Csender Levente: Mit tegyen az ember, mielőtt eljő a világvége?

Csender Levente: Mit tegyen az ember, mielőtt eljő a világvége?

Csender Levente azt tapasztalja, hogy a koronavírus terjedésével párhuzamosan az emberek egyre inkább felismerik az önzetlen segítségnyújtás fontosságát.

Bár a legtöbb írónak az otthona egyben a munkahelye is, úgy gondoljuk, önnek sem egyszerű betartani az önkéntes karantén szabályait. Hogyan alkalmazkodik a különleges helyzethez?

– Különösebb változást nem idézett elő a vírus az írói életemben. Időnként kijártam dolgozni Szentendére a Pest Megyei Könyvtárba, az most zárva van. A találkozóimat elhalasztottam, ami fontos, arra ott a telefon meg az internet. A személyesség hiányzik, de ez most ilyen. Többet vagyok a gyerekeimmel. Fákat metszünk, magokat ültetünk, rendet rakunk a környezetünkben, sétálunk az erdőben. Úgy élünk, ahogy igazából élnünk kellene. Nincs rohanás, nyugi van.

-

A mostani vírus-veszély is sok nézőpont lehetőségét veti fel. Ön találkozott-e a járvány humoros, tragikus, felemelő, mélyen emberi vagy éppen embertelen oldalaival? 

– Mivel az egészet interneten követem, minden oldalát fiktíven látom. Ez most nem a röhögés ideje. Ez nagyon komoly dráma. Főként az olasz helyzet, ahol naponta 300 fölötti a halálesetek száma. Azt tapasztalom, hogy előjött az emberekből a környezetemben is valami humánum, megkérdezik egymástól, hogy van-e valamire szükségük, segíthetnek-e valamiben egymáson, ami járvány nélkül nem nagyon szokott menni.

Milyen segítséget nyújthat az irodalom, a művészet ebben a mindannyiunk számára nehéz helyzetben? Hogy érdemes ilyenkor megállni a könyvespolc előtt? 

– Olvassák azt, ami a szívüknek kedves. Camus Pestise most nagyon népszerű. Az irodalom, a képzőművészet arra tökéletes, hogy gondolkodtasson, régebbi korokat megidézzen, hogy volt spanyolnátha, többször söpört végig Európán a pestis, 25 millió ember esett áldozatul, borzasztó volt, de az emberiség mégis tovább tudott lépni. Mindenből van kiút. Én most épp Shakespeare királydrámáit olvasom újra, a gyerekeimnek meg jó sok mesét. Olyan műveket kell olvasni, ami szórakoztat, felszabadít vagy kikapcsol. Ne nyomasszuk magunkat azzal, hogy holnapután éhen halunk, vagy Nők Lapjával kell segget törüljünk, mert nem lesz WC-papír.

Sokan hiszünk abban, hogy az irodalom minden élethelyzetben megoldást kínálhat. Önnek van kedvenc világirodalmi járvány-gondolata? Kérem, ossza meg velünk!

Most itt a nagy nyugalomban eszembe jutott egyik nagy kedvencem, és ajánlom is szeretettel mindenkinek: Su-La-Ce: Reggeli beszélgetések Lin-Csi apát kolostorában. "– Mondd, apát! Mit tegyen az ember, mielőtt eljő a világvége? Van-e erre nézve szabály? – Van – felelte Lin-csi, s már idézte is a tanítást. – Mielőtt a világvége eljő, legjobb, ha az ember befejezi reggelijét."

Borítókép: Csender Levente (librarius.hu)

Fotó: librarius.hu
Névjegy
Fotó: wikipedia.org

Csender Levente 1977-ben született az erdélyi Székelyudvarhelyen. 1991 óta él Magyarországon. 2005-ben végzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem magyar-kommunikáció szakán. Elsősorban novellaíróként ismert, emellett középiskolai magyartanárként is dolgozott, sőt a tehetséggondozásban is aktív szerepet vállalt. Számos hazai és külhoni folyóiratban is megtalálhatjuk műveit, novelláit több nyelvre, többek között angolra, spanyolra és bolgárra is lefordították. Tagja az Erdélyi Magyar Írók Ligájának és a Magyar Írószövetségnek is. Több alkalommal nyert el ösztöndíjat, 2017-ben pedig József Attila-díjjal ismerték el munkásságát.


Kapcsolódó cikkek

Szavazás

Ön is segít másokon?


A szerző legújabb könyvei

1. A különleges Meditittimó kalandjai

2. Örök utca

3. Egyszer majd el kell mondani 

4. Murokszedők

5. Fordított zuhanás


Ajánló | Könyv

Csender Levente József Attila-díjas novellistánk mostanáig borús szellemű, nyomasztó környezetű, empátiamentes írásairól volt ismert, most azonban valami egészen újszerűvel állt elő. Tavaly megjelent első mesekönyvében két világot rajzol egymás mellé, fordít egymással szembe: az egyik az autista Meditittimó herceg gyereki világa mesékkel, sárkányokkal és beszélő állatokkal, a másik a felnőttek mai világa, tescós házhoz szállító autókkal, GPS-ekkel és iPhone-okkal… A különös és mély szimbolika, a rendkívül igényes nyelvi megformáltság, a finom nyelvi humor inkább afféle családi könyvvé teszi ezt a kötetet, olyasféle kötetté, amit érdemes felolvasni, de mindenképpen szükséges megbeszélni a gyerekekkel.