Növényvédő virággyilkos

Vajon egyfajta növényrasszizmusról van itt szó?

Miközben Bordeaux polgármestere, az Európai Zöldpárthoz (EELV) tartozó Pierre Hurmic a karácsonyfa-állítás hagyománya ellen emel szót, s halott fákról, meg a növények jogairól beszél, azonközben suttyomban virágcsokorral indul meglepni valakit. A csokrétás fotó persze rögvest felkerült a Facebookra, s mindjárt ráborította a politikusra a komment-dézsát.

Minden eladó

Annak idején, mondjuk, a tizenkilencedik század derekán döbbenten szemlélte a hagyományos hétköznapok népe, miképpen válik áruvá az élet. Saint-Simon, Fourier vagy akár Marx kapitalizmuskritikája, Madách londoni jelenete mutatja, hogy a kor mindenféle írója, költője, filozófusa és kávéházi véleményvezére rémülten meredt a piacra vitt valóságra. – Minden eladó – ismételgette szomorúan a régi értékek összes őrizője, miközben az új világ valamennyi szerencselovagja adott s vett, bármi is akadt keze ügyébe.

Igaz, tegyük gyorsan hozzá, szinte egy évszázad sem kellett, s megtanultunk együtt élni a kalmár-kapitalizmussal, szabályoztuk, megreguláztuk, kijelöltük határait, megmondtuk, mi lehet áru, s mi biztosan nem az. És ha az olcsó ügyeskedés igyekszik is néha arrébb tolni a határokat, azért ma már egyértelmű: vannak határok, és nem eladó minden.  

A huszonegyedik század elején, íme, új meglepetést dobott elénk a fejlődés. A kommunikációs hálózatok terjedése, a közösségi oldalak átütő sikere, az új tömegmédiumok mindent átszövő burjánzása nemcsak kérdéseinket alakította át, de valóságészlelésünket is. Ha annak idején mindent eladónak láttunk, most úgy tűnik, minden, minden csak propaganda. Az információ értékét nem tartalma adja, hanem hatékonysága. Ha eredményesen bevethető egy cél érdekében, mindegy, hogy igaz vagy hamis.

Halott növények

Itt áll előttünk Bordeaux polgármestere, Pierre Hurmic. Ügyes politikus. Úgy beszél, ahogy választói hallani akarják. Amúgy Bordeaux fontos város, mindeddig konzervatív fellegvárnak számított. Két polgármesteréből is miniszterelnök lett. Jacques Chaban-Delmas 1969 és 1972 között irányította a francia államot, Alain Juppé pedig 1995 és 1997 között vezette Franciaországot. Most Európai Zöldpárthoz (EELV) tartozó városvezető szorgalmaz mindenféle merész újításokat, remélve, hogy hívei megtartják székében, vagy – ki tudja – akár a Matignon-palotába is eljuttatják majd.

Hogy persze annyi környezetvédő, fa- és növényvédelmező lenne Franciaországban, hogy a kedvükért érdemes lenne megtagadni a karácsonyi ünnep legfontosabb szimbólumát, a karácsonyfát, az nem valószínű. Tény azonban, hogy 2013 óta meredeken emelkedik a bevándorlók száma Bordeaux-ban. Ma közel húsz százalékkal több a jövevény, mint tizenöt évvel ezelőtt. Négerek, arabok, főleg afrikaiak. A francia törvények szerint a bevándorlók akkor is szavazhatnak az önkormányzati választásokon, ha amúgy nem állampolgárok. Pierre Hurmic pedig az elemzések szerint igen sokat köszönhet nekik.

Hogy Hurmic szavazói kedvelik-e a karácsonyfát vagy nem, azt persze nem tudhatjuk. Hogy azonban a polgármester szerint elfogadhatatlan hagyomány él a városi polgárság körében, azt tudjuk.

A minap arról beszélt, hogy 2020 végéig el kell fogadni egy, a „fák jogairól" szóló megállapodást, ezért aztán szóba sem jöhet a hagyományos decemberi 24-i karácsonyfa-állítás Bordeaux főterén. „Ez az egész nem illik a mi növényzet-újratelepítési koncepciónkba" – fogalmazott. Közösségi oldalán meg újra és újra szót emel a karácsonyfa-állítás hagyománya ellen, jelezve, hogy a kivágott fák „halottak”.

Minden propaganda

A csavar a dologban az, hogy a növényvédő elöljárót most lefotózták egy csokrétával, amely szemlátomást metszett virágokból, hogy úgy mondjam, „halott”, de legalábbis haldokló növényekből áll.

A kérdés jogos: vajon egyfajta növényrasszizmusról van itt szó? Lehet, hogy Pierre Hurmic szerint a fenyők értékesebbek, mint a mezei virágok? Vajon miféle elvi megfontolás különbözteti meg a fákat, amelyeknek jogok kellenek, a jogok nélküli kiszolgáltatottságban tengődő virágoktól? És mit szólnak majd ehhez a kertészek meg a virágárusok? Nem is beszélve a tulipánexporton jól kereső Holland EU-szövetségesről, vagy a komoly vegetáriánusokról, akik bizonyára az új növényvédelemnek megfelelően fényevőként fejezik be életüket.

Ha a kérdésekre nem is adhatunk választ, a fénykép alatti komment-áradatból csemegézhetünk.

Egy megjegyzés szerint „Ijesztő ez a meggyilkolt virágcsokor!” Másik hozzászóló így ironizál: „Micsoda szemétláda! Virágot vágva! Remélem, hogy megbánta, és bocsánatot kért a bolygótól!” Megint más kuncogva teszi hozzá: „Ráadásul lenvászon inget visel. Tömeggyilkos!”

Vannak, akik a polgármester eredeti szófordulatát fűzik tovább. „Nagyon várjuk a Bordeaux-ban lévő hordók betiltását, ne feledjük, azok is csak halott fák…” Egy szellemes paródia így viszi végig a polgármester abszurd logikáját: „A bor halott szőlő. Ilyesmi többet nem lesz Bordeauxban. Nyugodj békében hírneves bordói!”

Én azonban csak azt hiszem, polgármesterünk – mint napjaink annyi picinyke politikusa – semmit nem gondol fákról, virágokról, de talán még állatokról és emberekről sem. Pusztán azon töri a fejét, hogyan tud olyasmit mondani, amit felkap a média, s aminek így szavazatokban is mérhető haszna tudna lenni.