Baj van a humorral
Felvidéken, vagy ahogy mi nevezzük, a Felvégen, szinte minden háztartásban van egy Duba Gyula könyv. Akinek nincs, az vélhetően nagyon fiatal.
Volt egyszer egy Madách Könyvkiadó, azon belül pedig az 1950-ben indult Magyar Könyvbarátok Köre ami 1980-ig könyvklubként is működött. Évente 4-5 könyv jutott el így a szlovákiai magyar háztartásokba kedvezményes áron. E könyvek között szerepeltek többek között Duba Gyula művei is, melyek közül a legismertebb az 1967-es Baj van a humorral és az 1977-es Ívnak a csukák.
Nekünk otthon az író Európai magány című könyve van a könyvespolcon. Felviszem a teraszra, és miközben rálátok a Kis-Kárpátok hegyeire, elmerengek gyökereimen, identitásomon, többnyelvűségemen és írói magányomon. Azon az jelenlegi kérdésen töprengek lapozgatva a kötetet, hogy európaiságom a mű 1987-es megjelenése óta aktualitásában hol tart éppen most. Kellek-e ebben a szükségszerűségben, és kisebbségi íróként van-e talaj a lábam alatt. És a „kollektív magány” fogalma, melyet Duba könyvében elemez (Fábry Zoltán, a „stószi remete” után szabadon), sosem volt időszerűbb fogalom, mint napjainkban.
Duba Gyula író idén ünnepli 90. születésnapját, melyre a Szlovákiai Magyar Írók Társasága egy baráti beszélgetésre invitálja a köszönteni szándékozó olvasók táborát július 29-én délután három órától a Pozsonyi Magyar Intézetbe (Štefánikova 1).
Én is ott leszek. A még mindig kölyökszemű, fiatalos hangú mesélő huncut, kíváncsi tekintetét szeretném megörökíteni, és viszem az összes Duba Gyula kötetet dedikáltatni.
Isten éltesse az írót erőben, egészségben, békében, szeretetben és alkotó energiái teljében.