Előretolt Helyőrség a Felvidéken is
Felvidékiként, vagy hazámból szakadt magyarországi lakosként, de ha úgy tetszik, Szlovákiába visszaköltözött magyarként folyamatosan keresem a határokon átívelő lehetőségeket, azokat az eszközöket, amelyeknek köszönhetően eltolódnak a határok, és mindenki úgy élheti meg az anyanyelvét, ahogyan ő azt lelke mélyén legjobban vágyja. A témáról annak apropóján beszélgetünk Szentmártoni Jánossal, az Előretolt Helyőrség lapcsalád főszerkesztőjével, hogy július 21-én végre a Felvidéken is útjára indult a lap a Magyar7 havi mellékleteként.
– Igen, nagy öröm ez, így már Illyés ötágú sípjából megszólalt a negyedik is. Az anyaországi 2017 végén, az erdélyi 2018 nyarán, a vajdasági pedig az év őszén indult. Mindegyik helyi szerkesztőséggel működik, amelynek tagjai nem csupán kiváló alkotók maguk is, de jó ismerői szűkebb hazájuk irodalmi-kulturális értékeinek. Az idén tavasszal elindult helyorseg.ma portálon mindegyikből találni olvasnivalót, így már a Kárpát-medence (sőt, a világ) bármely pontjáról is tájékozódni tud a kortárs magyar irodalom és kultúra iránt érdeklődő. Hadd soroljam fel a felelős szerkesztőket: Bonczidai Éva (Magyarország), Farkas Wellmann Endre (portál), Gruik Ibolya és Mihályi Katalin (Vajdaság), Hodossy Gyula (Felvidék), Sántha Attila (Erdély). Terveink közt szerepel a kárpátaljai melléklet elindítása is.
– Látja maga előtt, ahogy a családi, vasárnapi ebédnél a kamasz gyerek kiteszi a leves elé a lapot és elolvassa valamelyik kortárs író novelláját? Hogyan lehet rászoktatni a mai generációt az olvasásra?
– Nem könnyű feladat valóban. Valószínűleg nem a kamasz vesz a kezébe manapság (sem) újságot, de a szülei vagy nagyszülei felhívhatják a figyelmét egy-egy versre, novellára, kulturális eseményre vagy irodalmi pályázatra, ha tudják róla, hogy érdeklődik a művészetek iránt. S ha innen felkeveredik a portálunkra is, talán megtetszik neki mindaz, amit csinálunk. Hogy mi a mi stratégiánk? Nem bonyolult. Olyan olvasmányos, de igényes irodalmat közlünk, amelybe az átlagolvasó bicskája sem törik bele, amelyben önmaga gondjaira, kérdéseire, örömeire is visszhangra lelhet. Aki nem olvas, az se könyvben/újságban, se tableten nem olvas. Akit viszont rá lehet venni egy-egy hosszabb szöveg elolvasására, csak nyerhet általa, hiszen a villódzó képekkel sokkolt agynak egyrészt szinte megnyugvást, másrészt pozitív kihívást jelenthet a fantázia beindítása.
– A felvidéki magyarság szempontjából mennyire fontos ennek a kiadványnak a megjelenése? Mennyire tud beilleszkedni a lap a felvidéki kulturális, illetve irodalmi közéletbe?
– Vannak érdekellentétek és gyerekes bojkottok egyaránt, de az olvasót nem érdeklik a szakma belháborúi. Ő „csak” jó verset, novellát, esszét akar olvasni, és tájékozódni afelől, hogy milyen színházi előadásra, koncertre, kiállításra látogasson el, s hogy milyen történelmi, néprajzi stb. örökség birtokosa, amelyre büszke lehet. Örülnék, ha a Helyőrségre lehetőségként tekintene a szakma is, hiszen nagy példányszámban hírül vihet értékeket.
– Milyen tapasztalatok vannak a délvidéki és erdélyi kiadvány kapcsán?
– Jók. Ez a folyamatosan érkező olvasói levelek mennyiségéből is kitűnik.
– Van-e olyan hátsó gondolat, hogy a szlovák–magyar kapcsolatban hídépítő szerepet is betöltsön az Előretolt Helyőrség? Gondolok itt arra, hogy esetleg szlovák írók, költők műveit is megjelenteti-e a szerkesztőség magyar fordításban?
– Az Előretolt Helyőrségek elsősorban a magyar irodalmi és művészeti értékekre kívánják ráirányítani az olvasók figyelmét, de természetesen rálátásunk kell legyen a szomszédos népek kultúrájára is. Az első felvidéki számban például Czesław Miłos versei is olvashatók Tőzsér Árpád kiváló tolmácsolásában.
– 2017-ben volt több olyan rendezvény, ahol magyar írók, költők mutatkozhattak be. Például a selyei gimnáziumban, a gímesi alapiskolában, a párkányi Csemadok házban. Akkor ezt most bátran el lehet képzelni fordítva is? Hogy felvidéki magyar írók, költők akár Budapesten is tarthatnak felolvasó esteket? Kevésbé ismert tollforgatók lehetőséget kapnak Magyarországon, Erdélyben vagy Kárpátalján a bemutatkozásra?
– Igen, de ebben nem az Előretolt Helyőrség, hanem a Petőfi Irodalmi Ügynökség tud segíteni, amelynek Kárpát-medencei igazgatóságát vezetem. Nemsokára feláll egy olyan informatikai adatbázis, amelyben regisztrálhatnak az alkotók, akiket aztán iskolák, művelődési házak, könyvtárak és egyéb kulturális intézmények meghívhatnak könyvbemutatóra, író-olvasó találkozóra, s ha az igazgatóságom úgy dönt, hogy segíti egy adott találkozásnak a létrejöttét, akkor sem a meghívott alkotónak, sem a meghívó félnek nem kerül majd pénzébe.
