Andrzej Sapkowski: Viharidő – könyvajánló

Ríviai Geralt, a vaják, egyike azoknak, akik képesek legyőzni az embereket fenyegető szörnyetegeket. De vajon mi tette a lengyel író hősét világsikerré?

Andrzej Sapkowski könyve klasszikus fantasy-történet vagy legalább is annak látszik. A főhőst feladatában varázsjelek, főzetek és a vajákok büszkesége segíti – valamint egy acél és egy ezüst kard. Viszont egyszer fordul a kocka és egy balul elsült megbízatása során kardjait elveszíti. Nem is habozhat, gyorsan vissza kell szereznie a különleges fegyvereket, mert boszorkánymesterek szőnek ellene ármányokat, és az egész világban sötét fellegek gyülekeznek.

A kardkeresés során egy démonidéző rejtélyét, egy furcsa hajóutat és egy meglehetősen fordulatos királyi esküvőt követhetünk végig, miközben felbukkan a régi barát, és ahogy a régi barátok tenni szokták, a megfelelő pillanatban a főhős „segítségére siet”, akár akarja a vaják, akár nem.

A kötetről:

Ez a kötet Andrzej Sapkowski utolsó regénye a Vaják-világban, és a sagához csak könnyű szállal kapcsolódik, de a szerző nem okoz csalódást: ismét egyszerre szembesülünk népek sorsával és az egyes ember drámájával, de mindezt ismét olyan gazdag képzeletvilággal ötvözve és olyan humorral tálalva, ami letehetetlenné teszi a könyvet. Ez a könyv közvetlenül a sorozatot nyitó, „Az utolsó kívánság" című kötet legelső története előtt játszódik, amikor is Geralt Foltest lányát, Addát igyekszik megmenteni nyomasztó átka alól. A regény számos apró epizódból áll össze, így aztán sokkal inkább tűnik egyfajta kalandgyűjteménynek, vagy ha úgy tetszik, a Viharidő mellett ez a kötet nyugodt szívvel viselhetné az Életképek egy vaják mindennapjaiból alcímet is. Most is viharos időket éltünk át kedvenc hősünkkel karöltve. Minden úgy kezdődött, hogy Geraltot Kerackba fújta a szellő, ahol Kökörcsin is időzik. Az ő kettejük kalandjából eddig jó nem sült ki, most sincs ez másképp. És persze ismét terítékre kerül a xenofóbia, a gyűlölet, a féltékenység, az arrogancia és a kapzsiság számtalan formája és szintje.

Az író megreformálta a fantasy műfajt:

Az izgalmas kérdés mégis, az, hogy miképpen lesz egy lengyel szerző világhírű alkotóvá. Andrzej Sapkowski elmondása szerint 1986-ban fia unszolására írta meg a könyvet, aki akkoriban a Fantastyka magazin lelkes olvasója volt. A történetet később jelentősen bővítette és saját univerzumot alkotott hozzá, amely három rövid történetet tartalmazó könyvből és öt regényből áll. A sorozat különlegessége, hogy a megszokott fantasy-elemeken túl Sapkowski  jelentős teret engedett a szláv mitológiának is. A könyvek jellegzetes hangulatú vegyülékét így a népmesék, a klasszikus fantasyk és a szerzői irónia mellett a kelet-európai középkor és a szláv-lengyel mitológia adja. 

Persze a pogány szlávok mitológiájára vonatkozó hagyomány nagyon hiányos és homályos. Az ősi szláv hitvilág 3000 év alatt folyamatosan alakult ki és változott, viszont állandó kapcsolatban volt a germán regékkel, így egy azzal összevethető, mégis sok egyedi elemmel gazdag mitológia jött létre. A fantasy műfaj úgy alakult ki Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, hogy a germán-kelta hitvilágból merített. Kelet-Európában nem is volt olyan író, aki igazán nagy sikert ért el a fantasy területén. Ezért is mondhatjuk azt, hogy Andrzej Sapkowski a szláv mitológiai elemeivel megreformálta a fantasy műfaját. De ez nem lehetett könnyű, hiszen az első könyvet még a rendszerváltás előtt írta, amikor az írók legálisan nem engedhették szabadon a fantáziájukat.

