Pánik és depresszió ellen: humor
Hogyan boldogul Lackfi János a járványban? Min lehet ilyenkor nevetni? Ezt javasolja lelki bajok ellen.
– A legtöbb írónak az otthona egyben a munkahelye. De azért azt is gyanítjuk, önnek sem egyszerű betartani az otthonmaradást elváró járványszabályt. Hogyan alkalmazkodik a különleges helyzethez?
– Nagy öröm, hogy kertünk van, indul a tavasz, vagyis ez sokkal kevésbé zárt világ, mint ha valaki egy kis lakásban él. A szellemi világ is tágul befelé, könyvek, zenék, minden. A fellépések kiestek, de napi két élőzéssel a Facebook-oldalon nagyon friss kapcsolat jöhet létre a közönséggel, és több ezer nézőt ér el az ember. És persze az, hogy az író ül és ír ideje jó részében, az egyáltalán nem újdonság. Szöszmötölős munka ez.
– Ön találkozott a járvány humoros, tragikus, felemelő, mélyen emberi vagy éppen embertelen oldalaival?
– A humoros népköltészet mémek és sztorik formájában persze, hogy segít valamelyest azokon, akik pánikkal, depresszióval küzdenek. Rengeteg ilyesmi terjed... Például, hogy régebben, ha fingottunk, köhögéssel lepleztük, most, ha köhögünk, fingással leplezzük. Vagy hogy könnyű annak a karantén, aki a saját feleségét szereti. Illetve, hogy a jól nevelt kutyák pontosan tudják, azért kell az emberre szájkosár, mert annyira ostoba, képtelen megjegyezni olyan egyszerű parancsokat, mint „ülsz" meg „marad". És persze a járványon hitetlenkedő kamikaze idősek féken tartása is humorforrás, Chuck Norris például sikeresen otthon tartott egy nyugdíjast. Sokan ilyenkor is egymás torkának mennek, bizonygatva, hogy mindenről a kormány vagy az ellenzék tehet. Érdekes, hogy a járvány is lehet ürügy, virtuális kőbalta, hogy a másik agyát kiloccsantsuk vele. Színházat is rendez a karantén, balkonon éneklős, haldoklós, hivatalosbejelentős, lázadó-kisemberi, kioktatós, összeesküvés-elméletes, vécépapír-művészkedős, gyerekektől-frászt-kapós képsorokkal.
– Mit adhat az irodalom, a művészet ebben a mindannyiunk számára nehéz helyzetben? Mit tanácsol az olvasóknak?
– Azt tapasztalom, hogy bár fájdalmasan virtuálissá váltak a kapcsolatok, az emberi hang egyre fontosabb. 5%-kal csökkent az online zenehallgatás, és 15%-kal nőtt a rádiózók száma. Vagyis fontos a jelenlét, az odaadás, az odafordulás. Rengeteg művész olvas fel élőben, rengeteg zenész muzsikál élőben. És persze lehet karanténverset, karanténprózát lapozni, Dekameront, Camus Pestisét, bármit, de ezek a könyvek is szabadságot adnak: kiszabadulunk egy másik járványba, amely olyan is meg nem is, mint a miénk. De például hosszabb, elmerülősebb könyvekre is juthat idő, szívesen ajánlom Orhan Pamuk hömpölygő, de nagyon is sodró regényeit például.
– Önnek van kedvenc világirodalmi járványgondolata? Kérem, ossza meg velünk!
– Ha már Húsvét, legyen a gondolat evangéliumi. „Ugye, két fillérért öt verebet is adnak. Mégis az Isten nem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, még a fejeteken a hajszálakat is mind számon tartja. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek ti, mint a verebek." Vagyis ha már karantén, ha már van időnk, érdemes közelebb lépni önmagunkhoz. És a rejtelmes Teremtőhöz is, aki mellett olyan gyakran elszaladunk a köznapokban. Hátha szeretne mondani valamit nekünk, magunkról. Hisz közelebb van hozzánk, mint mi saját magunkhoz. Ja, és még hinni sem kell benne. Csak szóba állni vele. A többit elmondja ő maga.
