Egy zseni másik élete
Tudták, hogy Ottlik Géza kiváló bridzsszakíró volt? Halálának 30. évfordulóján fellebbentjük e titkáról a leplet.
Ottlik Gézát a XX. századi magyar irodalom egyik zsenijének tartjuk, annak ellenére, hogy művei értelmezése cseppet sem egyszerű. Az Iskola a határon című könyvéről még maga az író is azt nyilatkozta, hogy többször el kell olvasni ahhoz, hogy minden árnyalatát megérthessük, mélységében felfogjuk.
Ottlik Géza: Iskola a határon – könyvajánló
Szabadság, barátság,méltóság – A regény, amit nem elég egyszer olvasni.
Mégsem irodalmi munkássága miatt lett világhírű. Volt egy másik, itthon sokkal kevésbé ismert szenvedélye, amelyben szintén világklasszis teljesítményt nyújtott: a bridzs. Elsősorban nem versenyzőként, hanem bridzsszakíróként volt korszakos jelentőségű, és könyvét, az Adventures in Card Play -t, amelyet Hugh Kelsey-vel együtt, angolul írt meg, még most, halála után harminc évvel is mint a bridzs bibliáját olvassa a nemzetközi bridzsrajongó közönség.
Kelen Károlynak – aki maga is remek bridzsjátékos – megadatott, hogy személyesen ismerje az írót. Gyakran játszottak együtt, kibiceltek egymásnak, és Homonnay Géza nagymesterrel együtt végül ő fordította le Ottlik bridzskönyvét magyarra, amely a Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein címmel jelent meg 1997-ben. Az ő segítségével emlékezünk vissza a „másik" Ottlik Gézára és bridzsörökségére.
– Ottlik már igen fiatalon a bridzs rabja lett. Milyen játékos volt?
– A húszas-harmincas években igen élénk bridzsélet folyt Magyarországon, amelybe ő is korán bekapcsolódott, és bajnokok között játszhatott. A magyar bridzs világszintű volt akkor, 1934-ben és 1938-ban is a magyar csapat nyerte meg az EB-t. Ottlik, bár tehetséges volt, versenyzőként mégsem tudott a legmagasabb szintre eljutni, mert lassú volt, túl sokat gondolkodott egy-egy megoldáson, és hát a versenyeken időmérés van. Bár elemző alkata volt, gyakran előtört belőle ideges, nyughatatlan természete is, ez szintén nem segítette a játékban. A II. világháború pedig végképp megakadályozta abban, hogy játékosként a legjobbak közé kerüljön.
– Nem úgy bridzsszakíróként.
– Valóban, 1936-ban indította el a Budapesti Hírlap bridzsrovatát, amelyben vicces történetekbe ágyazva adta közzé elemzéseit. Ezekben különböző embertípusok, játékoskarakterek is megjelentek, a korabeli közönség imádta ezeket az írásokat. 1937-ben pedig már a The Timesnak tudósított a budapesti világbajnokságról. A háború után aztán a bridzsélet visszaszorult, mert burzsoá játéknak tartották. Ottlik ebben az időszakban irodalmilag is mindinkább háttérbe vonult, elsősorban fordításokból élt. Ez később előnyére vált, nagyon választékosan megtanult angolul. A Rákosi-rendszer bukása után kezdett újra komolyabban bridzselméleti kérdésekkel foglalkozni. Amikor 1973-ban elküldte első cikkét a Bridge World folyóiratnak New Yorkba, a főszerkesztő leállíttatta az aktuális lap nyomtatását, hogy Ottlik cikkét még abba a számba betehessék. Végül ebből egy tízrészes sorozat lett, amely hatalmas elismertséget és népszerűséget hozott az írónak a nemzetközi bridzsközösségben. Amikor feleségével 1974-ben eljutott Olaszországba, a velencei bridzsvilágbajnokság utolsó napjára ért oda, ahol amikor elterjedt, hogy megérkezett, azonnal valóságos rajongói kör fogta körbe a legjobb játékosokból.
– Az Adventures in Card Play című könyvét még ma is igen magasra értékelik a bridzséletben. Ennek ön volt az egyik fordítója. Mitől olyan különleges ez a könyv?
– Ahogy a cikkeiben, úgy ebben a könyvben is megjelenik Ottlik zsenije. Olyan elemzői képessége, olyan korszakalkotó meglátásai voltak a játékkal kapcsolatban, amelyek azóta is hatással vannak a bridzsre, mind a mai napig hivatkoznak rá, és könyvét a világon megjelent több ezer kötet között az első tízbe sorolják. Az elméleti részeket egy kerettörténetbe ágyazta, amelyben három barát vitorlázik egy nagy tavon, és ott beszélik át a különböző leosztásokat, problémákat. A tó nyilván a Balaton, az író sokat járt le Almádiba, ahol sokáig igen izgalmas bridzsélet folyt. A kötet írása közben egyszer négy napig én is ott voltam vele, akkor is szinte végig csak a kártyajátékról beszélt. A könyv 1979-ben, Hugh Kelsey skót újságíróval, válogatott bridzsjátékossal együtt készült el, aki elsősorban az angol szöveg végleges megformálásában segédkezett. Ottlik sokáig nem is akarta, hogy lefordítsák magyarra, mert szerinte nincs rendes magyar bridzsnyelv, és nagyon kevesen is értenék meg a könyvét. Végrendeletében aztán mégis megengedte, hogy fordítás készüljön belőle, így Homonnay Gézával együtt ültettük át magyarra halála után. A fordítás aztán Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein címmel jelent meg 1997-ben. Már a fordítómunka előtt is sokszor, alatta meg nyilván még többször átolvastam a könyvet, és minden egyes alkalommal elámultam azokon a zseniális meglátásokon, elméleteken, amiket leírt. Mindent tudott a bridzsről. Íróként és bridzsszakértőként is utolérhetetlent alkotott, nem véletlen az a tisztelet, ami nevét körülveszi azóta is. A temetésén több százan vettek részt a Farkasréti temetőben, én például Esterházy Péter és Göncz Árpád között álltam a búcsúztatásánál.
– Ha Ottlik Géza még ma is élne, milyen bridzséletbe merülhetne el? Mennyire megy el a játék az online irányba?
– Itthon 5-600 versenybridzsező és körülbelül 3-4000 olyan játékos van, aki rendszeresen bridzsezik. Budapesten minden este találunk olyan klubot, ahol lehet játszani. A magyarok továbbra is jól teljesítenek a versenyeken, jelenleg is zajlik az online világbajnokság, ahol az első négyben van a csapat. Világszinten több millióan bridzseznek, a kínaiak körében például nagyon jön fel ez a kártyajáték. Vannak online platformok, mint például a Bridge Base Online, ahol emberekkel és a géppel is lehet játszani. A bridzsben egyébként, szemben a sakkal vagy a góval, a legjobb játékosok még megverik a mesterséges intelligenciát. Egyrészt a fejlesztők még nem öltek bele annyi energiát, mint az említett játékokba, másrészt a szerencse esélyét, ami a nem látható lapokból fakad, még nem tudja a számítógép olyan jól kezelni. Ahogy sokszor nem tud mit kezdeni a pszichológiai elemekkel sem, mert a bridzsben fontos, hogy mit nézünk ki a játékostársainkból és hogyan reagálunk rájuk. Erre a mesterséges intelligencia még nem képes, így egyelőre az ember dominálja a bridzset. Ez biztosan tetszene a humanista Ottlik Gézának.