Érdekességek:

A World Fantasy Életműdíjjal kitüntetett szerző Vaják-sorozatával nemzetközi sikert aratott, könyvei alapján képregények és számítógépes játékok is készültek, 2019-ben pedig a Netflix forgatott belőlük sorozatot Henry Cavill főszereplésével. A CD Projekt lengyel játék kiadó, egy számítógépes játékot is készített a witcher univerzum alapján, mely 2007. októberében jelent meg The Witcher néven.

Így vélekednek az alkotásról:

„Milyen jó volt újra elengedni a gyeplőt! Nem kötni a sztorit és a szereplőket az egyébként kiválóan felépített grandiózus világhoz, hanem most engedni a szavakat nyargalni ide-oda, ahova kedvük tartja. Mert ez egy ilyen karakter és párbeszéd központú gyűjtemény lett. Újra. Hasonlóképp mint az első két könyv ahol szintén ilyen könnyedén ugrottunk egy mélyebb mondanivalótól egy kicsit lazább eresztésű novellához. Sapkowski szokatlanul jól érzi az emberi lélek mélységeit, a csalfa szerelemtől kezdve a becsület megítéléséig, de mielőtt maga alá temetne ezek súlya, már jön is az elengedés, egy Kökörcsin belépő vagy Geralt fanyar vállrándítása képében. Nem mindig sikerül ez az egyensúly, de most nagyon pazar lett. Érezni hogy ez megint felszabadulva íródott, és a mondatokból hosszan lehetne idézni gyöngyszemeket. A tv sorozathoz pedig nagy reményeket fűzök, mert azt ígérték kimondottan a könyveket veszik alapul..." - Hanaiwa, a moly.hu lelkes olvasója.

„Elsősorban azoknak ajánlanám a könyvet, akik olvasták az előzményeket (azaz az utózmányokat, hiszen egy nulladik kötetről van szó), bár ők velem együtt meg úgyis fogják venni, ezért inkább azt mondanám, hogy mindenkinek érdemes beszerezni, aki szereti a fantasy műfaját, de akik lemaradtak a többi részről, egy rakat poént nem fognak érteni. De ők is kapnak egy jó nagy dózist a vaják-feelingből, és minden valószínűség szerint remekül fognak szórakozni, hiszen Sapkowski kiválóan ír. Mivel az übermenő kardok ezúttal nem álltak Geralt rendelkezésére, ezért a vajákképességei kerültek előtérbe, amelyekről több érdekességet is megtudhatunk. és egy új szörnyfaját, a rókanőt is megismerhettünk (erről szól a mostanában megjelent képregény is, amit már nagyon régen megrendeltem, de még mindig nem ért ide hozzám, remélem, azt is minél előbb olvashatom), a kalandok gyorsan peregnek, unalom egy szál sem, együltő helyemben olvastam végig az egész könyvet." - FilmBaráth kritikája a smokingbarrels.blog.hu-ról.

Így vélekednek az íróról:

„Egy ember aki megmutatta, hogy a Fantasy műfajban még mindig nincs minden megírva, egy ember aki közép-Európából – a legváratlanabb helyről – reformálta meg a műfajt és egy sötét-Saga amibe az írója minden emberi gyarlóságot, igazságtalanságot és reményvesztettséget beleépít, hogy megmutassa: nem létezik happy end." - Doge, a moly.hu lelkes olvasója.

„Ritka, hogy az ember (lánya) tíz oldal elolvasása után úgy döntsön, új kedvenc írót talált magának és még kevésbé valószínű, hogy utána ne gondolja meg magát igen-igen gyorsan. No, Sapkowski pont ilyen író." - Gulo_gulo, a moly.hu lelkes olvasója.