Az elveszett könyvek jegyzéke
Az emberi tudás sosem volt még olyan koncentrált, mint ma, az internet korában, ahol pár kattintással akár az emberiség teljes történelmét elérhetjük. Korábban egy ilyen koncentrált tudástár – mondjuk egy könyvtár, ahol a világ minden könyve megtalálható – teljesen elképzelhetetlen volt. Nem így gondolta viszont Kolumbusz Ferdinánd, a nagy Kolumbusz Kristóf fia, aki a XVI. század hajnalán eldöntötte, hogy összegyűjti a világ összes könyvét.
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy szerintem mi a modern világ legnagyobb találmánya, akkor kétségkívül az internet lenne rá a válaszom. Az internet érdemeit nem is nagyon kell taglalnom, bár kiemelném a számomra legjelentősebbet: tulajdonképpen az emberiség történelmének minden tudásához (és hülyeségéhez) percek alatt hozzáférhetünk. Az internet előtt ilyen tudástárként egyedül a könyvtárak szolgáltak, de értelemszerűen még a történelem legnagyobbjai sem közelíthették meg az internet által nyújtott információbőséget. A könyvtárak továbbá szét vannak szórva a világban, így egy teljes emberi élet is kevés lett volna végigjárni mindet, és mindent elolvasni – gondolná az ember. Kolumbusz Ferdinánd (spanyolul Hernandó Colón), Kolumbusz Kristóf fia viszont egészen más véleménnyel volt erről: elhatározta, hogy össze fogja gyűjteni a világ összes könyvét egyetlen hatalmas könyvtárba.
Míg Kolumbusz Kristóf az ismeretlen tengerek felfedezésén fáradozott, (törvénytelen) fia, Kolumbusz Ferdinánd egy nem kevésbé nemes feladattal foglalkozott: az emberiség minden addigi tudását próbálta egy gyűjteménybe összeszedni – a világ összes könyvét, minden nyelven és bármilyen témában. Ferdinándot ráadásul nem pusztán a nagy klasszikusok érdekelték, hanem napjaink kutatóinak nagy szerencséjére tulajdonképp mindent megvásárolt és összegyűjtött, amit csak papírra nyomtak, legyen szó politikai pamfletekről, mindenféle útmutatókról, szórólapokról vagy kocsmai poszterekről.
Edward Wilson-Lee, a Cambridge Egyetem munkatársa, Kolumbusz Ferdinánd életrajzi kutatója (akinek Ferdinándról írt életrajzi könyve pár éve jelent meg A zátonyra futott könyvek katalógusa címmel; ez magyarul még nem jelent meg) szerint Ferdinánd osztozott apja nézőpontján, miszerint a Spanyol Királyság nemsokára meghódítja a világot. Viszont míg a nagy felfedező a gyakorlatban is segítette a spanyolokat e cél elérésében, Ferdinánd inkább azon ügyködött, hogy kiépítse a leendő világbirodalom központi tudástárát.
Kolumbusz Ferdinánd 1509-ben állt neki ambiciózus terve kivitelezésének, és habár lehetetlen munkára vállalkozott, így is szép eredménye lett a gyűjtögetésnek: Ferdinánd a könyvtárába körülbelül 15-20 000 könyvet és iratot gyűjtött össze. Ez a mennyiség mai szemmel elsőre tán nem tűnik túl soknak, azonban Ferdinánd gyűjteménye nagyobb volt, mint bármely korabeli könyvtáré. Az összeszedett könyvekről és iratokról Ferdinánd csapata jegyzéket is írt, amiben a művek rövid leírásán kívül az is szerepelt, hogy hol, mikor és mennyiért vásárolták őket. Így született meg a 16 kötetből álló Libro de los Épitomés, ami a modern történészek és irodalomtörténészek számára igazi kincsesbánya lehet, hiszen ez a legátfogóbb irodalmi összefoglaló a XVI. század elejéről. Ráadásul számos olyan művet is tartalmaz, amelyek ma már nem fellelhetők.
Kolumbusz Ferdinánd 1539-es halála után a gyűjteménye, köztük a Libro de los Épitomes a sevillai katedrálisba került, ahol a hanyag bánásmód és az olykori árvizek meglehetősen megtépázták azt. Az évszázadok alatt az egykor 15-20 000-es gyűjtemény körülbelül négyezer példányra redukálódott, szerencsére viszont az index nagy része megmenekült. A 16 kötetből 14 túlélte a történelem viharait, és jelenleg a sevillai Kolombina Könyvtárban vigyáznak rájuk.
A két elveszett kötetből az egyik pár évvel ezelőtt előkerült. A könyv az elmúlt évszázadokat Dániában, a Koppenhágai Egyetem Arnamagnæan Intézményének könyvtárában töltötte. Guy Lazure, a kanadai Windsor Egyetem professzora éppen az egykori izlandi tudós, Árni Magnussen gyűjteményét tanulmányozta, amikor szemébe ötlött a vaskos, kétezer oldalas kötet. Az Arnamagnæan-gyűjtemény elsősorban az izlandi és a skandináv nyelvemlékeknek ad otthont, mindössze 22 spanyolul írott példánnyal, így nem csoda, hogy sokan átsiklottak felette. A későbbi vizsgálatok megerősítették, hogy Guy Lazure valóban a Libro de los Épitomes egy példányát találta meg.
Edward Wilson-Lee a The Guardiannak adott interjújában a következőképp fogalmazott: „Ez egy elképesztően fontos felfedezés, és nem csupán azért, mert újabb betekintést nyerhetünk abba, hogy hogyan is olvastak az emberek ötszáz éve, hanem azért is, mert olyan könyvek összegzései vannak benne, amik ma már nem is léteznek, amik ezeken az összefoglalókon kívül más formában már sosem lesznek olvashatók.”
Wilson-Lee egy kutatótársával – az Arnamagnæan Intézmény együttműködésével – éppen az újonnan felfedezett kötet digitalizálásán dolgozik, de tervben van Ferdinánd teljes könyvtárának feldolgozása is.
