Így reguláznák meg a közösségi médiát
A világháló valósággal forrong, mióta a közösségimédia-platformok egymás után tiltották le a leköszönő amerikai elnök, Donald Trump profilját.
Sokak szerint a lépéssel a Twitter és társai átléptek egy már eddig is feszegetett határt a szólásszabadságban, és itt az ideje végre állami szinten megregulázni a globális techcégeket. Hiába védekeznek a nagyvállalatok azzal, hogy egy magáncég olyan tartalmat enged az oldalán, amilyet ő jónak lát, mára a napnál is világosabb: ezek a cégek túl nagyra nőttek már ahhoz, hogy az ő jó belátásukra bízzuk, ki és mit mondhat az online térben.
Átlépték a Rubicont
Már évek óta téma, hogy a közösségimédia-platformoknak túl nagy súlya van a szólásszabadság és a nyilvánosság területén. Mindez bizonyságot nyert, amikor elsőnek a Twitter úgy döntött, hogy letiltja Donald Trump akkor még hivatalban lévő amerikai elnök fiókját azok után, hogy a hívei megrohamozták a kongresszust. A Twittert ezek után követte a Facebook és a Google is, amelyek Trump YouTube-csatornáját lőtték ki pár nappal később, ezzel szinte teljesen kizárva az amerikai elnököt az internetes térből, valamint a nyilvánosságból.
A döntést azzal indokolják, hogy a kongresszust megrohamozó tömeget Trump hergelte fel, miután hetekig próbálta megkérdőjelezni a novemberi elnökválasztás eredményét mindenféle választási csalásra hivatkozva (egyébként Trump jogi kereseteit minden érintett állami főügyész, de még a legfelsőbb bíróság is lesöpörte az asztalról). Nehéz eldönteni, hogy Trumpnak személyesen mekkora felelőssége is van abban, hogy szélsőséges szavazói megrohamozták a törvényhozás épületét, azonban akár hiszik, akár nem, ez most csak másodlagos kérdés. Az igazi az, hogy a közösségimédia-platformok mégis milyen alapon „ítélik el” Trumpot azelőtt, hogy bármilyen törvényes bíróság megtenné ezt. Korábban már mi is írtunk arról, hogy jó az, ha ezek a techcégek fellépnek az összeesküvés-elméletek ellen, ám olykor nem is olyan egyszerű eldönteni, hogy mit kellene letiltani és mit nem, valamint veszélyes lehet, ha ezt a döntést egyedül az érintett cégek hozzák meg.
Az összeesküvés-elméleteken túl fontos felismerni, hogy az internet mára a politikai nyilvánosság fő terévé is vált. A világháló és a közösségi média ókori hasonlatokkal élve egy modern agóra, napjaink Forum Romanum-ja, és komoly következményi lehetnek annak, ha magáncégek dönthetik el, kinek is adnak helyet a felületükön. Ennek kapcsán Schiffer András is megfogalmazta véleményét az egyik tévéműsorban: „Onnantól kezdve, ha egy platformszolgáltató nincs megkerülhető helyzetben, ha nincs szabályozás alá vonva – nincsenek jogállami garanciák, például hogy egy tiltást meg lehessen támadni a bíróságon –, akkor két pillanat alatt ezek a cégek le tudják nyelni a politikai nyilvánosságot és ezen keresztül a politikai hatalmat.”
Mit lehet tenni?
Ezt a veszélyt most, olybá tűnik, a politikai elit is elismerte, így sok országban napirendre került a kérdés, hogyan kellene megvédeni a felhasználók szólásszabadságát a közösségi médiában. Az elmúlt napokban olyan magas rangú politikusok, mint Angela Merkel vagy a francia pénzügyminiszter, Bruno Le Maire is aggályaikat fejezték ki Trump letiltása kapcsán, idehaza pedig Varga Judit igazságügy-miniszter épp egy Facebook-posztban fogalmazta meg problémáit. „A social media szolgáltatók titokban, politikai céllal úgy korlátozzák a felhasználói profilunk láthatóságát, elérését, hogy arról mi ne tudjunk. A techcégek ezzel minden alapvető demokratikus jogi normát megszegnek, amely a nyugati típusú kultúra alapját jelenti” – írja az igazságügyi miniszter.
A közösségi médiát nem egyszerű megregulázni, de nem is lehetetlen. Az elmúlt években több országban több olyan politikai kezdeményezés, olykor konkrét intézkedés is született, mely a Facebookot és társait igyekezett korlátok közé szorítani. Az Európai Unióban pár éve lépett életbe a GDPR, mely a felhasználók adatainak felhasználásáról és tárolásáról rendelkezett. Ezenkívül Németországban és Ausztráliában is érvénybe léptek olyan jogszabályok, melyek az államok szerinti kártékony tartalmak elleni komolyabb fellépést sürgették: Németországban a „nyilvánvalóan illegális tartalmakat” 24 órán belül törölnie kell a szolgáltatónak, különben több millió eurós bírságra számíthat, Ausztráliában pedig a Cchristchurch-i terrortámadás facebookos élő közvetítése után léptek életbe hasonló rendelkezések.
