Döme Barbara: Vízen járó tanfolyam
Hosszas rábeszélés és némi fenyegetés után ma rábólintott, hogy vízen járást oktasson.
Hétfőn jóga-, kedden krav maga, szerdán borász, csütörtökön angol, pénteken salsa tanfolyamot tart, de múlt héten szülés-előkészítő kurzusra is betették helyettesíteni. Hosszas rábeszélés és némi fenyegetés után ma rábólintott, hogy vízen járást oktasson. Jézus mostanában abból él, hogy órákat ad.
Feltűri a fehér vászonnadrág szárát, mintha arra számítana, hogy vizes lesz. Nevetséges, a talpa sem lesz az, nemhogy a ruhája. Ezt ő maga mesélte nekem borozgatás közben, miután mindketten jócskán felöntöttünk a garatra. Az alkoholtól mindig őszintébb a kelleténél. Ilyen alkalommal tudtam meg, hogy korábban félt a halottaktól, de pszichoterápiával sikerült leküzdeni a fóbiáját. Ez egyébként szokatlan egy olyan ember esetében, aki holtakat támaszt fel.
Miután végez a nadrágszárral, az inge ujját szintén gondosan felhajtogatja. Szerintem izgul, így próbál időt nyerni. Nem csoda, még soha senkinek nem árulta el a titkot. Most meg egyszerre húsz ember bámulja. Mind fizettek, jogosan várják el, hogy a tízórás tanfolyam végére nekik se a hídon kelljen átkelni a folyó egyik oldaláról a másikra. A gyakorláshoz a tanuszoda „egyhetvenes” medencéjét bérelte ki az Országos Tanfolyam Szervező Hivatal (ezentúl lásd. OTSZH). Jézus az alapbérén felül minden tanítvány után nyolc százalék jutalékot kap.
– Jézusom, drága barátom, kedves, hogy végül mégiscsak bevállaltad ezt az oktatást. Mivel értékeljük, így adunk egy kis plusz pénzt. Neked sem égből hullik a manna – mondta röhögve a kövér, vörös képű igazgató, miután Jézussal aláíratta a vízen járó tanfolyamra vonatkozó szerződést.
Jézus a medence mellett libasorba állítja a résztvevőket, köztük engem. Fogyatékos kedvezménnyel iskoláztak be, néma vagyok. Egyebek mellett jártam már pék, illetve természetgyógyászat tanfolyamra is Jézushoz, és szerintem mindegyiket remekül levezényelte. Az utóbbi oktatás alatt barátkoztunk össze. A jövő hónapban induló „Egzotikus ételek a konyhában” című kurzusára szintén beiratkozom.
Jézus mindenkit arra kér, végezzen néhány kar-és törzskörzést, fél, hogy valaki meghúzza magát. A talpak állapotát résztvevőnként ellenőrzi. Egy árva szót sem szól, nem tudom, hogy a vízfekvést nézi, vagy egyszerűen csak arról akar meggyőződni, nem mocskos talppal gázolunk bele a nemrég állami pénzen felújított medencébe. Hozzám ér, mosolyog, mindezt cinkos összekacsintásként fordítom le, bár kacsintás a szó szoros értelmében nem történt.
– Jó talp – mondja –, alkalmas talp! Már megy is tovább a farmernadrágos pasihoz, akiről azt hallottam, hogy megölte az anyját. Félek tőle. A tekintetét is kerülöm. Ő szintén járt a pék tanfolyamra. Hatalmas tenyere van, nem tarthatott sokáig, amíg megfojtotta szegény asszonyt. Jézust a tanítványai többször kérdőre vonták: miért oktat bűnözőket, miért segíti őket? Mire ő ezt felelte:
– Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.
Miután Jézus végigtapogat minden talpat, balesetvédelmi oktatásba kezd. Tilos papucsot viselni vízen járás közben, veszélyes a talp bekenése, ellenben hasznos lehet a púder, a rövidlátók számára kötelező a szemüveg, a túlsúlyos személyeknek pedig javallott a diéta. Jézus maga is sokat fogyott az utóbbi időben, negyven napos tisztító kúrát tartott. Szikár lett, s mivel rendszeresen kondizik, nagyon erős.
Miután mindenki áment mond a kioktatásra, Jézus a jobb lábát a vízbe dugja.
– Kicsit hűvös, de nem vészes. Kifejezetten alkalmas a vízen járásra – mondja, és mosolyog. Szép fehér fogai vannak, fogkrémreklámban is szerepelhetne. Egyszerűbb dolga lenne, mint oktatóként.
Miközben ezen morfondírozom, Jézus a medence feszített víztükrére lép. Nem keletkeznek kis gyűrűk a talpa körül, mint általában. A lábfeje a felszínen marad, még csak a kis lábujja hegye sem merül el a medencében. Jézusnak van egy jellegzetes tartása, ha nagyon koncentrál, kissé előre dől, a két kezét pedig oldalirányba emeli. Amíg nem ismertem alaposabban, azt hittem, repülni készül. Igaz, arról még sosem hallottam, hogy erre képes lenne, de hát ki tudhatja ezt egy olyan zseninél, aki a múltkor fitneszkenyérré változtatott több tucat kakaós csigát a fogyitáborban.
Jézus csupán néhány pillanatig áll egy helyben, aztán komótosan sétálni kezd a medence túlpartja felé. Húsz méter lehet a távolság, amit meg kell tennie. A pályákat elválasztó köteleket ügyesen átlépi. A víz ekkor sem hullámzik. Az egész olyan, mintha tükörsima aszfalton sétálna. A tanítványok közül többen összesúgnak a háta mögött. Vannak, akik csalást gyanítanak. Egy csinos szőke gyors fogadást köt a barátnőjével: estére leleplezi a titkot. A tét puncs minyon és lájt kóla. Jézus megérkezik a túlpartra, felénk fordul és meghajol. Tapsolunk, egyesek azt kiabálják:
– Vissza, vissza!
Ismét a vízre lép, most már szaporábban gyalogol. Megy az idő, a túlóráját senki nem fizeti. Amikor visszaér, elnézést kér, amiért előzőleg nem említette a pályákat elválasztó kötelek átlépését. Aztán mindenkihez odamegy, megérinti a vállunkat. Szeretném megcsókolni a kezét, de azt hiszem, furcsán néznének rám a többiek. Jézus a medence szélére állít. Átgyalogol a túloldalra, széttárt karokkal hív és vár. Ájulás környékez, kiver a verejték. Jézus int. Indulni kell, mielőtt a többiek rám sütik a beszari jelzőt.
Tudom, hogy menni fog, mint ahogyan eddig minden, amit Jézus tanított nekem, például a vízfakasztás. Erősen koncentrálok. Rálépek a vízre. Elsüllyedek. Miközben merülök, arra gondolok, vajon újra próbálkozhatom, vagy visszakapom a tanfolyam árát.
