A cipszer-tragédia
Kováts Judit Hazátlanok című regénye idén jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában. A könyvet a második világháború utáni kelet-közép-európai német kisebbséggel szemben elkövetett emberiségellenes bűnök ihlették.
A mű már megjelent Németországban. Ebből az alkalomból beszélgettünk a szerzővel.
– Eredeti foglalkozása történész és levéltáros. Hogyan vált tudósból szépíróvá?
– Nincs akkora távolság a kettő közt, mint hinnénk. Levéltárosként a reformkor a kutatási területem, de a közelmúlt történelme is érdekelt, a második világháború és amit utána el kellett szenvedniük a civileknek. Családi vonatkozásokat is említhetek. Édesanyám már nagyon beteg volt, ezért elhatároztam, hogy feljegyzem a fiatalsága emlékeit. Kerestem más rokonokat, főleg nőket, akik átélték az ostromot és utána a szovjet megszállást, s elkezdtem velük riportokat készíteni. Megdöbbentő volt, mennyi nő élt át nemi erőszakot, amelyet a Vörös Hadsereg katonái követtek el. Ezeket a beszámolókat felhasználva írtam a Megtagadva című első regényemet 2012-ben.
– Ez a téma az én családomat is érintette. Egy szakasznyi orosz katona megerőszakolta egyik nagynénémet, aki aztán soha többé nem tudott fölkelni az ágyból, és néhány évre rá bele is halt a gyötrelmekbe.
– Ilyen esetek százezerszámra fordultak elő Magyarországon a szovjet offenzíva során.
– Ezt honnan lehet tudni?
– Sokat elárulnak a levéltári dokumentumok. Abban az időben rémületes módon megugrott az abortuszkérelmek és a nemi betegségekkel orvoshoz forduló nők száma.
– Új regénye, a Hazátlanok a cipszerek, vagyis a szepességi német kisebbség háború utáni hányattatásáról szól. Mit lehet róluk tudni?
– Közvetlenül a második világháború után a kelet-közép-európai, tizenkét és fél milliós német kisebbség kilátástalan helyzetbe került. Bűnbakként bántak velük, el kellett hagyniuk az otthonaikat. Ez nemcsak a katonakorú férfiakra vonatkozott, akiket a Harmadik Birodalom szolgálatába kényszerítettek. Ők csak a kisebbség kisebbségét alkották, s őket is erőszakkal sorozták be a Waffen SS kötelékébe. A túlnyomó többség, csecsemőktől az aggastyánokig semmilyen szerepet nem játszott a háborúban, ártatlanok millióiról beszélünk. Sokuk szenvedett ugyanolyan pogromoktól is, mint a zsidó lakosság, tömeggyilkosságok áldozataivá váltak.
– Talán provokatív a kérdés, de szeretném tudni, gondolt-e arra, hogy már beforrt sebeket tép fel, hiszen itt józan ésszel felfoghatatlan, milliókat érintő tragédiák történtek.
– Adorno híres képtilalma adja meg erre a választ. Szerinte tilos az emberi szenvedés ábrázolása, mert a műalkotás egy párhuzamos valóságot hoz létre, ami megcsúfolhatja az áldozatok emlékét. Paradox módon Adorno ugyanakkor azt is állítja, hogy a művészet az egyetlen autentikus emlékezeti forma. Ezt az ellentmondást én úgy próbáltam feloldani a regényemben, hogy patikamérlegre tettem a borzalmakat: mi az, amit leírhatok és mit nem? Végül több szörnyűséget, tragédiát, sőt, tömegmészárlást hallgattam el, mint amennyit megírtam
– Miután a hétszáz éve a Szepességben letelepedett németséget bevagonírozták, majd Németországba deportálták, mi lett a sorsuk?
– A szövetségesek által szétbombázott Németországról beszélünk, ahol ennyi ember számára egyszerűen nem volt hely. A városok romokban álltak, a parasztgazdaságok megteltek menekültekkel, ezerlelkes falvakba hat-hétszáz földönfutót telepítettek. De ezzel korántsem volt megoldva a probléma. Más megoldás nem lévén, kinyitották az elnéptelenedett koncentrációs táborokat, és ezekben, például Dachauban helyezték el a sokaságot. A menekültekkel szemben erős ellenérzést táplált a német lakosság. Nem tekintették őket elég jó németeknek, hiszen fél évezrede vagy annál is régebben éltek már Csehszlovákiában, Romániában, a Baltikumban és a délszláv térségben. Az a mondás járta, hogy három csapás sújtja a kivérzett Németországot: a vaddisznók, a krumplibogarak és a menekültek.
– A Hazátlanok egy fiatal lány, a késmárki születésű Lili szerelmi története is, és végkicsengésében derűlátó.
– Lilinek német származása miatt bujkálnia kell a partizánok elől, sokáig tehetetlenül sodródik a történelem poklában. Hazátlanul küzd éhezéssel, betegséggel, családi tragédiákkal, mégis derekasan helytáll, s közben a humora és az életkedve sem hagyja el.
– Mi lett a sorsa ennek az elveszett generációnak?
– Ma már tudjuk, hogy ez a nemzedék kulcsszerepet vállalt Németország újjáépítésében és a demokratikus német identitás kialakulásában. Így az életük összegezve nevezhető akár sikertörténetnek is.
– Tragikus történelmi vonatkozásokat feldolgozó regényei elnyerték az olvasók tetszését. Hasonló témával foglalkozik jelenleg is?
– A tátrai folklórból merítek témákat, és meséket írok, ám ezek inkább a felnőtt olvasókat érdekelhetik majd.
