A történelem fekete-fehérben
Donald Trump új ötlete: hozzuk vissza a hazafias oktatást az iskoláinkba.
Az angolszász országokban a liberális világnézet (gazdaságilag neoliberális, kulturálisan balliberális) teljes hegemóniával uralkodik a felsőoktatáson. Nincs új a nap alatt annak tekintetében, hogy a fiatal egyetemisták mindig is sokkal liberálisabbak voltak, azonban amikor a világnézetük intézményesítésre kerül és a ’cancel culture’ mindenkit kirekeszt, aki nem osztja a főáramú véleményt, akkor már lehet, hogy túl messzire ment a rendszer. Olybá tűnik, hogy a progresszív gondolkodás már nem csak az egyetemeken terjed, hanem az általános és középiskolákban is – legalábbis erre utal Donald Trump új ötlete: „hozzuk vissza a hazafias oktatást az iskoláinkba”.
Revizionista történelemoktatás?
Donald Trump szerint „a baloldali lázongás és rendbontás a több évtizedes baloldali iskolai indoktrináció közvetlen következménye” – utalva ezzel a május óta tartó BLM tüntetésekre. Az elnök szerint a revizionista történelemoktatás vezetett ide, melynek keretei közt a gyerekeknek azt tanítják az iskolában, hogy Amerika az elnyomás alapjaira épült, nem pedig a szabadság eszményére – ahogy azt az alapító atyák gondolták. Az elnök szerint így a gyerekeket arra tanítják, hogy Amerika eredendően gonosz és rasszista, miközben szerinte arra kéne nevelni őket, hogy szeressék hazájukat. Trump ennek kapcsán a New York Times esszésorozatát is kritizálta, a Projekt 1619-et, mely a rabszolgatartás szemszögéből próbálta értelmezni Amerika történelmét (1619-ben érkezett meg az első rabszolgahajó Afrikából Virginiába). A Projekt 1619 vezető újságírója, Nikole Hannah-Jones Pulitzer-díjat is kapott az esszésorozatért, ami sok iskolában a tananyagba is bekerült. Ez ellen próbál most fellépni Donald Trump.
Kinek a történelme?
Magyarországról nézve nehéz lehet megérteni pontosan, hogy miért is olyan kényes téma ez. Az Egyesült Államok lakosságának 13%-a fekete, ami körülbelül 42 millió embernek felel meg (2019-es adatok szerint). Ez 42 millió ember, akiknek a felmenői évszázadokon át éltek elnyomásban, majd sokáig másodrendű polgárként, így evidens, hogy ők máshogy látják országuk történelmét, mint mindenki más. Nem kell messzire mennünk, hogy erre magyar példát is találjunk, elég csak átpillantani keleti szomszédainkhoz és megnézni, hogy ők miként is értelmezik Kárpát-medence történelmét. Nem akarok most igazságot tenni, hogy melyik nézőpont a helyes, mert a lényeg itt csak annyi, hogy az Egyesült Államokban ugyan ez a helyzet – a fekete emberek teljesen máshogy élték meg az elmúlt évtizedeket, mint a fehérek. Mindezek fényében abszolút indokolt egy olyan történelmi nézőpont is, ami az afroamerikaiak szemszögéből meséli el ugyanazt a históriát. Amilyen nemesnek és megérthetőnek tűnik viszont a gondolat, annyira el is lehet rontani ennek implementálását. Itt is, ahogy a BLM tüntetéseknél tették, egyszerűen átestek a ló túloldalára.
Másik nézőpont helyett revizionizmus
A másik nézőpont bemutatása nagyon fontos egy olyan sokszínű országban, mint az Egyesült Államok, azonban ennek nem kellene azt jelentenie, hogy eddigi fehér történelmüket feketére cserélik. Rettentően kétszínű és káros a hamis objektivitás álarca mögé bújva arra nevelik a gyerekeket, hogy szülőföldjük eredendően gonosz és rasszista. Mai szemmel nézve, napjaink erkölcseihez mérve természetesen elfogadhatatlan a rasszizmus és a rabszolgatartás, de ennek kapcsán csak ugyan azt lehet elmondani, mint a szobordöntésekkel kapcsolatban: miért is kéne két-háromszáz évvel ezelőtti emberek cselekedeteit a mi erkölcsei értékeinkhez mérni? Lehet (kell) arra nevelni a gyerekeket, hogy a rasszizmus az rossz, de lehet ezt úgy is csinálni, hogy közben nem fordítom szembe az afroamerikai gyereket a mellette ülő fehér diáktársával valami olyanért, amit a felmenői tettek. A történelmet talán lehet objektíven is tanítani anélkül, hogy csak tovább szítaná az így is egyre jobban elmérgesedő közhangulatot.
Nem csak a történelem az, ami áldozatául esett a fekete revizionizmusnak.Ott van az irodalom is, ahol a legnagyobb alkotókat veszik ki a tankönyvekből pusztán azért, hogy teret engedjenek a színesbőrű íróknak is. Miért kell az egyiknek kiesnie, hogy a másik beférjen? Miért nem lehet mind a kettőt megtanítani? A válasz egyszerű: mert ez már nem a látásmód tágításáról szól, hanem a látásmód helyettesítéséről. Nagyon fontos, hogy a fehérek megértsék fekete polgártársaik történelmét és fájdalmait, de nem kell közben bennük bűntudatot kelteni. Nem kell túlkompenzálni. Az Egyesült Államok politikailag és kulturálisan megosztottabb, mint valaha és ez többek közt az ilyen egresszív és szélsőséges politikák felemelkedésének köszönhető (az, hogy miért nyernek egyre nagyobb teret a szélsőségek – mindkét oldalon – már egy egészen más téma, amelynek elsősorban gazdasági és jövedelmi okai lehetnek – mondja ezt egy közgazdász hallgató).
Nagy kérdés, hogy Trump miféle patrióta tantervvel készül előrukkolni. Közel sem biztos, hogy ezzel egyenesbe tudná hozni a jelenleg balra húzódó oktatást, mert ő is pont annyira könnyen áteshet a ló túloldalára (amin azért nem sokan lepődnénk meg), mint azok, akik ellen ő éppen küzd.
Lehet, hogy túl sokat várok el, és lehet hogy nincs is olyan, hogy objektív történelemoktatás? Eleve, mit tekintünk objektívnek, ha a történelemről beszélünk? A történelemi objektivitás ugyanolyan, mint a hírekben – objektív az, ha elmeséljük, hogy pontosan mi is történt, mindenféle kommentár nélkül. Azonban az, hogy mit is mesélünk el már nagyon nem mindegy, mindent pedig nem lehet, mert nincs rá kapacitásunk.
Egy merész ötletet még itt hagynék a végére: mi lenne, ha köztes úton járva az oktatás megszűnne a politikai propaganda eszközének lenni?
