A költő, akit a III/III-asok figyeltek
Babosi Lászlóval, Ratkó József költő életművének kutatójával beszélgetett vendégszerzőnk, Gökhan Ayhan. Ratkó talán az első költő volt, aki a kommunizmus bűneire rámutatott.
Egyetemista kora óta figyelte a III/III, és az úgynevezett „ellenséges ellenzékiek” közé sorolta, akiket nacionalistának, magyarkodónak, revizionistának, az MSZMP és az SZKP politikáját bírálónak tartottak. Ratkó József műveiben valóban keményen kritizálta a szocialista valóságot. Törvénytelen halottaim (1971) című versében az 1956 után itthon maradt költők közül talán elsőként feszegette a Kádár-rendszer egyik tabuját, az 1956-os forradalmat. Babosi László, Költő a diktatúrában - Ratkó József pályaképe címmel írt könyvet a költőről.
– A „Ratkó-korszak” névadójáról, a nagynénjéről, Ratkó Annáról szóló versét 1958. november 4-én olvasta fel Szegeden, az Egyetemi Írók Munkaközösségének összejövetelén – mesélte Babosi László irodalomtörténész, Költő a diktatúrában – Ratkó József pályaképe címmel megjelent kötet szerzője. – A költemény a szabad véleményalkotás bátor megnyilvánulása volt, a diktatúra módszereit és a rendszer létjogosultságát kérdőjelezte meg. A felolvasás heves vitát, botrányt okozott az ortodox kommunista elveket valló társai és tanárai körében, a KISZ is elítélte Ratkót és költőbarátját, Nagyfalusi Tibort. A megyei napilap, a Délmagyarország hosszú cikkben támadást indított ellenük, „a szocializmustól idegen vadhajtások”-nak nevezve őket. Hamarosan elkészült az a III/III-as terv, amely Ratkót, Nagyfalusit és közös barátjukat, a már tanárként dolgozó Bécs Ernőt „Abszolút emberek” néven – egyébként nem létező – „ellenforradalmi” csoportosulásként figyelte meg, majd „dezorganizálással” robbantotta szét.
– A kutatás alatt felfigyeltél-e törésekre a pályán, ha igen, a körülményeiről mit tudsz mondani?
– A hatvanas évek közepétől egyre elismertebb alkotóként haladt irodalmi pályáján. 1975-ben megjelent Törvénytelen halottaim című könyve, s ezzel mintha egy korszak zárult volna le. A következő években aktívan tevékenykedett a közéletben. Ugyanakkor egyre kevesebbet publikált. Az útkeresés ideje volt ez: más típusú versekkel, új formákkal kísérletezett, közöttük több a kisebb, egyszerűbb, „töredékesebb” kompozíció. Néhány év múlva a drámaírásban, a színházzal való kapcsolatban találta meg az utat művészi továbbfejlődéséhez. 1985-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban bemutatott Segítsd a királyt! című műve az év drámája lett.
– Mit tudsz mondani ellenzékiségéről?
– Ratkó számos olyan társadalmi cselekvésben vállalt szerepet, amelyek a rendszer által meghúzott szűkös kereteket tágították. 1986-ban a XV. Tokaji írótáborban az alkotó szellem szabadságának védelmében mondta el gondolatait. Ugyanerre az évre, az 1956-os forradalom és szabadságharc 30. évfordulójára lefordította Szophoklész Antigoné című drámáját, határozottan megfogalmazva a jelennek szóló gondolatát: temetetlen holtakkal nem lehet együtt élni. A költő részt vett azokon az értelmiségi találkozókon, amelyek az 1987-es Lakitelki Találkozóhoz, a Magyar Demokrata Fórum létrejöttéhez vezetettek.
– Hogy látod, Ratkó mennyire van jelen az irodalmi kánonban?
– Sokfajta irodalmi kánon létezik. A posztmodern szemléletű kánonképző irodalmi összefoglalókban nem szerepel a neve, mivel Ratkó világképe, a léthez, a nyelvhez, az igazsághoz való viszonya nem felel meg a posztmodern kritériumrendszernek. Ugyanakkor a hagyományosabb, nem a nyelvfilozófia bázisán alapuló értelmezők kiváló tanulmányok sorát írták róla az elmúlt évtizedekben. Jánosi Zoltán például tanulmánykötetet és a teljes életművet elemző monográfiát adott közre a költőről.
– Miért éppen Ratkó életművével kezdtél el foglalkozni?
– Nagykállóból származom, gyerekkoromban Ratkó József volt a helyi könyvtár igazgatója. Gimnazistaként kezdtem el olvasgatni a verseit, amelyek nagyon tetszettek, és Dinnyés József Ratkó-dalai is erősen hatottak rám. Később felfedeztem, hogy sok műve nem került bele a könyveibe. Ezeket elkezdtem összegyűjteni. Érdekelt Bartók életműve, a Németh László által felvetett úgynevezett bartóki modell. Ezt Ratkó is behatóan tanulmányozta, különösen Lendvai Ernő Bartók-értelmezését. Ratkó feleségétől kölcsönkaptam férjének a bartóki modellről írt töredékeit, amit rekonstruáltam.
– Miután beleástad magad Ratkó életébe, másképp olvasod a könyveit? Hozzátett-e az alaposabb megismerés a szépirodalmi munkái megértéséhez, befogadásához?
– Ratkó művei rendkívül pontosak, tömörek, jól érthetőek. A korba ágyazott részletes életrajzot a történeti értéke és érdekessége miatt írtam meg történész szemmel, nem a művek jobb megértése végett.
