak az elmúlt pár év trendjét nézték).
Kézenfekvőnek tűnhet a médiával szembeni szkepticizmus növekedését összekötni az elmúlt bő egy évtizedben felszínre törő társadalmi feszültségekkel, azonban ez hiba lenne. Ezeknek a folyamatoknak ki kellett volna hatnia a társadalom egyéb intézményrendszereibe vetett bizalomra is (hiszen hihetnénk, hogy az elégedetlen emberek a jelenlegi status quót okolják a problémáikért), azonban az Edelman PR- és marketing-tanácsadó cég kutatásai szerint a nyugati világban az emberek bizalma csak nőtt az általuk vizsgált „intézményrendszerekben” (ezek a kormány, amiben az emberek egyébként a legkevésbé bíznak; a média, az NGO-k és a vállalatok, amikben a nyugati emberek a leginkább bíznak jelenleg). Látszólag tehát a médiának egyedül sikerült elveszítenie az emberek bizalmát (az Edelman szerint a kormányok sem zártak szép évtizedet ilyen téren), ez pedig külön magyarázatot érdemel.
Ahogy az elmúlt évtizedekben a média egyre jobban átalakult, és ahogy a hírek az újságpapírokból először a televíziókba, majd végül az internetre költöztek, az emberek információbősége úgy növekedett. Ezt az információbőséget sokan csak az internetnek tulajdonítják, azonban ez hiba lenne, hiszen, mint azt láttuk, az USA-ban például a bizalomvesztés már az 1970-es években elindult, amikor az emberek még csak hírből sem hallottak az internetről. Tagadhatatlan, hogy a világháló, ahol boldog-boldogtalan elmondhatja a magáét, később a végtelenségig tolta (és globálissá tette) az információbőséget, de azt fontos látni, hogy ez a trend már a televíziózás elterjedésével elkezdődött, amikor a hírek szerepe is felértékelődött.
A már idézett Michael Schudson szerint a sajtó az 1970-es évektől kezdve folyamatos átalakuláson ment keresztül. Míg a hírek korábban csak arra koncentráltak, hogy „ki, mit, hol és mikor?”, a hírterjesztők rájöttek, hogy a „miért?”-et is nekik kell szolgáltatniuk az embereknek, így a tényszerű hírközlés mellett előtérbe kerültek az elemzések. Az elemzések pedig, miközben valóban sokat segítenek eligazodni a zajban, egyre inkább feltöltődnek ideológiával.
Az internet ezt az átideologizálást csak felgyorsította, ahogy a sajtónak el kellett kezdenie a kattintásokért versenyezni, így egyre inkább célszerűvé vált konkrét célközönségeket kiszolgálni, amelyek szeretik azt hallani, amiben ők alapvetően hisznek.