A fenti intézkedések megmutatják, hogy igenis meg lehet regulázni a techcégeket, azonban nagy különbség, hogy míg a fent említett intézkedések bizonyos tartalmak tiltását sürgették, napjaink mozgalma pont bizonyos tartalmak tiltása ellen tör lándzsát.
Lengyelországban például múlt héten nyújtottak be egy törvényjavaslatot, melynek célja, hogy megakadályozza a közösségi oldalakat a kifogásolható tartalmak törlésében – amennyiben az adott közlés nem szegi meg a lengyel törvényeket. A szólásszabadság védelméről elnevezett törvény értelmében a lengyel kormány alapít egy úgynevezett szólásszabadság-tanácsot is, amely elrendelheti, hogy a Twitterhez és a Facebookhoz hasonló oldalak állítsák vissza a letiltott tartalmakat és profilokat – írja a Qubit.
Egy ilyen lépés akár itthon is elképzelhető lenne, azonban a nemzetállami intézkedéseknek is megvan a maga veszélye, ahogy arra Mayer Erika ügyvéd felhívta a figyelmet, amikor az Index vonatkozó kérdéseire válaszolt: „Egy ekkora vállalatnak a magyar piac kicsi, és ha neki nem tetsző jogszabályok születnek, legfeljebb kivonul, és nem nyújt szolgáltatást tovább magyar nyelven. Lengyelországban van egy olyan jogalkotási elképzelés, hogy a Facebook önkényes és átláthatatlan döntéseit egy helyi hatóság felülbírálhatná kérelmek alapján, de azt nem tudom, hogy ezt hogyan kényszerítenék a Facebookra. A nemzetközi szintű vagy uniós szabályozásnak nagyobb a realitása.”
Mayer Erika nem is jár túl messze az egyik lehetséges megoldástól, hiszen az Európai Bizottság már decemberben előhozakodott két nagyszabású törvénytervezettel (Digital Services Act és Digital Markets Act), melyek az internetes üzleti életben tennének rendet (minden interneten szolgáltatást nyújtó vállalatra ugyanazok a szabályok vonatkoznának, függetlenül a méretüktől vagy a profiljuktól). Bár ezeknek a törvénytervezeteknek elsősorban az üzleti életben lesz relevanciája, megmutatják, hogy a közös fellépés járható út lehet.
Erkölcsi dilemmák
A közös uniós fellépésre viszont minden bizonnyal még sokat kell várni. A nagy várakozás közepette viszont számos ország – köztük Magyarország is – elindulhat a maga útján, ami a fent említett gyakorlati probléma mellett érdekes erkölcsi kérdéseket is felvethet. Az internetes nyilvánosság feletti kontroll hatalmas politikai fegyvert jelenthet, ami viszont nemcsak a privát cégek kezében sülhet el rosszul, hanem egyes kormányok birtokában is.
A tartalmak állami kontrollja demokratikus országokban még nem tűnik komoly erkölcsi problémának, hiszen ilyen helyeken a szólásszabadság törvényei a demokratikus népakaratot, a társadalom értékrendjét tükrözik. Mi van azonban az autoriter, esetleg egyenesen diktatórikus országokkal? Szaúd-Arábiában például bármennyire is kontroll alatt tartja a kormány a helyi internetet, a közösségimédia-tartalmakat közvetlenül nem tudja befolyásolni (ehelyett pusztán letartóztatják azokat, akik például kormánykritikus véleményt fogalmaznak meg a Twitteren). Mi lenne viszont, ha a platformoknak mostantól idomulniuk kéne a szaúdi törvényekhez, és még csak meg se jelenhetnének a kormányellenes hangok? Erkölcsileg elfogadható lenne, ha a közösségimédia-platformok fejet hajtanának az állami cenzúra előtt? Aligha.
Jelenleg a diktatórikus rezsimek sok helyen engedik a közösségi média jelenlétét országukban, még ha ezzel teret is adnak az elégedetlen hangoknak (persze mindenki tudja, hogy aki nyilvánosan elégedetlenkedik, az tulajdonképp céltáblát rajzol a saját homlokára). Ezeknek az elnyomott nemzeteknek a közösségi média az utolsó pislákoló szikra az elnyomás homályában, és ha globális trendé válik a közösségi média állami felügyelete, félő, hogy ez a pislákoló fény is végleg kihunyhat.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy sok helyen ne lenne igenis indokolt a közösségi média helyi rendszabályozása, azonban fontos látni, hogy a nyilvánosság kontrolljával járó hatalom mindenképp komoly felelősséggel jár, legyen az bárki kezében is. A cégektől épp azért kell részben elvenni a kontrollt, mert helyi szinten nem lehet őket felelősségre vonni.
