Meghurcolás, kirúgás? – Csak egy rossz poszt a Facebookon

Bajba került a Metropolitan múzeum kurátora. Keith Christiansen egyéni véleményt fogalmazott meg, miközben a közösségi médiában nincs helye másnak, csak az aktuális tömegmozgalom melletti kiállásnak – A New York Times cikkét szemlézzük.

Vigyázz, mit posztolsz!

Ha valaki tanulmányt akarna írni a Black Lives Matter mozgalomról, egészen nyugodtan adhatná munkájának „A jelenkor erkölcsei a múltban” címet. Fiktív művünknek napról napra íródnak új fejezetei, ahogy egyre több szobrot és emlékművet akarnak világszerte elbontani, mivel napjaink erkölcsszemüvegén keresztül nézve a múlt visszásnak tetszik. A legtöbb nagyvállalat, híresség és közszereplő természetesen szolidaritását fejezi ki a mozgalom iránt, vagy ha nagyon nem ért vele egyet, akkor is szó nélkül hagyja a témát, nehogy hátránya származzon az elszánt kisebbséggel szemben megfogalmazott vélemény miatt. Akadnak azonban kevésbé megfontolt emberek is, akik nem a legjobb időzítéssel állnak elő egy minden józan megfontolás szerint ártatlan üzenettel. Később persze nem győznek a publikum bocsánatáért esedezni. Mindez Keith Christiansen-ről jutott eszembe, aki a világ egyik legnagyobb múzeumának, a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum (röviden MET) egyik kurátora.

Üzenet a legrosszabb időzítéssel

Keith Christiansen 1977 óta dolgozik a MET-nél, ahol mára az európai festmények részlegének a kurátorává avanzsált, azonban most majdnem sikerült ezt a nagyszerű életpályát lerombolni egy túlontúl őszinte Instagram-poszttal. Június 19-e az Egyesült Államokban a rabszolgaság eltörlésének emléknapja, ami nagyon fontos az afroamerikai közösségekben. Erre az elmúlt hetek történéseiből fakadó feszültség különösen ráerősített. A MET kurátora ezen a jeles napon posztolt az Instagram-on egy tollal és tintával készült képet – ismeretlen alkotótól – amin egy bizonyos Alexandre Lenoir francia történész látható, ahogy a nagy francia forradalom fanatikusaitól próbálja megóvni a Saint Denis-i templomban található királyi sírhelyeket, bennük megannyi értékes műkinccsel. Christiansen ezt írta a kép alá: „Alexander Lenoir a Saint Denis-i sírokat elpusztítani vágyó forradalmi fanatikusokkal küzd. Mennyi nagyszerű műalkotás veszett már el csak azért, hogy megszabaduljunk múltunk egyes részeitől, amivel már nem értünk egyet. És milyen hálásnak kell lennünk az olyan emberekért, mint Lenoir, aki tudta, hogy a sírok mind művészeti, mind történelmi értéke túlmutat az adott pillanatban éppen meghatározó társadalmi és politikai felforduláson, változáson”. A gondolattal persze lehet vitatkozni, de vita helyett ez alkalommal is népítélet lett. Sokan felháborodtak a kurátor posztján, a fő problémájuk az volt, hogy Christiansen tulajdonképpen fanatikusoknak nevezte a BLM-aktivistákat, valamint az, hogy ezt éppen a rabszolgaság eltörlésének emléknapján tette. A kurátor azóta törölte Instagram-fiókját és megkezdődött kanosszajárása.

Bocsánat, Bocsánat…

Természetesen mind Christiansen és az őt foglalkoztató múzeum is előállt az ilyenkor kötelező sablonos bocsánatkérő üzenetekkel. A kurátor többek közt azt írta, hogy posztja hiányolta a kellő tudatosságot, és ezért félreérthető lett a bejegyzés, ráadásul egy nagyon fontos napon. Mindemellett hozzátette, azon emberek emlékműveit, akik rasszista ideológiákat és rendszereket pártoltak, nem szabad dicsőíteni, vagy nem szabadna olyan helyen lenniük, ahol további fájdalmat okozhatnak.

A múzeum részéről az intézet igazgatója, Max Hollein szabadkozott a sajtónak, egyebek mellett kijelentette, hogy az intézmény elhivatott a sokszínűség fejlesztésében, legyen szó a kiállított műtárgyakról vagy a szakmai stábról, valamint világossá tette, hogy a kurátoruk megnyilvánulása nem tükrözi az intézmény álláspontját.