Ezen dolgoznak: nőnek nőtől is lehessen gyereke
A társadalom nem áll át olyan gyorsan a mindenféle nemű családok elfogadására, mint ahogy azt bizonyos körökben remélik, így egyre agresszívabban próbálják ráerőltetni a világra eszméiket. Most éppen egy új tudományos eredmény lehet a bölcsek köve, melynek segítségével akár két nőnek vagy két férfinek, sőt, egyszerre akár több embernek is lehet biológiailag közös gyermeke.
In vitro ivarsejt szaporodás
Mielőtt azonban eltemetnénk a klasszikus családmodellt, előbb tisztáznunk kell, milyen új folyamat is tenné lehetővé azonos nemű emberek számára a biológiailag közös gyermeket. Az angolul in vitro gametogenesis (avagy csak I.V.G, ahol az in vitro azt jelenti, hogy üvegben vagy petricsészében) névre hallgató folyamat lényege egy 2006-os eredmény. Ekkor Japánban rájöttek arra, hogy hogyan lehet bármilyen emberi sejtet őssejté alakítani. Ez azért kulcsfontosságú, mert az őssejtekből bármilyen további sejtet ki lehet tenyészteni, legyen szó akár bőrsejtről vagy a sokkal bonyolultabb neuronról. A nagy áttörés, aminek a mi sztorinkhoz köze van, alig pár éve érkezett, amikor rájöttek hogyan tudnak az őssejtekből működőképes ivarsejteket előállítani. Egyelőre csak egereken tudtak sikeres kísérleteket elvégezni, az emberi tesztelésre még várni kell, de ha eljön, az fenekestől forgathatja fel világunkat – remélik legalább is az LMBTQ közösségben.
Embereknél a folyamat úgy zajlana, hogy két embertől, legyenek azok bármilyen neműek is, sejtmintát vesznek, ami akár egy hajszálból is kinyerhető. Ebből a sejtmintából először is őssejteket csinálnak, amiket arra használnak, hogy egy petesejtet és egy hímivarsejtet hozzanak létre. A petesejtet laboratóriumi körülmények között megtermékenyítik, majd valaki kihordja, hiszen embrióból csecsemő nem tud az anyaméhen kívül kifejlődni (bár ennek lehetősége távolról azért már kacsingat felénk).
Na és a lombikbaba program?
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miben más ez, mint a már évtizedek óta létező lombikbaba program. A fontos különbség éppen abban áll, ami miatt az LMBTQ aktivisták némelyike is ráugrott a történetre. Egy lombikbaba esetében feltétlenül szükség van egy nőre és egy férfira, hiszen a petefészek és a sperma labori előállításához mindenképp női petesejt és férfi hímivarsejt szükségeltetik. Az I.V.G-nél viszont, ahogy azt már fentebb olvashatták, bármilyen nemű emberek, bármilyen sejtje elég az ivarsejtek labori előállításához.
De, ha van lombikbaba program (angolul I.V.F.), akkor kinek kell az I.V.G. a meleg párokon kívül? Nos, egy a Bioethics című tudományos folyóiratban megjelent esszé szerint a különböző nemű párok hiába férnek hozzá az I.V.F.-hez, azaz a lombikbébi programhoz, 50%-uk a kezelés után is gyermek nélkül marad. Számukra az I.V.G. nagyobb sikert biztosíthat. Mindezek mellet vannak emberek, akiknek az ivarsejtjeikből labori körülmények között sem lehet termékeny ivarsejteket alkotni, így nekik is segíthet a program. Végül pedig érdemes lehet még a 40 év fölötti nőkre is gondolni, akik vagy már egyáltalán nem, vagy csak nagyon nagy kockázatok mellet tudnak gyereket vállalni. Szóval a programnak megvannak a maga előnyei, lehetőségei a hagyományos családi keretek között is, amihez képest a New York Times szerzői kizárólag a klasszikus családmodell széthullásáról fantáziálnak a kutatásokról beszámolva.
Többszülős háztartások?
Az I.V.G legnyilvánvalóbb alkalmazása természetesen a meleg párok utódnemzését tenné lehetővé. Az amerikai liberális elit lapja ennek kapcsán ünnepli a maga „szép új világának” eljövetelét. A New York Times szerint ugyanis nem csak az azonos nemű pároknak lenne érdemes fontolóra venni a programot, amint az az emberek számára is elérhető lesz. A cikk szerint, amint a lehetőség megvalósul, menten újra kell gondolnunk mindent, amit eddig a szexről és a férfi-női kapcsolatról tudtunk. Amennyiben nem kell se szex, se férfi és nő egy utód nemzéséhez, akár a kapcsolataikban sokat csalódott, de egymásban töretlenül bízó barátok is vállalhatnak gyereket úgy, hogy mindeközben a génállományukat is továbbörökítik. Sőt, akár több ember génállományát is össze lehetne keverni egy embrióba, ha valakik, mondjuk, 3-an vagy 4-en akarnak egy gyereket nevelni. Mivel nem lesz szükség se nőre se férfira, se anyára se apára, se szexre, mi szükség marad a házasság és a család klasszikus modelljére? – teszi fel a kérdést a New York Times.
Itt akár egy szomorú ponttal le is zárhatnánk a Frankenstein-fantáziát, amely minden függőségtől, azaz minden emberi kapcsolattól megszabadítaná a világot, s a társadalmi hálózatok helyére technikából és marketingből összegyúrt kohéziót állítana, de akadnak, akik igazi Mengele-koncepcióval folytatják az ábrándozást. A dizájner-babák lehetőségéről merengve a New York Times újságírója rámutat, hogy ezzel a programmal egyszerre több embriót is létre lehet hozni, hogy aztán a boldog szülők kiválaszthassák közülük a legideálisabbat, ami persze az újságíró szerint nem ok arra, hogy a programot elvessük, vagy különösebben féljünk tőle. Nem fejtegeti tovább, de nyilván érzi, hogy a lehetőség – enyhén szólva – elég sok etikai kérdést vet föl.
Ahogy a történet kezd egyre hátborzongatóbb lenni, úgy fontos megjegyezni, mindez még csak a jövő vészjósló zenéje. Több évtized választ el attól, mire a program odáig jut, hogy emberek rendszeresen használhassák, de az erkölcsi vita már elkezdődött róla. A New York Times most kesztyűt csapott a normalitás képébe, bízva az új Wunderwaffe erejében, amelyet hamarosan bevethetnek a klasszikus családmodell felszámolásáért vívott harcukban. Forrás: nytimes.com
